Sárospataki Lapok, 1883 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1883-12-03 / 49. szám
Második évfolyam. 49. szám. Sárospatak, 1883. decemb. 3. SÁROSPATAKI LAPOK. Előfizetési dij: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr.. A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. — ILvdl e^jelen rxx in.c3.e». Ixétfő xi. — Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többször való közlésnél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. * TARTALOM: „Politika az egyházban.“ Septuaginta, „Vélemény az érettségi vizsgálat tárgyainak meghatározása s a vizsgálat lefolyása felöl “ Kovácsi : „A kecskeméti és nagy-körösi ref. egyház pere az iskola felett.“ (Vége). H. Kiss K. „Vegyes közlemények.“ „Pályázat “ Politika az egyházban. Fentebbi cím alatt Bihari Péter úrtól egy 10 hasábra terjedő vezércikk jelent meg a „Protest. Egyh. és Isk. Lap“ 45-ik számában. Keményen leckézteti a tisztelt vezércikkíró a prot., különösen a református papságot, azzal vádolván, hogy beavatkozik az országos politikába s nem tudománynyal, a maguk kiművelésével foglalkoznak, ami pedig — úgymond — nagyon rájuk férne, mert készültségük semmivel sem több a középiskolában szerzett műveltségnél, — hanem „a politikai lapok maszlagjával táplálják lelküket,“ — s mindezt unalomból cselekszik. Semmi dolguk. Száz eset közül hetvenben a boldogságot az „édes semmit nem tevésben“ keresik. Kártya, boros asztal, diákos társalgás öntenek némi változatosságot az egyhangú tétlen élet poharába. De magasabb elvek után is vágyódik a lélek. S mi van inkább keze ügyében, mint a politika ? Az ismerettartalomtól s elvektől üres lelket ez aztán egészen hatalmába keriti s minden idejét a politizálással tölti. Még ez mind hagyján, de a politikát átviszik papjaink az egyházba is. Ma már a papválasztás is igazi képviselő-választás lett. Megértük, hogy a candidatustól legelsőben is azt kérdik: melyik párthoz tartozik? A kicsapott diák, vagy a theologián izgalomból átcsúsztatott papjelölt— mert együtt szidja a kormányt választóival a boros asztal mellett — volt tanárainak s tanulótársainak nagy ámulatára fényes ekklézsiát nyer. Meg vannak mételyezve már nemcsak a gyülekezetek, de egyházmegyék ; most a kerületeken van a sor. íme a dunamelléki püspökségre hogy folyik a korteskedés !s mint valódi politikus, ki vizet prédikál és bort iszik, midőn a politizálást és korteskedést jobbra-balra elátkozta, beáll maga is kortesnek, Szász Károly mellett. Hát politizáljunk, uram, egy kissé! Sok igaz van abban, mit ön tud és elmond, de még több abban, amit nem akar tudni s elhallgat. Igaz az, hogy mi szeretünk egy kicsit az országos politikába is beleavatkozni, politizálni, mert emberek s mindenekelőtt magyar emberek vagyunk, s ha érdekel bennünket a haza sorsa, ez tán mégsem olyan bűn, mintha egyátalán nem érdekelne. S nem is avatkozunk a politikába oly mélyen s közvetlenül s szörnyeteg módon, mint p. o. a hegyen túl levő atyafiak, különösen az ön által annyira csodált, országos hírű katholikus főpapság, mely képviselőválasztások alkalmával latba szokta vetni, ha kell, összes anyagi s erkölcsi erejét; azt nem is említvén, hogy a valamire való s méginkább az u. n. „zsíros koncok“ kiosztásánál a kath. egyházban űznek ám igazi politikát; ott hirdetik ám ki szigorún, hogy milyen az illető egyén politikai hitvallása ! S ki tudná azt megmondani, hogy az a nagyon csudált főpapság hányszor dugja össze fejét s tanakodik: bizony nem tudományos s egyházi, hanem politikai dolgokról? Mindezeket és sok egyebeket nem akar ön meglátni, nem akar róluk tudni, csak azt látja és tudja, hogy távolról, nagynéha, magunk közt, mi is politizálunk, ha ráérünk s egynémelyikünk, akinek módja van, „a politikai lapok maszlagjait“ is meg-megnézi; s már ez is beszenyezi a ref. papi palástot. S nekünk ez a kis maszlag is drága pénzünkben van; míg a fényesen dotált clérus ingyen jut hozzá a főméltóságú kath. főpapság által fentartott, subvencionált nagy maszlagos kertekből. Bihari úr kétségkívül ösmeri e kerteket, legalább azok neveit. De nem akar róluk tudni. Az ő bűnök, ha politikával is foglalkoznak. A református papság ne avassa magát ebbe. Roppant sok üres idejét fordítsa hasznos ösmeretek gyűjtésére, tudománya, fogyatékos képzettsége öregbítésére. Bizony nagyon ráfér, mert készültségük nem több a gimnáziuminál. Hát ebben is van sok igazság. Olyanok vagyunk, amilyenekké tanáraink, azután önmagunk s az élet képeztek bennünket. Nem ülhettünk mindnyájan Gamáliel lábainál, aztán az élet — óh az a Bihari úr által csak a pesti pap-49