Sakkélet, 1998. március-december (48. évfolyam, 1-12. szám)

1998-11-09 / 9-10. szám

302 * SAKKÉLET £Q 6 ÉLETPÁLYA ÉS AZ ALKOTÁS MŰVÉSZETE Golgyin azt állította, hogy sötét 55. - ›S·d7 helyett jobban jzászhatott volna 55. - £)c2 56. g4 £)d4 57. 47)a­­ 4de6-tal, és ha most 58. g5!?, akkor 58. - £)xg5t 59. ›£ig4 ›&·d7 60. <S>f5 <£>d6! - <S>e7? 61. <®g6 <§}f7 62. <S>g7 csak döntetlen - 61. <S>g6 <£>d5 62. <£>xh6 £)e6! 63. <S>h7 <S>c4 64. h6 <£>c3 65. <g>g6 <S’b2 után sötét nyer. Az orosz sakk-folyóiratban rövid­del ezután G. Fridstejn hozzászólt mestertársa írásához, és kifejtette, hogy az állás mégis döntetlen, csak Aljechin az elemzésben hibát köve­tett el. Ugyanis szerinte a 2. számú ábraállásban 53. 4bxb4 helyett 53. 47)xh6­-ot kellett volna húzni, 53.­­ 4Dxa2 54. £)f7 £)c3 - 55. ^d6f és 56. 4bc4 ellen - 55. h6 a2 56. h7 a1B 57. h8Bt ,S­b7 58. Qd6f stb. döntetlen végződéssel. Felmerül a kérdés, melyik mester­nek van igaza? Véleményem szerint Fridstein figyelmét elkerülte, hogy sötét 55. - a2 helyett, egyik huszár­ját feláldozva, 55. - 4be5!!-et is lép­hette volna és 56. 4a)xe5 4)e4! - fontos a világos szabadgyalogot akadályozni!­­ 57. ›S›h4 e)f6 58. ›S›g5 4­)h7t! 59. ›£›g6 a2 után vezé­re néhány lépésben eldöntötte vol­na a küzdelmet. Egyébként úgy látom, hogy Alje­chin hosszú változatában - lásd az el­ső ábraállást - világos 50. 47)c3 he­lyett 50. 41)c1­-gyel fenntarthatta volna a későbbi 4003 lehetőségét, és dön­tetlen kilátásai reálisak lettek volna. Tehát Aljechin fenti hosszú leve­zetései ellenére is úgy vélem, hogy ezekben gyakrabban rejtőzhetnek tévedések. E megállapításom bizo­nyítására megvizsgálok még két végjátékot, és azok elemzéseit ugyanerről a párosmérkőzésről. Hat könyvet tanulmányoztam át az Aljechin-Capablanca világbajnoki meccsről, és kiderült, hogy vala­mennyi teljesen megismétli Aljechin változatait. Akkor is, ha azokban hi­bák vannak. Aljechin összes Capablancával váltott világbajnoki partiját leközli a német nyelvű „Auf dem Wege zur Weltmeisterschaft” (1932) és az an­gol nyelvű „My best Games of Chess” (1939) könyveiben, elemzé­sekkel együtt. Ezekben is megtalál­ható mindhárom játszma, melyek jellemző részleteivel foglalkozom e cikkben. E kitérő után következzen egy hadállás a 11. játszmából: A támadható király Sötét előnye nyilvánvaló, mivel egyszerre készítheti elő a csak két gyalogjával védett király elleni táma­dást és 13 gyalogjának előrenyo­mulását. Aljechin mégis úgy vélte, hogy világos többé-kevésbé meg­védheti magát. Az ábraállásban 61. a6? követke­zett. Aljechin ezt írta: „Ezzel világos elmulasztja az utolsó lehetőségét annak, hogy némi gyakorlati esélye legyen a döntetlenre, és néhány lé­pésben elveszti a játszmát. 