Sárospataki Lapok, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-11 / 10. szám
185 SÁROSPATAKI LAPOK, már az iskola falain belől, hogy az a kenyér-megszerzés s ha lehet a meggazdagodás és világi fény pályája lesz, addig a lelkészi pályán magasabb dicsőségért kell reménykedni, lelkesülni. Ez a dicsőség a Krisztus dicsősége, mely a másoknak használásban, a lemondásban, az önmegtagadásban és önfeláldozásban, az örökélet útjának keresésében találja örömét és igazi boldogságát. Ezen az úton, a kellő eszközök alkalmazásával, képezhetni igazi lelkészeket, kik csodákat fognak mívelni a belmissió terén. Katholikusok, protestánsok tudnak nevelni törhetlen hithősöket a pogányok megtérítésére, kik örömmel áldozzák életöket az Isten országa terjesztése érdekében. Mi is nevelhetünk, csak a módját megtaláljuk, olyan papokat, kik szűnhetlen tevékenységgel és ingadozást nem ismerő akaraterővel fogják hitbuzgóságban és erkölcsben ma már — fájdalom — elközönyösödött gyülekezetünket felvirágoztatni. A theológiai önképző társulatok teendői közé sorozom az evangyéliumi, vagy más vallásos irányú felolvasásokhoz való előkészítést. Kötelezni kell az ifjakat, hogy ily felolvasások, vagy szabad előadások készítésében gyakorolják magukat. A sikerüti munkák felolvasása végett vallásos estélyeket kell rendezni, hol az illető művét olvassa fel. Semmi sem ad nagyobb ösztönt a munkára az ifjú korban, mint az elért és kivívott siker. Természetes, hogy ahol már ez így megyen a theol. intézetben, ott nincs már sok kívánni való, de hol még ilyetén irányú képzése a jövő lelkészeinek nincs foganatba véve, ott, szerény felfogásom szerint, ennek életbeléptetése elodázhatatlan szükség. E nélkül nem lesz valóságos belmissiónk. Megengedem, hogy néhány buzgóbb kebel enélkül is megtalálja az élet haoticus zűrzavarában a helyes utat, de a nagy többség haladni fog ezutánra is a kényelmes úton. Fődolog a lelkészi jellemképzés, több ez a tudománynál is. Ismerek én szerény tehetségű lelkészeket, kiknek tudománya nem hasogatja az egeket, de a buzgóság lelke és az erős kötelességérzet ragadja őket szent tűzzel, mint az apostolokat. Ellenben ismerek nagy tudományú férfiakat, kiknek kormányzata alatt elsülyednek az egyházak. Egyelőre ezeket láttam szükségeseknek felemlíteni az érdeklődés felkeltése végett a belmissió teendői iránt. Tudom, hogy van még oly mező, melyet érintetlenül hagytam. Majd talán máskor erre is rátérek. Addig is tegyék lelkésztársaim az általam elmondottakat becses figyelmük tárgyává! Járuljanak a nyilvánosság elé idevágó nézeteikkel, javaslataikkal, érleljük az eszmét közös jóakarattal; majd így következetesen fejlődni fog a belmissió ügye, s talán nemsokára megfogjuk állapíthatni rendszeresen azon teendőket, melyek reánk mint lelkészekre a belmissió mezején várakoznak. Isten segítsen ebben bennünket! Lukács Ödön. ISKOLAI ÜGY. Fordítsunk több gondot protestáns középiskoláinkban a vallástanításra. Az »Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye« folyó évi 21-ik számában közölte a soproni ág. hitv. evangélikus főgimnázium fentartó-testületének azt a szerződését, melyet a, nevezett főgimnázium államsegélyezése iránt a vallás és közoktatási minisztériummal kötött. Ez a szerződés úgy van bemutatva a »Közlöny« olvasóinak, mint »amelyet mintaszerűnek tekintenek« minden tekintetben. És csakugyan, aki ezt a szerződést végigolvassa, arról győződik meg, hogy a fentartó testület, sok mindenre kiterjedő