Sárospataki Lapok, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-04-20 / 16. szám
257 SÁROSPATAKI LAPOK, vallásos érzület tekintetében is. Csak az a tanár, akinek szívét áthatotta a tiszta vallásosság érzülete, akinek szavaiból, tetteiből és egész életéből öszhangzatosan elősugárzik a szeplőtlen erkölcsiség, csak az a tanár nyomhatja növendékeire a vallásosság és erkölcsiség igazi bélyegét. Tehát általában is vallásos, de egyszersmind erős protestáns vallásos érzületű tanárokat ev. reform, gimnáziumainkba, egészben vagy minél teljesebb számban ! Futó Mihály, (Folyt, következik). TÁRCZA. Vázlatok és képek a sárospataki ref. főiskola XVIII. és XIX. századbeli életéből, a nemzeti élet keretében. VIII. Alig állott fel két hónapig az esküdt diákkar könyvtára, azt még ugyanazon év május 20-án, az egyházkerület engedelmével, egy másik egylet alapítása követte, „sárospataki ifjú egyesület“ címen , mely nevét 1843-ban szép- műegyletre, 1855-ben önképző-társulatra változtatta és fennállása óta annyi jelesünknek volt szellemi bölcsője, kik közül elég legyen kiemelni Szemere Bertalant, Warga Jánost, Erdélyi Jánost, Szeremley Gábort, Pap Endrét, Kazinczy Gábort, Tompa Mihályt, Tóth Edét stb. Míg amaz kizárólag az esküdt diákok pártfogásával jött létre, ez minden jóravaló tagját magába fogadta az iskolának, hittan- és joghallgatókat egyiránt, mint az alaprajz mondja: „elhatároztuk, hogy szemléleti vagy olvasótársaságunk . . . minden szorgalmas tagját iskolánknak ölelő karokkal fogadva, cselekedeti vagy írói társasággá váljékAz alaprajzot 46 lelkes ifjú írta alá, kiket betűrendben, mint az „alaprajzban“ találom, örök emlékezetokáért ide jegyzek: Bakcsi László, Bakó Mihály, Balla András, Batta Pál, Bojtár István , Csanádi Sámuel, Dudok Pál, Fodor Imre, György József, Harsányi Sámuel, Hegyi Mihály, Hegyi János, Huznik Lajos, Kanócz András, Károlyi István , Kajdacsi István, K. Kovács János, M. Kovács János, Király Mihály, Türr Ferenc, Kun Miklós, Makkai Ádám, Máriássy Pál, Mecsey Mihály, Mészáros József , Nagy József , Nemes Lajos, Orbán István, Ormós László, Orosz Pál, Paksi István, Pap György, Pataki János, Pethő István, Rátkai József, Rugócz János, Saári Gábor, Szabó Sámuel, Szakács Pál, Szathmári Király Pál, Szemere Bertalan, Szeremley Gábor, Tolnai József, Janka József, Váradi József, Warga János, kik közűl már ma csak Mészáros József él, élő és beszélő emlékezete ama szép időknek ! E társulat eszméje Szemere Bertalantól, a későbbi minisztertől eredt, ki azzal 1-ső éves joghallgató kora óta (1828), folyvást foglalkozott. Ezt bizonyítja az a kezeim közt levő levele, melyet July Ferenc, iskolai világi algondnokhoz, 1831. dec. 15-én intézett, kit meg akart nyerni az ügynek, még mielőtt az ifjúság nevében írott folyamodás az egyházkerület asztalára került volna. Azt írja ebben a nagyratermett ifjú: „Még 1828-ban (szeptemberben, elsőévü publicus koromban) villámlék fel lelkemben ezen édes s nem alanti célú gondolat s három hosszú éveken ápolom lelkemben.“ Egy más helyen az önérzet hangján, a cél boldogító tudatában így szól : „Engem az egyesület (mint cél) három évig boldogita lelkemben, jövendőimben édesen csillogott felém, mintha mennyei boldogságnak ezer magvait rejtené magában; emeli, ha rajta függök s jutalmát adá annak, hogy ennyi időkig ápolom. Most, midőn mint felvirágozottnak léteit kérek, bút vagy örömet lesz rám hozandó. Oh, nem azért kérem lételét, hogy nekem örömet adjon, benne én csak a közügyet nézem, lelkes ifjú társaimét.“ Majd megemlíti az ifjúság szokás- és erkölcsbeli változását, jóravalóságát, mintha az elöljáróságot meg akarná kérlelni, mondván: „Mennyit halad a körünkben néhány évek alatt a köntösbeli csín, melyet, bár néha szertelen is, ily korban kárhoztatni egészen nem lehet; mily szorgalommal, feszülettel kezdék tanulni a külföld nyelveit; mint kezdenek figyelni, kivált 2—3 év óta, a honi literaturára, a magyar nyelv sajátságaira, s ez már azon sok, honnan a lélek öngondolkozásra emelkedik fel lángjain.“ Végre a társulat hatását elgondolva, a remény karjain ringatja magát: „A társulat ébresztő szikra lenne az ifjak lelkében, felébredne mély szenderéből a szunynyadó tűz, haladni akarnának, miként korunk halad; egyszóval ezen itt szokatlan jelenet nagy és hatalmas hatású fogna lenni és sok ifjakkal láttatná, mily irányzatot kell venni elméjöknek az élet hosszú pályáján sat.“ Az egyházkerület, méltányolva az ifjúság önmívelődési törekvéseit, meggondolva egy ily társulat messze kiható eredményeit, az ifjúság tudományos és erkölcsi életére , az 1832. évi tavaszi közgyűlésen megadta rá az engedélyt, de jónak látta kikötni, mintha félt volna a nagy magyarságtól, hogy a társulat a deák, francia, német, angol nyelvek tanulását is ismerje feladatául. A társulat, ha jegyzőkönyvein végigtekintünk, valóban meg is felelt a hozzákötött reményeknek, az elöljáróság várakozásának. Május 23-án tartották a legelső ülést, Nyíry István és Majoros András kettős elnöksége alatt. Mindkettőre büszke volt az akkori ifjúság, amazt a nem régen alakult magyar I. akadémia már tagjainak koszorújába tűzte , emez önként vállalkozott a magyar irodalom tanítására, egy pár esztendővel ezelőtt. Érdekes volna a társulat első évi üléseit, irányát, szellemét ismertetni, de ezúttal elhagyom, mert az messzire vinne a tárgytól. Elég az hozzá, hogy mindannyian a haza szebb jövendőjéért lelkesedtek, szorgalmasan munkálkodtak, sokat olvastak, tanultak, írtak és bírálták egymást. Munkásságuk eredményét már 1834-ben egy „Parthenon“ című zsebkönyvben (Sárospatak, 1834.) mutatták be a hazának, egy példányt elküldtek belőle Kölcsey Ferencnek is , ki akkor épen a pozsonyi országgyűlésen , mint követ volt jelen. Ott volt Szemere Bertalan is, ki 1832-ben elhagyván az iskolát, mint az országgyűlési ifjúság egyik kiváló tagja is, folyvást öszszeköttetésben állott a pataki társulattal. Az ünnepelt hazafi és író, költő és szónok, egy hozzá méltó szép levélben köszönte meg a társulat gyöngéd figyelmét, mit ez azzal viszonzott, hogy a „Parthenon“ II-ik kötetét (Sárospatak, 1837.) neki ajánlotta. 258