Sárospataki Lapok, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-04 / 9. szám
SÁROSPATAKI LAPOK. ------— 181 közgyűlése az egylet újjászervezésére vonatkozó alapszabálytervezetet el nem fogadja s mig a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület meg nem erősíti a sárospataki Irodalmi Kör új alapszabályait, a melyek szerint az Irodalmi Kör az eddiginél is szélesebb körben szándékozik működni. Különben is, ha az országos középiskolai tanáregyesület tagjai az új alapszabálytervezet szerint a kerületi köröket megalakítják, legalább mi előttünk az látszik a legtermészetesebbnek, hogy a tiszáninneni egyházkerület kebelébe tartozó sárospataki, miskolci és rimaszombati tanintézetek tanárai alakítanának egy kerületi kört, amely aztán nemcsak az országos középiskolai egyesület által felvetett kérdések felett tanácskozhatnék, hanem tanügyi tanácsadó testülete lehetne a tiszáninneni egyházkerületnek is. — Vallás- és közoktatásügyi államtitkárrá sok vajúdás után, Zsilinszky Mihály nyitrai főispán, a Prot. Irod. Társaságnak volt titkára, kiváló egyháztörténetíró neveztetett ki. Tisztelettel s jó reménységgel üdvözöljük — Az iskolák felügyelete és látogatása s illetőleg ezeknek hatásosabbá tétele végett rendeletet intézett Wlassics miniszter a főigazgatókhoz és tanfelügyelőkhöz. Amit már Csáky gr. tervezett, ő is megpróbálja, t. i. a papíros-korszak kiküszöbölését az irodai teendők apasztása által. Egészen jó úton van, amikor az illető hivatalokhoz fordult javaslatokért, mert így osztoznak majd azok vele a felelősségben is, ha a szép terv megint csak terv marad. Óhajtja, hogy a főigazgatók és tanfelügyelők mennél gyakrabban érintkezzenek a tanárokkal és iskolákkal személyesen, mert a közvetlen hatástól várható a legjobb eredmény. Tervez a miniszter ú. n. járási tanfelügyeletet is, amire az elemi és polgári iskolai tanítókat, tanítóképző intézeti és középiskolai tanárokat gondolja célszerűen alkalmazhatóknak — némi tiszteletdíj mellett. Erre nézve is a tanfelügyelőktől kér szakvéleményt. Mindkét gondolatot örömmel valljuk szerencsésnek s valósulásától — az egyének bölcs megválasztása mellett — jogunk van a tanügyre nézve jót várni. — Kálvinista függetlenségi párt. Régóta szánalmas képet mutat már az u. n. függetlenségi és 48-as párt a maga belső bomladozásával, személyes huzavonáival s az országgyűlésen is sokszor és sokféleképen elárult gyöngeségeivel. A függetlenségi eszmék igaz barátja nem nézhette ezt a szomorú pártéletet aggodalom és sajnálkozás nélkül. Ma ölelkezés, holnap rugdosózás, most hűségesküvés, majd fogcsikorgatás és egymás meghurcolása az egész ország színe előtt . . . hát bizony csak az ellenség gyönyörködhetett ebben a szerencsétlen egységben s az egységnek ilyen nyilvánulásaiban. Most újra szétrebbentek a pártnak ellentétes elemei s az egyik rész a klerikális hajlamú Ugrón és Polónyi aégise alatt próbál szervezkedni s követelőzik a másként gondolkozókkal szemben, hogy ismerje el őket anyapártnak s a függetlenségi és 48 as eszmék hű képviselőinek. A másik rész a volt elnök vezérlete alatt (Justh Zsigmond) megelégelte a Polónyi és Ugrón intrikáit s oldalkacsintásait s nemesebb életre kíván szervezkedni, hogy a függetlenségi eszmék már-már megingott hitelét az ország előtt megszilárdítsa s a zászló becsületét megmentse. Ez utóbbi pártrészhez tartoznak a függetlenségi protestáns képviselők majdnem teljes számban s ez a körülmény adta Ugronnak azt a bátorságot, hogy ellenfeleit „kálvinista függetlenségi párt“ -nak nevezze s mintegy megfenyegesse őket ezzel a névvel arra az esetre, ha a minden igaz ok nélkül úgynevezett anyapártba vissza nem térnének. Feleljen érte az Ugrón lelke, ha e névvel a maga titkos célzatait akarta elárulni, vagyis, ha minden áron protestáns-ellenesnek akar látszani az ország előtt. A Justh-párt e név ellen még nem tiltakozott, mert nem is volt rá még ideje, de okvetlenül tiltakozni fog, mert nem is áll csupán protestánsokból, még