figyelemmel, valóságos »fogas prókátori észszel« igyekezett biztositani a kormánynyal szemben mindazokat az autonóm jogokat, amelyeket a segélyezés mellett biztosítani lehetett. Kikötötte a főgimnázium felekezeti jellegét s önkormányzati jogának teljes épségben maradását, úgy, hogy a minisztérium csupán a főfelügyeleti jogot gyakorolhatja. Kikötötte, hogy a 12 tanár közül 7-et ez után is a szokásos módon a dunántúli evangélikus egyházkerület választ, ötöt pedig nyilvános pályázat útján, de mindenesetre ág. hitv. evangélikus egyének közül, az egyházkerület ajánlatára, a közoktatási miniszter nevez ki. Kijelölte azokat a tanszékeket is, melyekre a miniszter kinevezése jogos s ezek egy ó-klasszikai, egy modern philologiai, egy matin sis-physika , egy természetrajz-földrajzi és egy mértani és szabadkézi rajz és szépírási, tehát azok a tanszékek, amelyeken — általános felfogás szerint — esetleg „a felekezet érdekeinek legkevesebbet árthatnak a kormány által kinevezett tanárok.“ Az igazgatót az összes rendes tanárok közül a kerületi nagy bizottság választja s a választást a miniszternek egyszerűen bejelenti. Kimondatott, hogy az intézetnek minden ingatlan és ingó vagyona továbbra is kizárólagos tulajdona marad s azok jövedelmeit az iskola céljaira fordíthatja; továbbá, hogy ha bármi ok miatt a szerződés felbontatnék, az államsegélyből addig tett mindenféle beruházás az intézet birtokában marad. A tanításnál köteles ugyan az intézet a a vallás és közoktatási miniszter által kiadott tantervhez alkalmazkodni, de a tankönyveket maga az egyházkerület szabadon választhatja a minisztérium által nem kifogásolt könyvek közül. (A szerződésnek ezt a pontját ajánlom ev. ref. gimnáziumaink figyelmébe). Fentartotta az egyházi elöljáróság a tandíjelengedés jogát, valamint az összes tanárok felett gyakorlandó fegyelmi jogot is s nem engedte meg azt sem, hogy a miniszter az iskola tápintézetének ügyeibe avatkozzék. A főgimnázium összes számadásait — is úgyszólván— csak tudomás vétel végett terjeszti fel a miniszterhez. A szerződés egyik pontjában külön meg van határozva a tanárok fizetése is, mégpedig 4 rendes tanárnak 1200—4 200 frt, 4 nek 1400 frt, 4-nek 1600 frt s ezen kivűl 250 frt lakásbér és 100 frt ötödéves pótlék. A vallástanárnak 800 frt, a tornatanárnak 500 frt, az énektanárnak pedig 200 frt. Hát én ilyen vagy legalább ehez hasonló „mintaszerződést”, amely a minisztérium s az államsegélyt kérő ágostai és ev. ref. középiskolák elöljáróságai között köttetett, már nem egyet olvastam , de őszintén bevallom azt a bűnömet, hogy ott az egyházi felsőbbségek által jóváhagyott szerződéseket soha sem tudtam mintaszerüknek tekinteni, mert míg a kormánynyal szemben mintaszerűen igyekeztek a felekezet önkormányzati jogát a segélyezett intézetekben lehetőleg megvédeni, addig a felekezetnek, mint ilyennek, legfőbb érdekében nem tettek meg mindent, amit meg kelletett és meg lehetett volna tenniök. A protestánsok évszázados fő és középiskolákat nagy áldozatokkal olyan célból állították és tartották fel, hogy ezek egyrészről terjesztői legyenek a nemzeti közművelődésnek s a szabad gondolkodásnak, de másrészről buzgó és hithű tagokat neveljenek az egyháznak. Épen ezért az állammal már megkötött szerződésekből mindig megbotránkozással olvastam s a szerződési tervezetekről s ezek alapján a tanári fizetések rendezéséről, így p. o. legközelebb a miskolci ev. ref. főgimnázium újabb tervezetéről is megütközéssel hallottam, hogy a 186