Sárospataki Lapok, 1882 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-30 / 6. szám

93 SÁROSPATAKI LAPOK ö­ szehasonlító vizsgálata tanulságos már csak azért is, mert meg­tudjuk belőlek, hogy egy lelkésznek és egy fiatalon elhalt tanárnak milyen könyvtára volt a XVIII. század elején. A theologiai művek mindkettőnél nagyobb számmal voltak kép-­­ viselve, mint egyebek, noha Simándi bölcsészeti tudományok­kal foglalkozott és első tanított kísérleti természettudományt a s.-pataki főiskolában, a miért is őt, mint később Hatvani­­ Istvánt Debrecenben „ördöngős­“nek tartották. Kisebb könyv­adományok a XVIII. századból ezek: 1) Dusitza Mihály báji ref. lelkész hagyományából 1738-ban 28 darab. 1717. sept. 1. Íratta be magát az akad. ifjak sorába. 1728-ban iskolánkból egyenesen akadémiára, Titrechtbe ment, honnan 1730-ban visszajővén, 1731-ben báji pappá lett, meghalt 1738-ban. 2) Radócz István hagyományából 1739-ben 5 db. 3) Matolcsi László hagyományából 1743-ban 15 db. 4) Petty­éni Gyöngyösi Pál, előbb kassai lelkész, azután a frankfurti (az Odera melletti) egyetem tanára hagyományá­ból, 1746-ban, 63 db. angol mű. Ennek hasonnevű fia Pál, orvostudor, pétervári kórházi orvos volt, leánya pedig Sára, Bányai István sárospataki tanár (1744—67.) felesége volt. Az elősoroltakon kívül még több, mint 200 adomá­nyozó nevét mutatják fel könyvtári naplóink a XVIII. század­ból. Ezek közt tekintélyes egyházi és világi férfiakra akadunk, de nagyobbrészint szegény papok, tanítók és tanuló ifjak. Ezek, ha valamely iskolai hivatalt (seniorság, könyvtárnokság), vagy iskolai pályájukat bevégezték, hálájuknak szokás szerint egy-egy a könyvtár számára felajánlott könyvvel adtak kife­jezést. így tettek 1751 óta a külföldi egyetemekről hazatért ifjak is, mely úton könyvtárunk időnként nevezetes gyara­podást vett. Mint feljebb előadtam, a XVIII. században végpusz­tulásra jutott könyvtárunk vétel, hagyomány és különösen ajándék útján szép gyarapodásnak indult. A régi könyvtár néhány példányai is innen-onnan előkerültek. A könyvtár közvetlen felügyeletével, gondozásával most is, mint a múlt századokban, az esküdt diákok (primarii) közül bíztak meg egyet, vagy legtöbbször kettőt is. A főfelügyeletet az igaz­gató-tanár, majd 1783 óta Szombathi János, mint főkönyv­tárnok vitte. Pontosabb ügyekben, mint p. o. vétel, csere, árve­­relés, maguktól nem intézkedhettek. Kötelességük volt a könyvtárt rendben tartani, az olvasó közönséget kiszolgálni. Hivataluk 1—3 évig tartott. Megjegyzendő, hogy ezen század­ban még a természettani eszközök, régiségi tárgyak sat. is a könyvtárban őriztettek. Hivatalévek elteltével a könyvtárt és más őrizetekre bízott tárgyakat leltár mellett adták át utó­daiknak. Hadd álljon itt azoknak névsora, kik a XVII. század­ban könyvtárnokságot viseltek. Jantho Ferenc 1711-ben­­akad. pályára lépett 1704-ben, 1712-ben tállyai tanító, hol aztán állandóan megtelepedett,­­ 1718.). Czeglédi Sámuel 1715-ben (akad. pályára lépett 1706 oct. 3., 1716. jan. 23. seniorrá lett, 1717-ben külföldre ment, honnan 1719-ben tért vissza, 1720-ban berzétei pappá választatott, hol ( 1728.).