Sárospataki Lapok, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-12-03 / 49. szám
Előfizetési díj: Helyben ésvidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr. «-------------------------A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. Hirdetések díja: 1 a hasábos petit sor többször is való közlésénél 5, egyszeri- 1 ért 7 kr. sorra. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. 1 ^------------------------------------------? Hetedik évfolyam. 49. szám. Sárospatak, 1888. december 3. SÁROSPATAKI LAPOK. A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. MEGJELEN MINDEN HÉTFŐN. TARTALOM: «Min alapúl a római egyház hatalma?» (Vége). Dr. Szlávik Mátyás. — «Egy methodikai kérdés és felelet.» Fábriczy János. — «A keresztség szertartásának történeti fejlődése.» (Folytatás). Mitrovics Gyula. — «A dunamelléki ev. ref. egyházkerület rendkívüli közgyűlése.» Eds. — «Állattan.» (Könyvbirálat). Dr. Vida Károly. — «Vegyes közlemények.» — «Pályázat.» Í met kell is szenvednie, büszkén emelkedik föl más helyütt. A régi kómától kölcsönzött egységes erős szervezete a római egyházi épületnek szilárd támpontját képezi. Az egész római keresztyénység számos tartományokból álló egységes államot képez, amelyet a militarismus módjára szervezett klérus csapatja vezérel. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a latin nyelv a hivatalos egyházi nyelv; hogy a mise, a római katholicismus főisteni tisztelete, majd mindenütt a föld hátán latin nyelven tartatik; hogy a római katholikus pap, bárhonnan származik is, az illető nép nyelvének ismerete nélkül bárhol is misézhet. E nyelvnek általános használata nagyon megkönnyíti a pápai széknek a távoli püspökökkel és missionariusokkal való hivatalos érintkezését .m oly körülmény, mely a régi kóma módjára az egységes eljárást biztosítja. E szervező képességgel szorosan összefügg a pápaságnak azon elve, mely szerint a népekkel és fejedelmekkel való érintkezésében okos politikát és diplomatiát kövessen, s mennél több tért (pl. Angliában és Amerikában) lefoglaljon. A keresztyén egyház összes korszakaiban a római püspökök az államférfiúi okosságnak lehető megszerzésére törekedtek, amint különben ők maguk is nagyobbára magasrangú, régi nemes családokból származnak. Az egyházi diplomatáknak a pápaság szellemében való kiképzésére szolgál a pápai akadémia Rómában. Ez iránynak legjelesebb, ügyes politikusait legnagyobb részt a jezsuita rend szolgáltatja, mely már ez alapon is döntő befolyást gyakorol az egész pápai diplomatiára. Ennek alakja, mint minden világi politika, a körülményekhez alkalmazottan, szüntelen változott. Amit korábban fenyegetéssel és átokkal elérni igyekezett, annak elérését napjainkban „svainter in modo,“ a „do ut des“ barátságos elve alapján célozza. Tényleg Róma politikájának az a célja, hogy az egyes országok állami viszonyainak menetére magának befolyást biztosítson, illetőleg magát nélkülözhetlenné tenni igyekszik. Továbbá Róma arra is törekszik, aha“ Lapunk jelen számához egy negyedív melléklet van csatolva. 49 Min alapul a római egyház hatalma? III. A római egyház hatalmának eme saját körén kiindulő segédeszközeihez még egy csomó külső előny is járul, mely a felületes műveltségű embert nem kevésbbé tévútra vezetheti. Ide tartozik maga Róma városa, mint a «római katholicismus örökös királynője» és központi székhelye. „Örök Rómának“ szeretjük nevezni nagy kora miatt. Gregorovius «a világtörténelem talányát» látja benne, mivel a világtörténelem szálai egy évezrednél tovább itt folytak össze. Kétszer viselte kóma a sceptrumot a földnek legnagyobb része fölött és pedig a büszke római köztársaság s a divi imperatores idejében, s a középkorban a pápaság alatt, amott világi, itt pedig szellemi tekintetben. Utóbbi tekintetben Róma a keresztyénségre nézve kétségtelenül nagy egyháztörténeti jelentőséggel bír, már csak azért is, mivel szerinte Pál és Péter apostol is itt nyerte el a vértanú-koronát. Hogy a „sedes apostolira“ mit jelentett a pápa s a keleti patriarcha között kitört viszálynak történetében, eléggé ismeretes. Nem csoda tehát, hogy koronkint a római püspökökben erős öntudat, hatalmas uralmi vágy fejlődött ki, s hogy legalább szellemi tekintetben Róma mottójának, Vergil ama ismeretes szavának megvalósítására törekedtek: Tu regere imperio populos, Romane memento! S milliók tetszelegnek ma is maguknak a római püspök uralmával, mert a népek évezredek óta megszoktak Rémiának engedelmeskedni, Rómából parancsokat, dispensatiokat, méltóságokat és privilégiumot várni vagy oda péterfilléreket fizetni. Róma városának nagy múltja az egyházat jelentékeny nimbussal vette körül, s a régi római respublicától megtanulta azokat az alapelveket, amelyek által az egyes népeket féken tarthatja. Ide sorozható az, hogy a római egyház nem nemzeti, hanem nemzetközinek tudja magát, úgy, hogy ha valahol sérül