Sárospataki Lapok, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-11-08 / 45. szám
Ötödik évfolyam. 45. szám. Sárospatak, 1886. novemb. 8. SÁROSPATAKI LAPOK. Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 6 frt., félévre 2 frt. 50 kr. J&= • ~=. A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többször való közlésénél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. || Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. »---------— Ik/C e gre 1 e aa. 333. ias cLeaa. hétfő 33.. — TARTALOM: „Észrevételek :A püspöki látogatás megfigyelése Felsőzemplénben" című közleményre.“ Sárkány I. „Tanügyi szemle.“ (Vége). Dr. Öreg J. „A kassai helv. hitv. egyház szervezkedése s az Orsolya-szűzekről nevezett apáca-templom története.“ (Folyt.). Pajkoss E. „Jubileumok.“ „Iskolafelavatás Bereten.“ „Vegyes közlemények.“ „Szerk. irén.“ „Pályázat.“ 1Észrevételek „A püspöki látogatás megfigyelése Felsőzemplénben“ című közleményre. Előre kell bocsátanom, hogy háládatlanabb munkát nem ismerek annál, mint ha valaki egy, bár elvi állásponton álló hírlapi cikknek hangzatos szavait, nagy mondásait akarja megcáfolni, a valódi értékükre visszaállítani, mert ez rendesen polémiát provokál, amiből az olvasó közönségnek vajmi kevés lelki élvezete vagyon; kivált ha közzé még — ami nem ritka eset — a személyeskedés olcsó fűszere vegyíttetik. . S hogy mégis kényszerítve érzem magam arra , hogy D. P. cikkére észrevételeimet meg- tegyem s azt igazi értékére szállítsam: teszem azért, mert ez a valódi megrovás hangján szól felsőzempléni egyházmegyénk ellen és így azt vissza kell utasítanunk, hacsak a beösmerés vádját elviselni nem akarjuk. A kérdéses cikk minden pontja alaptalan feltevéseket s be nem igazolt vádakat tartalmaz. Nézzük sorrendben: Elsőbben is azon állítás, hogy a püspöki látogatás, mely elméletileg oly jeles intézménynek ígérkezett, gyakorlati szempontból, a vele kapcsolatban levő nagy fáradság mellett sem hozná meg kívánt gyümölcseit , legalább is idő előtti, mert hiszen még nem volt ideje a csak most elhintett magvaknak gyümölcsöt hozni; ezt csak az idő mutathatja meg, s nekem erős meggyőződésem, hogy a főpásztor által elhintett magvak Felsőzemplénben sem mind a sziklára s útfélre hullanak, hanem termékeny talajra is találtak. Ha a múltból megfigyeljük Tormássy püspöknek Horváth Ádám, világi gondnokkal a felsőbaranyai egyházmegyében megejtett püspöki látogatását, s annak történelmi tényként bebizonyult nagy áldásait, ha megfigyeljük a behatásuk alatt felújuló vallásosságot, az egyházak anyagi felvirágzását, ha „az akkor minden részról megrovott vagy legalább elhírhedt Baranyában“*) ily csodás eredményt hozott létre a püspöki látogatás: talán nálunk is — kiknek szegénységünkön kívűl egyebet nem vethetnek szemünkre— megérdemelte a fáradságot, hogy meglátogasson bennünket a főpásztor és senki sem vonhatja kétségbe előzetesen, hogy itt az eredmény el fog maradni. De alaptalan cikkírónak állítása a püspöki látogatás eredményére vonatkozólag azért is, mert következtetését azon tudósításokra alapítja, melyeket mások, s én is, mint szemtanúk, a hírlapokban közzétenni jónak láttunk. De engedjen meg, a hírlapi tudósító egyebet nem is tehetett, mert az egyes egyházak presbytériumai jelenlétében felvett jegyzőkönyveket, mint amelyek az érdekelt egyházak szellemi s anyagi ügyeinek hű képét mutatták fel , hírlapilag közzétenni addig, míg főpásztorunk erről, mint látogatása eredményéről, illetékes helyen, az egyházkerületi közgyűlésen, jelentést nem tett, ha lehető lett volna is, de bizonyára szerénytelen dolog lett volna. Azért, ha cikkíró a püspöki látogatás gyakorlati eredményét akarta mérlegelni, püspökünknek a Tarcalon, folyó évi szeptember 18-án s következő napjain tartott egyházkerületi gyűlésen, látogatásáról tett nagyterjedelmű s érdekes jelentését nem kellett volna figyelmen kivűl hagynia**), sőt kötelessége lett volna tanulmánya tárgyává tenni, mielőtt aggályoskodó s elítélő közleményét világra bocsátotta. S ha ezt teszi, akkor nem ítélte volna el egyházmegyénket, mint amelyik szegénységét elfedendő, a Névaparti eseményeket újra scenírozza, fényt fejt ki csak azért, hogy rongyai ne legyenek láthatók. Ezen jelentésből megláthatta volna anyagi helyzetünk igazi képét; meggyőződhetett volna arról, hogy egyházaink bár szegényesen s a legnagyobb küzdelmek árán, de mégis képesek fentartani magukat; s hogy nagyobb részben másajkú *) Lásd: Baksai Sándor. Házi kincstár, 1862. 133. lap. S. I. **) Tárgyhalmaz miatt a tavaszi gyűlésen fog tárgyaltatni. Szerk.