Sárospataki Lapok, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-03 / 49. szám

Előfizetési díj: Helyben és­­vidékre, postai­­ szétküldéssel, egész évre­­ 5 frt, félévre 2 frt 50 kr. «-------------------------­A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. Hirdetések díja: 1 a hasábos petit sor többször i­s való közlésénél 5, egyszeri- 1 ért 7 kr. sorra. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. 1 ^------------------------------------------? Hetedik évfolyam. 49. szám. Sárospatak, 1888. december 3. SÁROSPATAKI LAPOK. A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. MEGJELEN MINDEN HÉTFŐN.­­ TART­ALOM: «Min alapúl a római egyház hatalma?» (Vége). Dr. Szlávik Mátyás. — «Egy methodikai kérdés és felelet.» Fábriczy János. — «A keresztség szertartásának történeti fejlődése.» (Folytatás). Mitrovics Gyula. — «A dunamelléki ev. ref. egyházkerület rendkívüli közgyűlése.» Eds. — «Állattan.» (Könyvbirálat). Dr. Vida Károly. — «Vegyes közlemé­nyek.» — «Pályázat.» Í met kell is szenvednie, büszkén emelkedik föl más helyütt. A régi kómától kölcsönzött egységes erős szer­vezete a római egyházi épületnek szilárd támpontját képezi. Az egész római keresztyénység számos tarto­mányokból álló egységes államot képez, a­melyet a militarismus módjára szervezett klérus csapatja vezérel. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a latin nyelv a hivatalos egyházi nyelv; hogy a mise, a római katholicismus főisteni tisztelete, majd mindenütt a föld hátán latin nyelven tartatik; hogy a római katholi­­kus pap, bárhonnan származik is, az illető nép nyel­vének ismerete nélkül bárhol is misézhet. E nyelvnek általános használata nagyon megkönnyíti a pápai szék­nek a távoli püspökökkel és missionariusokkal való hivatalos érintkezését .m oly körülmény, mely a régi kóma módjára az egységes eljárást biztosítja. E szervező képességgel szorosan összefügg a pápaságnak azon elve, mely szerint a népekkel és fejedelmekkel való érintkezésében okos politikát és diplomatiát kövessen, s mennél több tért (pl. Angliában és Amerikában) lefoglaljon. A keresztyén egyház összes korszakaiban a római püspökök az államférfiúi okosságnak lehető megszerzésére törekedtek, a­mint különben ők maguk is nagyobbára magasrangú, régi nemes családokból származnak. Az egyházi diplomatáknak a pápaság szellemében való kiképzésére szolgál a pápai akadémia Rómában. Ez iránynak legjelesebb, ügyes politikusait legnagyobb részt a jezsuita­ rend szolgáltatja, mely már ez alapon is döntő befolyást gyakorol az egész pápai diplomatiára. Ennek alakja, mint minden világi politika, a körülményekhez alkalmazottan, szüntelen változott. A­mit korábban fenyegetéssel és átokkal elérni igyekezett, annak elérését napjainkban „svain­­ter in modo,“ a „do ut des“ barátságos elve alapján célozza. Tényleg Róma politikájának az a célja, hogy az egyes országok állami viszonyainak menetére magá­nak befolyást biztosítson, illetőleg magát nélkülözhet­­lenné tenni igyekszik. Továbbá Róma arra is törekszik, aha“ Lapunk jelen számához egy negyedív melléklet van csatolva. 49 Min alapul a római egyház hatalma? III. A római egyház hatalmának eme saját körén kiind­ulő segédeszközeihez még egy csomó külső előny is járul, mely a felületes műveltségű embert nem kevésbbé tévútra vezetheti. Ide tartozik maga Róma városa, mint a «római katholicismus örökös király­nője» és központi székhelye. „Örök Rómának“ sze­retjük nevezni nagy kora miatt. Gregorovius «a világ­­történelem talányát» látja benne, mivel a világtörténelem szálai egy évezrednél tovább itt folytak össze. Kétszer viselte kóma a sceptrum­ot a földnek legnagyobb része fölött és pedig a büszke római köztársaság s a divi imperatores idejében, s a középkorban a pápaság alatt, amott világi, itt pedig szellemi tekintetben. Utóbbi tekintetben Róma a keresztyénségre nézve kétségte­lenül nagy egyháztörténeti jelentőséggel bír, már csak azért is, mivel szerinte Pál és Péter apostol is itt nyerte el a vértanú-koronát. Hogy a „sedes aposto­lira“ mit jelentett a pápa s a keleti patriarcha között kitört viszálynak történetében, eléggé ismeretes. Nem csoda tehát, hogy koronkint a római püspökökben erős öntudat, hatalmas uralmi vágy fejlődött ki, s hogy legalább szellemi tekintetben Róma mottójának, Vergil ama ismeretes szavának megvalósítására töre­kedtek: Tu regere imperio populos, Romane memento! S milliók tetszelegnek ma is maguknak a római püs­pök uralmával, mert a népek évezredek óta megszok­tak Rémiának engedelmeskedni, Rómából parancsokat, dispensatiokat, méltóságokat és privilégiumot várni vagy oda péterfilléreket fizetni. Róma városának nagy múltja az egyházat jelen­tékeny nimbussal vette körül, s a régi római respub­­licától megtanulta azokat az alapelveket, a­melyek által az egyes népeket féken tarthatja. Ide sorozható az, hogy a római egyház nem nemzeti, hanem nem­zetközinek tudja magát, úgy, hogy ha valahol sérül­

Next