­­ Pécsi Imre, később Péczeli nevet vett fel, 1726-ban­­atyja a révkomáromi lelkésznek, nagyatyja a debreceni tanárnak. Az akad. pályára 1717. jan. 26-án lépett, 1725-ben synta­­xisták tanítója volt, 1728—1730-ig rimaszombati tanító volt, végre 1731-ben külföldre ment, honnan 1734-ben visszatérvén, zsolcai s azután lúci és putnoki lelkész volt, meghalt 1758-ban). Szerencsi István 1728-ban (akad. pályára lépett 1718. jul. 7., 1729-ben külföldre ment, onnan hazajővén, lett vadnai, végre silicei lelkész,­­ 1761.). Fekete Zsigmond 1732-ben, Lebo István 1736-ban. Pet­­rahai István 1738-ban (akad. pályára 1726. dec. 7. lépett, 1738-ban seniorságot is viselt, majd 1739-ben tállyai pappá választatott, mely minőségben 29 évet töltött. Végre golopi lelkész és abauji esperes. Golopi lelkész csak névleg volt, mert Tállyán saját házában lakott. Meghalt 1789-ben, 81-ik évében­. Bányai István 1738. és 39-ben, azután 1744- ben pataki tanár lett. Rimaszombathi András 1739-ben­­az akad. pályára lépett 1729. szept. 22., 1738-ban a logi­­cusok praesese volt, mint könyvtárnok még 1739-ben seni­orrá választatott, 1741-ben külföldre ment, honnan vissza­térvén, berzétei pap lett, hol 1745-ben fiatalon elhalt). Szilágyi Pál 1740-ben. Szűcs István 1742-ben. Kolláti János 1743-ban. Szentgyörgyi Mihály 1745—47-ig (akad. pályára lépett 1739-ben, febr. 27.; 1750. febr. 7. seniorrá választatott, azután pelsőci, végre radnai pap lett, hol 1774 tájban halt meg). Szathmári Paksi Ábrahám 1749 — 50-ig (azután tokaji, kazinci, keresztesi pap és superintendens). Szentgyörgyi Sámuel 1751 — 1756-ig (hasonnevű atyjának, a superintendensnek fia, az akad. pályára lépett 1743. márc. 31., seniorrá lett 1756. jan. 26., azután külföldre ment, hon­nan visszatérvén, lett sajó-vámosi lelkész, hol meghalt 1779 táján. Szentesi János 1756—60-ig (később s.-pataki tanár). Csebi Pogány Lajos 1760—61-ig, ugyanekkor segéd­­könyvtárnok Katona József volt. Szentgyörgyi István 1761—1763-ig, ki később s.-pataki tanár volt. Bátori József 1764—66-ig­­akad. pályára lépett 1753. júl. havá­ban, 1765. a logicusok praesese volt, 1767-ben seniorságot viselt, azután külföldre ment, honnan visszatérvén, lett hazai lelkész, hol meghalt 1804-ben, 70 éves korában). Katona József 1766—68-ig és vele Molnár Görgei István segéd­­könyvtárnok(a későbbi s.-pataki tanár atyja), ki 1768—69-ben maga volt könyvtárnok. Tasnádi Székely István 1769-ben (Istvánnak fia, akad. pályára lépett 1760. dec. 5-én, 1775-ben seniorságot viselt, 1776-ban a berni egyetembe ment, honnan 1788-ban visszatérvén, 1779-ben lett szepsii pap; 1793-ban abauji esperes, meghalt Szepsiben, 1800-ban­. Vele egyidejűleg Sárkány Pál és Szathmári Paksi Sámuel voltak segéd-könyvtárnokok. Komjáthi Ábrahám 1770— 1773-ig­­akad. pályára lépett 1760. máj. 2-án, 1774. jan. 25. seniorrá választatott, 1775 —1785-ig külföldi egyeteme­ken időz, honnan visszatérvén, a miskolci gimnázium pro­­fessora lett, azután év múlva igricsi, végre parasznyai lelkész és a­-borsodi esperes). Kérészi István 1774—1778. (Zsigmondnak, a cserépfalvi lelkésznek fia, atyja után szintén cserépfalvi lelkész volt). Ugyanakkor Szathmári Paksi Mózes és Tasnádi Székely József segéd-könyvtárnokok voltak. Szathmári P. Mózes és Tasnádi Székely József egyidőben, 1778—1781-ig mindketten rendes könyvtárnokok voltak. Az utóbbi még 1781—83-ig is hivatalban volt (fia Istvánnak, testvére a szepsii papnak, Istvánnak; akad. pályára lépett 1770. jan. 20-án, 1783. jan. 15. seniorrá választa­ 94

Next