kevésbbé tisztán kálvinistákból; de tiltakozni fog különösen azért, mert az Ugron-Polónyi-féle taktika a legbizonyosabb út és mód a függetlenségi párt szent eszméinek bemocskolására. Részünkről a kálvinista felekezet nevében bátrak vagyunk visszautasítani azt az idétlenül született gondolatot, mintha a kálvinistaságnak érdekében állana külön párttá szervezkedni s magát politikai különlegességképen mutogatni. Nekünk — kálvinistáknak — nincs e haza földén más érdekünk, mint akármely más hű honfiúnak, t. i. a haza békés felvirágzása s az egyenlőség, szabadság és testvériség elveinek teljes diadala. Éhez, amint nem kellett külön felekezeti párt 1848-ban, úgy nem kell most sem és nem fog kelleni sohasem. Mi kálvinisták nem feledtük el, hogy a 40-es években a liberális katholikusok segítségével szabadítunk ki a világi és egyházi absolutizmus néhány súlyos bilincse alól s hisszük, hogy azokkal fogjuk vívni ezentúl is a nagy eszmék harcát — a diadalomig. — útlevél a túlvilágra. Ez a csodabogár is szokásban volt még e század elején is az oroszországi görög egyházban. A kísérő levél, melyet a pápa megfelelő öszszegért állított ki, a halott mellé a koporsóba tétetett. „Mi N. N. ezennel bizonyítjuk, hogy az itt levő N. N. nálunk mint igazlelkű görög keresztyén élt, s habár olykor-olykor vétkezett is, de bűneit meggyónta, s bűneinek bocsánatára az absolutiót s a szent vacsorát vette. Tisztelte Istent s az ő szentjeit is, kötelessége szerint böjtölt s imádkozott. Ezért kiállítottuk neki ezt az útlevelet, hogy azt szent Péternek s a többi szenteknek bemutassa, s így akadálytalanúl bebocsáttassék az örömök kapuin “ — Hibaigazítás. Lapunk 8-ik számában, a Zoványi Jenő könyvismertetésében a 156. lapon, alulról a n-ik sorban „még ezt kell néznünk“ helyett »még ezt el kell néznünk« olvasandó. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. — E. Gy. Azonnal nyomdába adtam, de több ok miatt nem közölhettük eddig , a legtöbb akadály a terület szűk volta. Terjeszkednünk nem lehet A nyomdász számítását levélben küldöm. — IS. J. A temetési próbaénekek nem a mi mértékünkre készültek. Sem a halott nem beszélhet, sem hozzá nem beszélhetünk az általunk jónak gondolt gyászénekben Nem búcsúztató-féle kell tehát az effajtából, hanem igazi ének, hittel és reménységgel teljes ; olyan, a melyben a bánat felhőjét áttörje az édes reménység fényes sugara. Ilyet kérünk. Megy az aztán, ha egyszer a módját eltalálja valaki s ihletre tesz szert isten kegyelméből. — Z. D. A beküldött könyvismertetésre sort kerítettem, a mellett is, hogy lapunk sokfelé van most is, mint mindig, igénybe véve s bizonyos szolgálatok elől kitérni nem lehet és nem illik. Nekem a verses suspiciumok ellen is volt némi kifogásom, noha én igen szeretem a költészet megnyilatkozását — ott ahol arra igazi alkalom mutatkozik, ahol tehát nem veszélyeztetünk vele semmit, sőt építhetünk és hódíthatunk. Dehát ebből — mint a jóféle borsból — kevés kell a prédikációban és imádságban. — K. B. Bizony mégsem állhattunk vele elő. Hát a többi ?! Sajnálatomra, nem juthattam el hozzátok — az örömre. A jó szándékon nem múlt. Robotos munkában élek, a kötelesség nem ereszt. — G. Gy. Bizony megesik az, hogy lapunk címszalagja a postán és útközben leszakad s így többen nem jutnak hozzá ennek egyes számaihoz. Ezen legközelebb már segíteni fog az Irodalmi Kör, mint kiadó s azt hisszük, hogy a segítés módja célszerűnek fog bizonyulni. A kért példányokat elküldtük. Ottani megfigyeléseiről szívesen ok ásnánk valamit. — V. L. : Nagy csendesség . . . mit jelentsen az ?! Azt a bizonyos iratot várom. ! Az ellenbírálat bírálatát elküldtem az illetőnek. Szeretnék most — a sok egyébfajta közlendő miatt — így végezni ezzel a perrel. —■ JV. S. Azt a tanulmányt postára tettem. — P. M. Kaptam, köszönöm. Felelős szerkesztő: RADÁCSI GYÖRGY. Szerkesztő-társ: BÚZA JÁNOS. Főmunkatárs : DR. RÁCZ LAJOS: Sárospatak. Nyomtatta Steinfeld Jenő, az ev. ref. főiskola betűivel, 182