Sárospataki Református Lapok, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-03 / 1. szám
1. szám. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK 3. oldal. gyatékának rendezője : Harsányi István akad. tanár s főkönyvtárnok. E folytatás ugyanolyan külalakkal, belükkel, ugyanolyan fajta papirosra van írva, mint a leközölt részlet és így kétségtelen, hogy ez azzal egyidejűleg készült. Mi úgy érezzük , mind főiskolánk történetének és abban Comenius nagyhírű szereplésének, mind néhai Szinyei G. emlékezetének tartozunk azzal, hogy — habár elkésve is — leközöljük nagyértékű dolgozatának hátramaradt részletét. Az itt közölt részlet közvetlenül csatlakozik a Sárospataki Lapok 1894. évf. 566. lapján abbamaradt közléshez s folytatólag nyújtja Comenius fönt említett A hanyagság leküzdéséről szóló művének ismertetését. Míg az 1894. évi utolsó közlemény a hanyagság elleni küzdelemben 1. a tanítók, 2. a tanulók, 3. az iskolai felügyelők s 4- a szülők feladatát, kötelességét adta elő, — a most közzétett folytatás 5. pontúi a lelkészek, 6. pontúi a fejedelmek ebbeli feladatát ismerteti. Ezután következik majd Com. egyéb, Patakon írt műveinek tárgyalása. Szerkesztő: I V. A lelkészeknek is nagy szerepük van az iskola jólétének emelésében, ha komolyan veszik a dolgot, nevezetesen, ha Krisztusnak nemcsak szolgái, hanem követői is akarván lenni, pásztori gondjukat nemcsak a felnőttekre, a juhokra, hanem a gyermekekre, a bárányokra is kiterjesztik. Nem azt teszi ez, hogy maguk foglalkozzanak a tanítással, mert ezt meg nem bírnák, hanem hogy azokat, akiknek a tanítás és nevelés kötelességükben áll, az istenbeszédéből hivatásuk betöltésére figyelmeztessék. Az ő pásztori gondjukhoz tartozik továbbá, hogy az egész községgel együtt buzgón imádkozzanak az iskolákért. Ha mindazon munkáink után, melyek életfentartásunkra szükségesek, istentől várjuk és kérjük az áldást: mennyivel inkább kell kérni isten segítő kegyelmét az iskolákra, az állam és egyház veteményes kertjeire, hol a jó és bölcs emberek a jelen és jövő számára képeztetnek. „Ha valaki ezt“ mondja ő, „csekélybe veszi, azt árulja el, hogy az ügyet érdeme szerint nemtudja méltányolni. 41 VI. Szükségesnek tartja végre, hogy a földi hatalmasok is megtegyék kötelességöket, magukra vonatkoztatván azt, amit Sába királyné mondott bölcs Salamonnak (2. Krónik, .9:8). Bárcsak meggondolnák, hogy ők istennek helyettesei e földön s csak azt cselekednék, ami által isten dicsősége és a nép jóléte előmozdíttatik, még pedig nemcsak a jelenben az állam és egyház bölcs kormányzása által, hanem a jövendőre nézve is, az ifjúság gondos nevelése által, mert olyan lesz az utánunk következő kor, mint a polgárok, akiket nevelünk számára. Mutassák meg azért a fejedelmek példájuk által, hogy az ilyen nagy dolgok szívökön feküsznek. Nyissanak új iskolákat, a romladozókat állítsák helyre, az olyanokat, melyekben a tudomány és jó erkölcs hanyatlóban van, támasszák új életre; az ifjúság vezéreiül, felügyelőiül kiváló, bölcs, kegyes és munkás embereket rendeljenek, a hű munkásoknak, akik istennek és az egyháznak szentelik életüket, ad . L. u. o. 232, 233. 1. Felvett textusunk olyan legyen, ami teljesen a miénk. Ami a mi lelkünket, mint, kovász a tésztát, át meg átjára. Amelyik textus él mi bennünk, abból nem fogunk elgaloppirozni más mezőkre, mert nem enged el. Ha prizmájának egyik végében már elég mennyei gyönyört találtunk, odafordítja szemünk elé a másikat, a harmadikat a hatodikat. Ne keressünk olyan textust, amelyiknek a fénye még nem ért el mihozzánk, mert azt hiába ürgetjük-forgatjuk, legfeljebb hangot azhatunk hozzá, ami esetleg megborzongatja a szelíd hallgató idegközpontjait, de fényt nem lövell a sötét helyekre. Sohase izgasson bennünket az a kétely, hogy másvalaki a felvett textusról szebben beszélt és ha azt elmondhatjuk, talán nagyobb hatást érhetnénk el. A mások értékes beszédeivel gazdagíthatjuk magunkat, de híveinket csak a magunk beszédeivel tehetjük gazdagabbakká. A magunk beszédei pedig, azok, amelyek a lelkünk vetítésével jutnak a hívek lelkébe. Ha a lelkünkön át függönyök alkalmazása nélkül szórtuk a Biblia fényét, akkor akár gratulálnak a prédikációnk után, akár nem, magunk érezzük, hogy megtettük, amit tehettünk, mert az Ige villanásai bennünk is maradandó fénysávokat hagytak s áldott melegség járja át bensőnket. És mi — szerintem — magunknak is prédikálunk . . . Nádházy Bertalan, Comenius Sárospatakon. 1892 március 28-án a sárospataki főiskola magas színvonalú ünnepéllyel ülte meg a kollégium XVII. századi nagy reformátorának, Comenius Amos Jánosnak, emlékezetét. Szinyei Gerzson akad. tanár, főkönyvtárnok s a neveléstan tanára tartott A sárospataki főiskola Comenius előtt cím alatt nagyszabású, eredeti forráskutatáson alapuló felolvasást. E felolvasás, melyet a Sárospataki Lapok 1892. évi 14, 15, 16, 17. és 20. száma közöl, első nagyobb felében főiskolánk Comenius idejövetele előtti külső és belső viszonyait, tanügyi állapotait ismerteti, míg utolsó, A sárospataki főiskola Comenius idejében címen közzétett részlete Comenius itteni működését kezdi tárgyalni s az 1651 elején elkészített Scholae pansophicae delineatio tartalmának tüzetes ismertetésével végződik. Két év múlva, 1894-ben Szinyei G. újra hozzáfogott a munkához és Comenius Sárospatakon cím alatt, kiegészítéséül és befejezéséül 1892 ben közölt tanulmányának, öt közleményben (Sárospataki Lapok 1894 évf. 19, 20, 23, 24, 25. sz.) ismerteti Comenius pataki tevékenységét és dolgozata Com. 1652-ben megjelent Fortius redivivus seu de pellenda scholis ignavia (Az újraéledt Fortius vagy a hanyagságnak az iskolákból való kiűzéséről) c. művének, illetőleg a mű I—IV. fejezetének részletes elemzésével végződik. Az utolsó közlemény alá az van írva, hogy „Folyt, köv.“, de a folytatást sem ebben, sem a következő években nem adta át a szerkesztőségnek közlésre Sz. G. Miért ? nem tudjuk. Nem azért, mintha a folytatása nem lett volna megírva, mert a dolgozat folytatását kéziratai közt megtalálta kézirati ha