Sárospataki Református Lapok, 1922 (17. évfolyam, 1-53. szám)
1922-01-01 / 1. szám
1. szám. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK 3. oldal, mint közönséges embertársaié. S szerzőnknek s az ő verses kötetének kétségkívül az a legnagyobb érdeme és érdeke, hogy ezt a nagy problémák megoldja nekünk, amikor a fronti katona lelki tartalmát nagy gazdagsággal elénk vetíti. Elénk tárul e lélek s a hangulatok milyen gazdag skáláját látjuk a halál elkerülhetetlenségének a hangulatától, a „meg kell halni* sikoltozásától a „kin-hűsítő* halál óhajtásáig; az ellenséget öldökölni kész gyűlölettől addig az ellentétes percig, mig a szemközt kanyargó árokban kussadó, didergő ellenséghez oda nem kiált: „Ellen-pajtás köszöntelek”; a rajvonalban szenvedők testvéries együttérzésétől a szánalom elfogyásáig , szeretettől a gyűlöletig, önzésig. Mennyi „kicifrált jelszó“ elrothadását, új eszme sarjadását mutatja bel íme, ez történik a lövészárokban, ilyenné alakul az emberi lélek ! Mégpedig nem a becstelen és gyáva, hanem a becsületes, nemes és bátor emberi lélek, amilyen a szerzőnké. Nem az álmodozó pacifista lázad dörömbölő haraggal a „mások vérén nagyokra“ , hanem a „ jaj-vonal“ poklába állított bátor katona-ember. Hatalmas szava van, sok új igazságot érlelt és mondott ki. Költészete ebben leggazdagabb. Képességei között értelme a legerősebb. Pompás fő . Mélyre hatoló szem és végső ízig boncoló agy. Mélyen belelát a jelenségekbe, a tények zűrzavarában meglátja a lényegét, értelme a legmélyén búvárkodik s diadalmasan hozza elé új igazságait, melyekkel meglep, olykor megdöbbent. A gondolkodás a fő sajátsága, mindig a reflexióra hajlik. Ezért költészetében is a gondolati elem az uralkodó. A háborút megelőző esztendők alatt írt költeményeiben (e gyűjteményben az I. Sóhajok hídján ciklus) mély intuícióval előre meglátja a bekövetkezendő veszélyt. S a jövő igazolta. A kötet 3. ciklusát képező költeményeiben sem helyzetünk fájdalmának érzelmi kifejezőse a legmegmegkapóbb, hanem az ő különös látása és ítélete, melyekkel bizony olykor szembe kerül velünk, akik csak a jelent vizsgálják. De ő messzebbre néz, ő a győzelmes Franciaországot a békék, igazi sebesültjének látja, holott mi csak a tobzódó győztest szemléljük benne. Ki lát jobban: a jövő dönti el. Egyszer már kétségkívül őt igazolta a jövő. Lelke érzékeny, könnyen reagál a benyomásokra, érzelmei azonban nem hevülnek magasabb fokra s a forrás pontjától messze maradnak. Érzelemvilága gazdag, de nem a délibb ég napja melegíti, hanem a hűvösebb északibbá. Gazdag lelki tartalmának a kifejezésében a képzelet nem támogatja elég hatékonyan. Vagyis helyesebben szólva, nem kéri annak hatékonyabb támogatását. Mert hiszen sokszor megmutatja, hogy tud az szárnyalni, fenn lebegni, sőt a látományosig is felemelkedni. De legtöbbször nem folyamodik hozzá. Felfogja a hangulatot, meglátja az igazságot, de már annak kifejezésre juttatásánál nem akar sem csillogni, sem szárnyalni. A gyémántot nem foglalja aranykeretbe. Egyszerű marad. Csillogó költő is lehetne, de megmarad szürke tanítónak. Nyelvében sem keresi a csillogót és festőit, inkább a jellegzetest. Úgy látszik, mintha kerülné a képeket, hasonlatokat, a trópusok és figurákal- fejedelem! Jövel a te dicső szellemeddel s tisztítsd meg a magyart a hitvány népsöpredékektől, melyek ideiglenesen gonosz emberek átkos munkájának eredrényekép úrrá lettek itten ! Csontos József: KÖNYVISMERTETÉS. Novik Sándor: „Két haldokló gladiátor." Tersek. Sárospatak, 1921. Ára 40 korona. A világháború megindulásakor s annak egész folyama alatt a háborús költészet célja a lelkesítés ▼olt s tartalma természetszerűleg nem lehetett más, mint a harc és harciasság dicsőítése. A háború befejezésével azonban megváltozott a helyzet s most már követeléssel állunk elő a háború költészetével szemben: a valóságot követeljük. Érzik azt a költők is s szerzőnk ki is fejezi előszavában : »Háborút átélt generációkat nem lehet hősi felköszöntőkkel elkápráztatni". Nemcsak azokat, akik ott jártak a halál torkában, hanem minket sem, akik távolról sem hallották az ellenség ágyúinak döngését. Mindnyájan a valóságot akarjuk: milyen volt ez a modern háború s milyen volt, mivé alakult a világháború katonájának hadi élete, legfőképen pedig lelki tartalma, érzés-és gondolatvilága? A háború költészetének most már igaznak és őszintének kell lennie, mert fontos feladat vár rá a legilletékesebbeknek, a harcvonalban szenvedett költő-katonáknak tolmácsolása mellett forrásul kell szolgálnia a háború lélektanának a megismeréséhez. Azonban a háború befejezése után az a meglepő jelenség állott elő, hogy ezek a várva-várt költő-katonák nem jelentkeztek. Nem hallatják a hangjukat, hiába várjuk. S ilyen körülmények között jelenik meg Novák Sándornak két haldokló gladiátor című háborús verses kötete, mint az első fecske a tavasz beköszöntével. Ezt vártuk oly soká s ezért megjelenését örömmel üdvözöljük. A kötet gazdag forrása a háború lélektanának Megérezteti, (inkább mint lefesti) hogy a nagy háború pokol: véres sár, törött csontok, szöges drótról lógó hullák, szétfreccsent agyvelők s a borzasztó, a lázassá és lázadóvá tevő hullaszag szörnyűsége. A hadi élet: a kínok tengere. Itt értik csak a szenvedést A rajvonalban, raj-vonalban. S e borzalmak között milyenné alakul az emberi lélek, mit érez, mit gondol ? Nem érlelődnek-e az agyban olyan igazságok, amelyek fellázadnak, rátörnek megingathatatlanoknak hitt eszmékre s lelökik arról a magas trónusról, ahova azokat az egész világ helyeslő ítélete helyezte eddig? e, várjon a nemesen érző emberi lélekben micsoda forrongást idéz fel a szörnyű kín, nem kavarognak-e ott oly hullámok, melyekre a békés nyugalmat élvező boldogság azt mondaná: ezek nemtelen indulatok ? Ez a nagy probléma izgat minden mélyen és tisztán látni szerető elmét, ezt akarjuk megtudni a háború költészetéből, ezért járjuk oly nagy várossal a fronti költőt, akinek lelke érzékenyebb, szeme mélyebben látó, értelme mélyebben bugárló.