Sárospataki Lapok, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-08 / 45. szám

Ötödik évfolyam. 45. szám. Sárospatak, 1886. novemb. 8. SÁROSPATAKI LAPOK. Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 6 frt., félévre 2 frt. 50 kr. J­­&=­­ • ~=. A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többször való közlésénél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. || Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. »---------­— Ik/C e gr­­­e 1 e aa. 333. ias­ cLeaa. h­étf­ő 33.. — TARTALOM: „Észrevételek :A püspöki látogatás megfigyelése Felsőzemplénben" című közleményre.“ Sárkány I. „Tanügyi szemle.“ (Vége). Dr. Öreg J. „A kassai h­elv. hitv. egyház szervezkedése s az Orsolya-szűzekről nevezett apáca-templom törté­nete.“ (Folyt.). Pajkoss E. „Jubileumok.“ „Iskolafelavatás Bereten.“ „Vegyes közlemények.“ „Szerk. irén.“ „Pályázat.“ 1Észrevételek „A püspöki látogatás megfigye­lése Felsőzemplénben“ című közleményre. Előre kell bocsátanom, hogy háládatlanabb munkát nem ismerek annál, mint ha valaki egy, bár elvi állásponton álló hírlapi cikknek hangza­­­­tos szavait, nagy mondásait akarja megcáfolni, a valódi értékükre visszaállítani, mert ez rendesen polémiát provokál, amiből az olvasó közönségnek vajmi kevés lelki élvezete vagyon; kivált ha közzé még — ami nem ritka eset — a személyeskedés olcsó fűszere vegyíttetik. . S hogy mégis kényszerítve érzem magam arra , hogy D. P. cikkére észrevételeimet meg-­­ tegyem s azt igazi értékére szállítsam: teszem azért, mert ez a valódi megrovás hangján szól felsőzempléni egyházmegyénk ellen és így azt vissza kell utasítanunk, hacsak a beösmerés vád­ját elviselni nem akarjuk. A kérdéses cikk minden pontja alaptalan fel­tevéseket s be nem igazolt vádakat tartalmaz. Néz­zük sorrendben: Elsőbben is azon állítás, hogy a püspöki látogatás, mely elméletileg oly jeles intézménynek ígérkezett, gyakorlati szempontból, a vele kapcso­latban levő nagy fáradság mellett sem hozná meg kívánt gyümölcseit , legalább is idő előtti, mert hiszen még nem volt ideje a csak most elhintett magvaknak gyümölcsöt hozni; ezt csak az idő mutathatja meg, s nekem erős meggyőződésem, hogy a főpásztor által elhintett magvak Felsőzemp­­lénben sem mind a sziklára s útfélre hullanak, hanem termékeny talajra is találtak. Ha a múltból megfigyeljük Torm­ássy püspök­nek Horváth Ádám, világi gondnokkal a felső­baranyai egyházmegyében megejtett püspöki láto­gatását, s annak történelmi tényként bebizonyult nagy áldásait, ha megfigyeljük a behatásuk alatt felújuló vallás­osságot, az egyházak anyagi felvirág­zását, ha „az akkor minden részról megrovott vagy legalább elhírhedt Baranyában“*) ily csodás eredményt hozott létre a püspöki látogatás: talán nálunk is — kiknek szegénységünkön kívűl egyebet nem vethetnek szemünkre— megérdemelte a fárad­ságot, hogy meglátogasson bennünket a főpásztor és senki sem vonhatja kétségbe előzetesen, hogy itt az eredmény el fog maradni. De alaptalan cikkírónak állítása a püspöki látogatás eredményére vonatkozólag azért is, mert következtetését azon tudósításokra alapítja, melye­ket mások, s én is, mint szemtanúk, a hírlapok­ban közzétenni jónak láttunk. De engedjen meg, a hírlapi tudósító egyebet nem is tehetett, mert az egyes egyházak presbytérium­ai jelenlétében fel­vett jegyzőkönyveket, mint amelyek az érdekelt egyházak szellemi s anyagi ügyeinek hű képét mutatták fel , hírlapilag közzétenni addig, míg főpásztorunk erről, mint látogatása eredményéről, illetékes helyen, az egyházkerületi közgyűlésen, jelentést nem tett, ha lehető lett volna is, de bizonyára szerénytelen dolog lett volna. Azért, ha cikkíró a püspöki látogatás gyakorlati eredményét akarta mérlegelni, püspökünknek a Tarcalon, folyó évi szeptember 18-án s következő napjain tartott egyházkerületi gyűlésen, látogatásáról tett nagy­­terjedelmű s érdekes jelentését nem kellett volna figyelmen kivűl hagynia**), sőt kötelessége lett volna tanulmánya tárgyává tenni, mielőtt aggályos­kodó s elítélő közleményét világra bocsátotta. S ha ezt teszi, akkor nem ítélte volna el egyházmegyénket, mint amelyik szegénységét elfe­dendő, a Névaparti eseményeket újra scenírozza, fényt fejt ki csak azért, hogy rongyai ne legyenek láthatók. Ezen jelentésből megláthatta volna anyagi helyzetünk igazi képét; meggyőződhetett volna arról, hogy egyházaink bár szegényesen s a leg­nagyobb küzdelmek árán, de mégis képesek fen­­tartani magukat; s hogy nagyobb részben másajkú *) Lásd: Baksai Sándor. Házi kincstár, 1862. 133. lap. S. I. **) Tárgy­halmaz miatt a tavaszi gyűlésen fog tárgyaltatni. Szerk.

Next