61. ›£‹g2 volt a helyes lépés, amire a játék így alakulhatott volna: 61.­­ ›$›g7 62. a6 Bd1 63. Mf2 Sd2 64. Sxd2­­ és nem 64. ©c5 Hxf2| 65. ©xf2 ©c6t 66. ©f3 ©xf3f 67. ®›xf3 c2 68. a7 c1© 69. a8© Bh1f miatt­­ 64.­­ cxd2 65. Bd5! Bb2 66. ›£‡h3 Bc2 67. a7 Bf5f! 68. &xf5 gxf5 69. a8B­d1B és sötétnek lassan mégiscsak nyernie kell.” Aljechin fenti megállapítása a vilá­gos király helyzete és sötét kettős f­­gyalogja miatt igaz, és a játék így folytatódhatott volna: 70. Bg2 Bg4f 71. <g>h2 f4! 72. gxf4 Bxg2f 73. ›g·xg2 ›S·f6 74. ›s›g3 ›£›f5 75. f§V3 flS és sötét nyer. Ez olyan, mint egy szép álom, és tényleg az is. Fehér azonban mindezt elkerül­hette volna, 65. Bd5 helyett 65. Fe2-vel. Például 65.­­ Bd6 66. Bd1 Bc6f 67. ›g·f2 stb. Máshol meg azt írja Aljechin, hogy „sötét 61. B­g2 után csak három gyalog kettő ellen megoszlású vezér­végjátékot érhetett volna el, ami he­lyes játékkal döntetlenre tartható.” Ez tévedés, én sötétnek nyerést ta­láltam: 61. -S­g2 Bf5! 62. Bxc3 - kötelező, mert 62. - Bd2 mellett 62. - fb­8 is fenyegette világost - 62. - Bd3 63. Be5 - 63. ©c6-ra ©g4! nyer - 63. - &f3f 64. ›£›h3 - 64. ›S›h2-re Bd1 65. fig2 ©f1 jöhet - 64. - Bh 1­f 65. Bh2 Bf1f 66. Bg2 Bd2 67. ©e4 Bh1f és matt a kö­vetkező lépésben. Ha pedig világos 63. B&5 helyett 63. ©e1-et húzta volna, akkor 63. - Bd5f 64. ̋ g·h2-64. €h3 Bd1 65. ©b4 gh1f 66. Bh2 Bf5­ is mattig megy­­ 64.­­ Bd1 65. Be5 Ba2f 66. Be2 Bb1 67. Bf2 Bh1f 68. <g>g2 &b7f 69. Bf3 Bg1f után elvesztette volna a vezérét. Tehát világos mégiscsak el volt veszve, bár ezt gyakorlati játszmá­ban nehéz volt felfedezni. Lássuk végül e játszma tényleges befejezé­sét: 61.­­ Bf1! 62. Fe4 Bd2 63. Bxd2 cxd2 64. a7 d1© 65. a8© ©g1 f 66. h3 Fdf11 és Capa fel­adta, nem várta be a 67. Bg2 Bh 11 és mattot. Egy gyalog előny Aljechin-Capablanca A 32. meccsjátszma végjátéka A játszmában 32. Bc1? követke­zett. Hallgassuk meg Aljechin véle­ményét: „Felesleges gyalogáldozat, mely igen kérdésessé teszi a győ­zelmet. A logikus 32. b4 1-gyel, majd a választól függően 33. b5 vagy 33. Bc1-gyel nagyobb gondok nélkül meg lehetett volna nyerni a játsz­mát. Ezt a folytatást az utolsó pilla­natban azért vetettem el, mert hirte­len megriadtam a 32.­­ g5 ellenlö­késtől. Azt, hogy e gyaloglépést 33. hxg5 fixd4 34. Bd1-gyel megdön­töm - akár 33. - h4t 34. ®‹xh4 köz­­beiktatása után is - korábban elter­veztem, de az egyszerű 33.­­ Axg5 34. Axg5 4~/xg5 lehetőség hirtelen bizonytalanná tett. Pedig ebben az esetben 35. f4f ›£‹f5 36. ›£‹f3 Bh2 37. Bg1 simán nyert volna.” De nézzük csak meg ezt a „sima nyerést” közelebbről, melyet 37.­­ Bh3f 38. Bg3 Bxg3f 39. B­­xg3 Capablanca-Aljechin Világos lép Világos lép

Next