Sárospataki Lapok, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-02-23 / 8. szám
Negyedik évfolyam. 8. szám. Sárospatak, 1885. február 23. SÁROSPATAKI LAPOK. Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr. *. A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. m ■ ■' ■ ' Hirdetések dija: 14 hasábos petit sor többször i Is való közlésnél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. Ezenkivül bélyegdíj 30 kr. m TARTALOM: „Ev. reform, tanáraink nyugdíjazásának kérdéséhez.“ —egy. „A népiskolai vallástanításról.“ IV. Czinke I. „Az angol püspöki egyház köréből.“ Ai tjoriq. „Egyházkerületi névkönyvünk, statisztikai szempontból.“ (Könyvbirálat, folytatás). „Vegyes közlemények.“ „Szerkesztői izenetek.“ ( Írd regtelen m. index). Ix-étfő aa.„ — Ev. reform, tanáraink nyugdíjazásának kérdéséhez. E lapok folyó évi 4. számában (gr) ev. reform, tanáraink nyugdíjazása érdekében egy meleg hangulatú és jelentős okokkal támogatott felszólalást közöl. Ámbár az az egy felszólalás magában is elég lehetne arra nézve, hogy a hivatott körökben jóakarata meghallgattatásra találjon: a gondolatnak tanáraink s így iskoláink jövőjére nézve életbe vágó fontossága megérdemli, hogy többen is szóljanak a kérdéshez. Ezen sorok írásának épen ez az egyenes célja. E sorok írója nagyon távol van attól, hogy magyar ev. reform, egyházunk zsinati avagy conventi tagjainak eljárását bírálat tárgyává tegye, lehetetlen mégis sajnálattal nem érintenie, hogy zsinati és conventi atyáink, egyházunk jövőjének biztosítására, intézkedéseiknél, egyházi törvényeink megalkotásánál ránk, felekezeti fő- és középiskoláink tanáraira voltak legkevesebb figyelemmel. És ez épen protestáns szempontból lehet feltűnő. Történeti tény, hogy protestáns egyház és iskola alkot egy egységes testvéri benső egészet. Kezdet óta nem volt protestáns egyház iskola nélkül és nem kételkedem kimondani azon erős meggyőződésemet, hogy amely napon egyházunk megtagadná vagy ridegen elutasítaná kebeléről iskoláit, ugyanakkor kétségessé tenné saját lételét. Érezték ezt mélyen apáink, ezért eleitől fogva egyházunk veteményes kertjének tartották, nézték iskoláinkat. Nagy igazán. Elemi iskoláink fogadják melengető kebelekre a család zsenge gyermekeit, hogy midőn azokat az élet elengedhetetlen ismereteire elvezetik, polgártársaik, a társadalom és haza szeretetére megtanítják, ugyanakkor egyszersmind azok lelkét szent vallásunk legfőbb hitelveivel, alapigazságaival megismertetik, szívüket a keresztyén erkölcsi igazságok befogadására, a magasztos erények gyakorlására fogékonynyá teszik. Majd középiskoláink veszik át az elemiek növendékeinek épen a jövő hivatás tekintetében jelentősebb részét, gimnáziumaink építenek tovább a megkezdett alapra. Középiskoláink rendszeresen és részletesebben ismertetik meg növendékeikkel hitünk összes tételeit, vezérlik őket öntudatos vallásosságra, munkás élő hitre. Megtanítják gyermekeinket viharos küzdelmeiben is dicső véi útjára, megismertetik szabadelvű intézményeivel -felköltik bennök a benső ragaszkodást, apáink véren szerzett öröksége, egyházunk tanai és alkotmánya, iskolái és annak intézményei iránt. Előkészítik ifjainkat annak tudatára, hogy férfi kort érve, ennek az egyháznak lesznek egykor ők is nemcsak szenvedőleges tagjai, hanem éltető lelke, majdan munkás vezérei. Theológiai intézeteink képezik a hitben buzgó, tudományban bővölködő, egyházunkhoz és annak alkotmányához szilárdan ragaszkodó, a békében építő, a küzdelmekben bátran harcoló és áldozatkész lelkészeket Valóban nagy kincset, létele és jövője föltételeit bírja iskoláiban a protestáns egyház. Ha a gazdag és hatalmas római katholikus egyház nem ismer, mely eléggé nagy volna, áldozatot iskoláiért, holott egyháza ügyeinek intézésében nem vár annak tagjaitól cselekvőleges részvételt, száz és ezer okunk van nekünk, szegény és önerőnkre hagyatott magyar ev. reformátusoknak, hogy törhetetlenül ragaszkodjunk alsóbb, mint felsőbb tanintézeteinkhez. Ránk nézve iskoláink nem fényűzési cikk, arra nagyon is szegények volnánk, hanem oly létföltétel, melylyel állunk vagy esünk. Ámde iskoláinkat nem falai teszik, habár azokhoz századok emléke, dicső fejedelmek és örökemlékezetű kegyasszonyok nagy nevei fűződnek is, hogy ama rideg falakat a lélek melege elevenítse meg, legelsősorban a közöttök működő tanférfiak tehetik. Nemes, magasztos általában a tanító és tanár hivatása, mindenekfelett fontos nálunk, magyar protestánsoknál. Idomító kezükben gyermekeink és ifjaink erkölcsi és tudományos értéke, közök és arculatuk után alakul ifjúságunk ma.