Sárospataki Lapok, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-04 / 9. szám

SÁROSPATAKI LAPOK. ------— 181 közgyűlése az egylet újjászervezésére vonatkozó alap­szabálytervezetet el nem fogadja s mig a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület meg nem erősíti a sárospataki Iro­dalmi Kör új alapszabályait, a melyek szerint az Irodalmi Kör az eddiginél is szélesebb körben szándékozik mű­ködni. Különben is, ha az országos középiskolai tanár­egyesület tagjai az új alapszabálytervezet szerint a ke­rületi köröket megalakítják, legalább mi előttünk az lát­szik a legtermészetesebbnek, hogy a tiszáninneni egy­házkerület kebelébe tartozó sárospataki, miskolci és rimaszombati tanintézetek tanárai alakítanának egy kerü­leti kört, a­mely aztán nemcsak az országos középiskolai egyesület által felvetett kérdések felett tanácskozhatnék, hanem tanügyi tanácsadó testülete lehetne a tiszáninneni egyházkerületnek is. — Vallás- és közoktatásügyi államtitkárrá sok vajúdás után, Zsilinszky Mihály nyitrai főispán, a Prot. Irod. Társaságnak volt titkára, kiváló egyháztörténetíró neveztetett ki. Tisztelettel s jó reménységgel üdvözöljük — Az iskolák felügyelete és látogatása s illetőleg ezeknek hatásosabbá tétele végett rendeletet intézett Wlassics miniszter a főigazgatókhoz és tanfelügyelőkhöz. A­mit már Csáky gr. tervezett, ő is megpróbálja, t. i. a papíros-korszak kiküszöbölését az irodai teendők apasz­­tása által. Egészen jó úton van, a­mikor az illető hiva­talokhoz fordult javaslatokért, mert így osztoznak majd azok vele a felelősségben is, ha a szép terv megint csak terv marad. Óhajtja, hogy a főigazgatók és tanfelügyelők mennél gyakrabban érintkezzenek a tanárokkal és iskolák­kal személyesen, mert a közvetlen hatástól várható a legjobb eredmény. Tervez a miniszter ú. n. járási tan­felügyeletet is, a­mire az elemi és polgári iskolai tanítókat, tanítóképző intézeti és középiskolai tanárokat gondolja célszerűen alkalmazhatóknak — némi tiszteletdíj mellett. Erre nézve is a tanfelügyelőktől kér szak­véleményt. Mindkét gondolatot örömmel valljuk szerencsésnek s valósulásától — az egyének bölcs megválasztása mel­lett — jogunk van a tanügyre nézve jót várni. — Kálvinista függetlenségi­ párt. Régóta szánalmas képet mutat már az u. n. függetlenségi és 48-as párt a maga belső bomladozásával, személyes huzavonáival s az országgyűlésen is sokszor és sokféleképen elárult gyöngeségeivel. A függetlenségi eszmék igaz barátja nem nézhette ezt a szomorú párt­életet aggodalom és sajnálko­zás nélkül. Ma ölelkezés, holnap rugdosózás, most hűség­­esküvés, majd fogcsikorgatás és egymás meghurcolása az egész ország színe előtt . . . hát bizony csak az el­lenség gyönyörködhetett ebben a szerencsétlen egységben s az egységnek ilyen nyilvánulásaiban. Most újra szét­rebbentek a pártnak ellentétes elemei s az egyik rész a klerikális hajlamú Ugrón és Polónyi aégise alatt próbál szervezkedni s követelőzik a másként gondolkozókkal szemben, hogy ismerje el őket anya­pártnak s a függet­lenségi és 48 as eszmék hű képviselőinek. A másik rész a volt elnök vezérlete alatt (Justh Zsigmond) megelégelte a Polónyi és Ugrón intrikáit s oldal­kacsintásait s neme­sebb életre kíván szervezkedni, hogy a függetlenségi esz­mék már-már megingott hitelét az ország előtt megszilár­dítsa s a zászló becsületét megmentse. Ez utóbbi párt­részhez tartoznak a függetlenségi protestáns képviselők majdnem teljes számban s ez a körülmény adta Ugron­­nak azt a bátorságot, hogy ellenfeleit „kálvinista függet­lenségi­ párt“ -nak nevezze s mintegy megfenyegesse őket ezzel a névvel arra az esetre, ha a minden igaz ok nélkül úgynevezett anya­pártba vissza nem térnének. Felel­jen érte az Ugrón lelke, ha e névvel a maga titkos cél­zatait akarta elárulni, vagyis, ha minden áron protestáns-elle­nesnek akar látszani az ország előtt. A Justh-párt e név ellen még nem tiltakozott, mert nem is volt rá még ideje, de okvetlenül tiltakozni fog, mert nem is áll csupán pro­testánsokból, még