Sárospataki Lapok, 1883 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1883-12-03 / 49. szám

841 ság után ismert szegény falusi kálvinista pap élete! mily rútul szárnyát szegi a magasbra törő önkiképzésnek ! Hetven procentot emlit az ön statistikája. Rész értesülésen nyugvó téves adat. Minima 90%-ra lehet tenni azok számát, kik a porban maradnak, nem azért, mert roppant sok üres idejüket kártya s boros asztalok mellett dőzsölik el, vagy politizálásra fecsérlik , hanem mert a megélhetés nehéz gondja, a mindennapi kenyérért való küzdelem lassan kint kiöli az iskolából az életbe hozott magasbra törekvésnek utolsó szikráját is. Majd össze fog állíttatni a közeljövőben a zsinat és convent által elrendelt egyházak osztályozása, majd ezek a számok beszélni és bizonyítani fognak s megcáfolandják Bihari úr azon téves állítását, hogy a mi fizetésünk, átlagosan véve, többre megy a harmadosztályú államhivatalnokokénál. Majd meglátjuk akkor az eddig rejtve volt sebeket, a 3 — 400 frtos számtalan papi állomást, melyek közt az államhivatalok 3-mad osztályújánál nagyobb egy-egy javadalmazás úgy kimagaslik, mint a falu tornya a nádfedeles házak közül. Összegezze majd akkor B. úr javadalmainkat s számítsa ki az átlagot és a sot . Aztán gondolja hozzá, hogy a mi 500 forintos átlagunkoz nem egy félévnyi nyugta megírása után, könnyű szerrel jutunk, hanem igen soknak közülünk könyörögni, még többnek ízetlenkedni, civódni, a legtöbbnek pedig a papi hivatalon kívül béresként izzadni kell, mielőtt kezeihez vehetné javadalmát. Ön, ott a nagyvárosban, nem is képzeli azon ostorozott 70,/o-nak szánandó helyzetét , melytől annyira irigyleni látszik az édes semmit sem tevés boldogságát. Holott bizonyos, miszerint 3—400 forintból 4—8-ad magával megélni, édes semmit semtevés mellett, lehetetlen. Dolog kell ahhoz! dolog — fájdalom nem a szellemi, hanem sokkal inkább az anyagi téren — feltört tenyérrel. S akinek alig telik 2—3 évben egy új kalapra, mikép lehet azt megróni azért, hogy nem ad évenkint 9—10 kalap értéket a filosophiai s egyéb tudományok encyclopaediájáért? Szeretnének az ilyenek is röpülni föl a magasba , de szárnyaikat szegé az élet zord keze, kénytelenek a porban csicseregni: Lélek, lélek ! De hát miből élek? Bizony a főtiszt, clérust s különösen a nagym. főpapságot is nem a szellemi, hanem az anyagi tőke teszi „országos hitűekké,“ s a legtöbbnek nevét nem a tudományok csarnokában, hanem „a politikai maszlagok“ közt találjuk fel. És Róma mégis áll, Debrecennek pedig le kell dőlni, mert a hazai ref. papság politizál! ? Ez csak azt jelenti, hogy B. úr látott ott a főváros környékén egy-két politikával foglalkozó ref. papot. De hát egy szál fa nem erdő. Egy-két ember szenvedélye nem róható fel bűnül 70%-nak. Ha áll, amit B. úr erősít, hogy amily fényes múltúnk, oly sötét jelenünk, hogy folyton hanyatlunk, hogy papjaink munkátlan henyeségben, tivornyákban töltik napjaikat, s a legnagyobb része oly miserábilis készültségéi, mint egy középiskolai tanuló: ennek oka nem a politizálás (a boszorkányokról ne beszéljünk !), hanem a miseria, melyről B. úr nem akar tudni. Pedig erről lehet beszélni, ez „minket nagyon érdekel, mert ez oly tünemény, melyről diagnosist lehet csinálni.“ A politikaűzést, korteskedést nem mindenütt s nem mindenkor, talán csak most és Pesten tapasztalható. Az anyagi miseriákat ellenben mindenütt és mindenka, s ön vádolja a nagy többséget olyanokért, ami nem a mi bűnünk, hanem az önök bűne. Miért csinálnak hát politikát? Miért korteskednek? Miért viszik be ezeket a bűnöket az egyházba is? s teszik a papválasztást is követválasztássá ? Miért prédikál B. úr maga is vizet, midőn bort iszik? Hagyják önök e tárgyat a dunamelléki kerület henyélő, unatkozó, simplex képzettségű papságának 70%-jára, majd azok kiválasztják a három jelölt közül, melyik való nekik? Amaz „ifjú esperes-e, kinek az irodalomban jó hangzású neve van,“ vagy ama másik, ki „erélyes vezető, mesteri tollú jegyző s kiben nem hiányzik a papi méltóság,“ vagy tán amaz egyetlenegy, ama „több sincs,“ aki „egykor a felsőház országos hírű kath. főpapjai mellett nem lesz kénytelen homályba vonulni,“ aki B. úr szerint mindig pap, a köztudomás szerint azonban már évtizedek óta nem pap s a zsinati törvények 118. §-a szerint sem az; — mondom — majd eldönti azt az a megleckéztetett, lekisebbitett 70°/o, mely nem ér rá politikát űzni s korteskedni az egyházban. Septuaginta. —ig^— SÁROSPATAKI LAPOK. ISKOLAI ÜGY. Vélemény az érettségi vizsgálat tárgyainak meghatározása s a vizsgálat lefolyása felől. Az iskolai reformok korát éljük. Ez évben szentesítette az országos törvényhozás a középiskolai törvényt (XXX. t. c.), melyről annak idejében kellőleg értesültek olvasóink e lapok hasábjain, s most, az idézett törvény 22. §-a értelmében, az érettségi vizsgálat szabályozását vette célba a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, bekérvén a felekezeti hatóságok , továbbá az egyetemek, illetőleg műegyetem tanári karának véleményét is. Az ev. ref. egyházi konvent elnökét, id. báró Vay Miklós ő excellentiáját, folyó év augusztus 6-án, 26147. szám alatt hívta fel a miniszter, hogy nyújtsa be a magyarországi helv. hitv. egyház véleményét is e tárgyban. E felhívás a folyó évi szept. 12—17. napjain Kolozsvárit tartott egyházi konventen felolvastatván, áttétetett a konvent iskolaügyi bizottságához, mely a nevezett konventi jegyzőkönyv 35. §-ának d) 842