Sárköz, 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956 / 2. szám
a paksi főszolgabírónak, hogy mit fognak ezek otthon mivelni ha már idegenben is ilyen vakmerően mernek viselkedni. Tolna megye jobbágyságának egy része az elmúlt évtizedekben már tanújelét adta annak, hogy adott esetben szembe mer szállani a földesúri, sőt még a vármegyei hatalommal is s növekvő osztályöntudata ezeknek az eseményeknek során nemcsak erőteljesebb lett, hanem bizonyára kihatással volt a meg nem mozduló és a reájuk kényszerített társadalmi rendet békésen és türelemmel viselő többi jobbágyokra is. Ennek tulajdonítható az, hogy Tolna megye jobbágysága az 1765— 1766. évi dunántúli parasztmozgalmakban maga is jelentős részt vett, azt egyes részeiben felül is múlta, sőt a csibráki eseményekkel talán meg is előzte. Jeszenszky Sándor, Gsibrák község földesura a Tolna vármegyéhez intézett és 1764. évi november hó 13-án kelt levelében fájdalmasan panaszolja, hogy az úrbéri szolgáltatások elhanyagolása miatt többszöri figyelmeztetés után végrehajtást rendelt el csibráki jobbágyai ellen ezek azonban a földesuruk iránti köteles tiszteletet megveve és előzőleg a bíró házánál összeszövetkezve, végrehajtóit megtámadták, a végrehajtást meghiúsították, majd a végrehajtás megismétlésekor az alkalmazottai által a nemesi udvarára behordott zálogtárgyakat erőszakkal visszafoglalták. A nagyobb baj megelőzése céljából és nemesi háza védelmében kemény szavakkal megdorgálta őket, jobbágyai azonban a kerítésből kihúzgált karókkal reátámadtak, hallállal fenyegették meg, sőt az öldöklés jeléül a harangokat is félreverték és ha családja nem védelmezi olyan erőteljesen, bizonyára halálát is ott leli. Kéri ezért a vármegyét, hogy jobbágyaival szemben, akik minden engedelmességet megtagadtak és őt ilyen vakmerően megsértették, nyújtson kellő védelmet mert a vármegyének nemcsak a jobbágyok panaszainak a meghallgatása képezi feladatát, hanem az is kötelessége, hogy a földesurak védelmére keljen zabolátlan alattvalóik támadása esetén, mert hiszen ezeknek vakmerősége miatt a jelenlegi időkben sem a földesurnak, sem az alkalmazottainak az élete nincsen biztonságban. Egyúttal utasítja ispánját, Lipthay Istvánt, hogy mivel ő nem székel állandóan Csibrákon, a zendülésnek vezérét, Strigencz János bírót, nevében és hatalmával példásan büntesse meg, bírói pálcájától egyidejűleg fossza meg, Fülöp Ádámot, aki először hatolt be nemesi házába, Kovács Ferencet, aki karót emelt reája Babos Józsefet és Bruczkó Andrást, akik őt halállal fenyegették, valamint a még ezután kiderítendő társaikat ugyancsak példásan büntesse meg, de csak abban az esetben, ha a vármegye megfelelő támogatást nyújt e megtorló eljáráshoz. A vármegye a csibráki jobbágyok ellen a vizsgálatot el is rendelte és azt foganatosította is, ebben az ügyben tett egyéb intézkedéseinek azonban eddig még nem lehetett nyomára akadni. Tolna vármegyében a török hódoltság megszűnése után az 1764. esztendőben a földesurat saját személyében először a csibráki jobbágyok támadták meg és ezzel a cselekedetükkel mintegy utat nyitottak azoknak az eseményeknek, amelyek az 1766. esztendőben sokkal nagyobb horderejű történések közepette Tolna megyének majdnem egész jobbágyságát a dunántúli parasztmozgalmak jelentős tényezőivé és egyes vonatkozásokban a paraszti ellenállásnak egészen különálló részeseivé avatták. E parasztmozgalmak cselekvő részében első helyen áll az ozorai jobbágyoknak nemsokára bekövetkezett felkelése földesuruk ellen. Jegyzet: E tanulmánynak az a része, amely a bécsi udvarnak a parasztmozgalmak tekintetében elfoglalt álláspontját és a magyar kormányszéknek nézeteit tükrözi, a következő szerzők műveire támaszkodik: Vörös Károly: Az 1765—66-i dunántúli parasztmozgalom és az úrbérrendezés. Eckhardt Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1761 — 1790-ig. Szekfű Gyula: Magyar történet, IV. k. A Tolna megyére vonatkozó adatok a szekszárdi állami levéltár iratanyagában végzett kutatásaimnak az eredményét képezik. Száll az ének szájról-szájra Tolna megyei népköltészet Kőröshegyen jártam, ökröket őriztem, Kőrisbokor mellett amint heverésztem, Egy nagy sasi kígyó a keblemre bújott: Vedd ki édesanyám, mer mingyá meghalok. Mer mingyá meghalok, világból kimúlok. Fiam, édes fiam, én azt nem tehetem! Ha mingyá meghalsz ist világból kimúlsz is ... Kőröshegyen jártam ökröket őriztem, Kőrisbokor mellett amint heverésztem. Egy nagy sasi kígyó a keblembe bújott: Vedd ki édesapám, mer mingyá meghalok! Mer mingyá meghalok, világból kimúlok. Fiam, édes fiam, én azt nem tehetem! Ha mingyá meghalsz is, világból kimúlsz is... Kőröshegyen jártam, ökröket őriztem, Kőrisbokor mellett amint heverésztem. Egy nagy sási kígyó a keblembe bújott: Vedd ki édes rózsám, mer mingyá meghalok! Mer mingyá meghalok a világból kimúlok. Kedvesem ne halj meg! Ne halj meg, mer én mingyá kiveszem. Ha te meghalsz akkor, véled én is haljak meg ...