Sárköz, 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1956 / 2. szám

— Énekelte Buzsáki József 80 éves szakcsi földműves. A nehézsorsú, harmados-kukoricával és tizedik-kereszttel ke­nyerét kereső nagy mesemondó és híres dalos hangja már remeg, mikor elénekli ezt a régi balladát, melynek párját a Dunántúlon már hiába keresnénk. Változatát Lapujtőről (Nógrád m) és Csikrákosról (Csík m) közli Csanádi Imre és Vargyas Lajos a „Röpülj páva, röpülj’’ c. balladás­ kötetben. A’ kötet röviden tájékoztat minket e ballada nemzetközi kap­csolatairól: Európa legtöbb népe ismeri. A változatok túl­nyomó többségében az elfogott leány a hálózók hajójáról kéri rokonait, hogy váltsák ki, de csak kedvese hajlandó ennyi áldozatra. A magyar balladák kígyó-motívuma csak skót, román, bolgár, cigány és északafrikai változatokban van meg, és egyetlen németben. Angoloknál németeknél, észteknél a másik variáció ismert. E ballada német kutatója a magyart tartja a nemzetközi anyag legeredetibb és legegyénibb meg­formálásának. A szakcsi ballada az egyetlen dallammal lejegyzett du­nántúli változat a kevés magyar lejegyzés között, leginkább a felvidékihez hasonló, de attól is sokban eltér. Eléneklése után Buzsáki József szóval hozzáfűzte: „Nem sasi kígyó volt ám? Nagy­acska pénz! így tudta meg, hogy a kedvese a leg­igazibb hozzá ...” Dallama is különös, úgynevezett bolgár rit­musú. Megfúvom a furulyám Sejt a Széked szélén. Hallod-e azt angyalkám, Hálótanyád végén? Hallom kedves angyalkám Nem tehetek róla, Gyönyörű szép szavadra Nem mehettem oda.« Jakab napjától, mikor tarkálni kezdett a szőlő a sárközi lányok kiköltöztek a hegybe, hogy kótéval (kereplő) rias­­­szák a bogyócsipegető madarakat. Megkezdődött a szőlő­őrzés. A nótaszóval járó leánycsapatok estére megtértek a közös hálótanyákhoz, ahová a legények is el-elmentek dol­­guk végeztével, hogy ki-ki egypár szót szóljon a kedvesével. A tanyák előtt késő éjszakáig daloltak táncoltak. Bálintné, Kati Éva nótája a már megkésett legényé. A Széked szélén (a Decsi Szőlőhegy lapályos része) hiába szól már a furulya, a közös hálótanya ajtaját már bezárták a leánypajtások. Nem mehet egy kislány a kedveséhez... Hajlik a hegyi borozda, Mikor végig megyek rajtat Kinyílik a hálótanya. Mikor kopogtatok rajta. Énekelte B. Kati Éva. Decs. Mindkét régi nóta dallama lassú, elnyújtott, tele finom hajítással Közli: ANDRÁSFALVI BERTALAN

Next