kevésbbé tisztán kálvinistákból; de til­takozni fog különösen azért, mert az Ugron-Polónyi-féle taktika a legbizonyosabb út és mód a függetlenségi­ párt szent eszméinek bemocskolására. Részünkről a kálvinista­­ felekezet nevében bátrak vagyunk visszautasítani azt az idétlenül született gondolatot, mintha a kálvinistaságnak érdekében állana külön párttá szervezkedni s magát poli­tikai különlegességképen mutogatni. Nekünk — kálvi­nistáknak — nincs e haza földén más érdekünk, mint akármely más hű honfiúnak, t. i. a haza békés felvirág­zása s az egyenlőség, szabadság és testvériség elveinek teljes diadala. Éhez, a­mint nem kellett külön felekezeti párt 1848-ban, úgy nem kell most sem és nem fog kel­leni sohasem. Mi kálvinisták nem feledtük el, hogy a 40-es években a liberális katholikusok segítségével szaba­dítunk ki a világi és egyházi absolutizmus néhány súlyos bilincse alól s hisszük, hogy azokkal fogjuk vívni ezentúl is a nagy eszmék harcát — a diadalomig. — útlevél a túlvilágra. Ez a csodabogár is szokás­ban volt még e század elején is az oroszországi görög egyházban. A kísérő levél, melyet a pápa megfelelő ösz­­szegért állított ki, a halott mellé a koporsóba tétetett. „Mi N. N. ezennel bizonyítjuk, hogy az itt levő N. N. nálunk mint igazlelkű görög keresztyén élt, s habár olykor-olykor vétkezett is, de bűneit meggyónta, s bűnei­nek bocsánatára az absolutiót s a szent vacsorát vette. Tisztelte Istent s az ő szentjeit is, kötelessége szerint böjtölt s imádkozott. Ezért kiállítottuk neki ezt az útlevelet, hogy azt szent Péternek s a többi szenteknek bemutassa, s így akadálytalanúl bebocsáttassék az örömök kapuin “ — Hibaigazítás. Lapunk 8-ik számában, a Zoványi Jenő könyv­­ismertetésében a 156. lapon, alulról a n-ik sorban „még ezt kell néz­nünk“ helyett »még ezt el kell néznünk« olvasandó. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. — E. Gy. Azonnal nyomdába adtam, de több ok miatt nem kö­zölhettük eddig , a legtöbb akadály a terület szűk volta. Terjeszkednünk nem lehet A nyomdász számítását levélben küldöm. — IS. J. A teme­tési próba­énekek nem a mi mértékünkre készültek. Sem a halott nem beszélhet, sem hozzá nem beszélhetünk az általunk jónak gondolt gyász­énekben Nem búcsúztató-féle kell tehát az effajtából, hanem igazi ének, hittel és reménységgel teljes ; olyan, a melyben a bánat felhőjét áttörje az édes reménység fényes sugara. Ilyet kérünk. Megy az aztán, ha egy­szer a módját eltalálja valaki s ihletre tesz szert isten kegyelméből. — Z. D. A beküldött könyvismertetésre sort kerítettem, a mellett is, hogy lapunk sokfelé van most is, mint mindig, igénybe véve s bizonyos szolgála­tok elől kitérni nem lehet és nem illik. Nekem a verses suspiciumok ellen is volt némi kifogásom, noha én igen szeretem a költészet megnyilatkozá­sát — ott a­hol arra igazi alkalom mutatkozik, a­hol tehát nem veszé­lyeztetünk vele semmit, sőt építhetünk és hódíthatunk. Dehát ebből — mint a jó­féle borsból — kevés kell a prédikációban és imádságban. — K. B. Bizony még­sem állhattunk vele elő. Hát a többi ?! Sajnála­tomra, nem juthattam el hozzátok — az örömre. A jó szándékon nem múlt. Robotos munkában élek, a kötelesség nem ereszt. — G. Gy. Bizony megesik az, hogy lapunk cím­szalagja a postán és útközben le­szakad s így többen nem jutnak hozzá ennek egyes számaihoz. Ezen legközelebb már segíteni fog az Irodalmi Kör, mint kiadó s azt hisszük, hogy a segítés módja célszerűnek fog bizonyulni. A kért példányokat elküldtük. Ottani megfigyeléseiről szívesen ok ásnánk valamit. — V. L. : Nagy csendesség . . . mit jelentsen az ?! Azt a bizonyos iratot várom. ! Az ellenbírálat bírálatát elküldtem az illetőnek. Szeretnék most — a sok egyébfajta közlendő miatt — így végezni ezzel a perrel. —■ JV. S. Azt a tanulmányt postára tettem. — P. M. Kaptam, köszönöm. Felelős szerkesztő: RADÁCSI GYÖRGY. Szerkesztő-társ: BÚZA JÁNOS. Főmunkatárs : DR. RÁCZ LAJOS: Sárospatak. Nyomtatta Steinfeld Jenő, az ev. ref. főiskola betűivel, 182

Next