Sárospataki Református Lapok, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1928-01-08 / 1. szám

2. oldal. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK 1. szám. vünkön csügg, amikor egyetemes egyház mai kér­déseire gondolunk. És ebből a szempontból nézzük az összeülő zsinat munkáját is. A lélek és nem a betű szempontjából kívánnánk máris nagyobb nyil­vánosságot a zsinat előkészítő munkálatainál és óhaj­tanánk ismerni azokat az új tárgyakat és új javas­latokat, amelyeket zsinatunk tényleg tárgyalni akar. Az egyházi élet megújhodása — történelmileg adott viszonyainknak megfelelőleg, a történeti kálvi­­nizmus alapján — a középponti kérdés előttünk egy­házkerületünkre is. A mi földünkből akarjuk a gyü­lekezeti munkát, a belmissziós tevékenységet kisarja­­doztatni. A mi karakterünknek megfelelőleg akarjuk a munkát mindenütt, hogy természetes élet, önmagá­tól értetődő elevenség és lelkes megmozdulás legyen mindenütt. Azért nyitunk külön rovatot a belmisszió­­nak, hogy annak vezetése, irányítása, támogatása és erőteljesebb felvirágoztatása minél ered­m­ényesebben történhessen. Hadd fakadjon az élet természetes úton, belső kényszerűség alapján. Ne a parancsszó vigyen s ne arra várjunk, hanem a lélek szabad mozdulása, a gyöngeségünkben magát megdicsőítő Istenünk. És folyjon a munka mindenütt úgy, ahogy az Ige szolgálata azt éppen azon a helyen megkívánja. A mindnyájunk szív£hez nőtt sárospataki főis­kolánk anyagi és szellemi fejlesztése, nagy remény­séggel várt internátásainak felépítése és a tanító­­képezde átvételének dü­hre juttatása is azért dobog­tatja meg a legerősebben szívünket, hogy ennek a léleknek ereje fenséges tisztaságban áradhasson innen. S amikor lapunk eddigi szokásos nagy feladatát továbbra is hűséggel munkálni akarjuk,­­ hisszük, hogy kivételes meggazdagodása indul meg egyházi életünknek az egyházkerületi Kálvin­ Szövetséggel való kapcsolatunk megteremtése által. Nincsen egyházi lapunk, amely ne hívná foly­ton az u. n. világi testvéreinket a munkára. Az ered­mény azonban kevés. A mi egyházkerületünkben ké­szen van nagy buzgalmú vezető férfiak indítása folytán a Kálvin Szövetségben a szerv arra, hogy ne pusztán lelkészek, tanítók s úgynevezett hivatalosak körére szigetelődjék a gyülekezeti munka Nekünk örökkévaló javaink, romolhatatlan értékeink vannak. Mi sziveket keresünk, hogy megnyíljanak ezek előtt és befogadják azokat talán most még nem is sejtett boldogságukra és belső átteremtettségükre. Milyen anyagi terheket viselnek olykor világi embereink, hány gyülekezetben milyen tekintélyes anyagi áldo­zatot hoznak és hagyományosan mennyi kötelezettség van vállaikon ! Sokszor rettegünk tőle, ha arra gon­dolunk, hogy ez csak teher, csak nehézség és csak kötelezettség rájuk nézve. Mi abban a véleményben vagyunk, hogy mindenfelé a mi igazságaink befoga­dása a legelső és a legfontosabb, a lelki hadsereg összetoborzása, a Krisztusban testvéri szívek össze­fogása. Mi hisszük, hogy a Kálvin Szövetséggel végez­hető a legtermészetesebben ez a munka. S a meg­indítását és tervszerű végzését elengedhetetlenül szük­ségesnek tartjuk. Istenünk, mint nemzetet a tüzes kemencébe ve­tett bennünket. Nem lehet itt szó nemcsak hogy ezer­éves jogok felelevenítéséről és nemzeti feltámadásról, hanem — szörnyű elgondolni — még nemzeti meg­maradásról sem, csak úgy, ha a mi Megváltó Krisz­tusunk iskolájában — az Ő lelke vezetése mellett — átmegyünk a nemzeti újjászületésen. Azért e sorsdöntő munkában nem maradhat ki senki, aki az örökkévaló erők segítségét vakon és halálraítélten el nem akarja magától taszítani. Hadd induljon azért a Kálvin Szövetség mun­kájával is a lelkek megnyerésének, felébresztésének és meggazdagításának a munkája. Nem előfizetőket és anyagi támogatókat akarunk elsősorban, hanem együttérző lelkeket, megnyert szíveket és a Krisztus­ban átformálódott életeket. Tudjuk, hogy itt lesz a munkánk próbája. Itt lesz a legnehezebb a végezni­­való , de itt dől el a győzelem is, az élet és a halál is. És mi nem akarjuk a halált, mert nekünk Isten életet ígért és az Ő szent Fiában életet adott. Szerkesztőségünkben az új évvel változás állt. Az új szerkesztők nevei azonban nem újak egyház­kerületünk életében. Önmagunkról nincs mit monda­nunk Adja az örök kegyelem Istene, hogy jó mun­kánkban bizonyítanánk meg magunkat! Marton János felelős­ szerkesztő: Isten igéje* Barth Károly, jelenünk korszakot alkotó nagy theologusa prófétai erővel hirdeti, hogy a theologia az Ige tudománya. Ámde tévesen értelmezett tudo­mány­a lenne az Ige a theologiának, ha egyúttal nem volna legfőbb tudománya az életnek is, s épen ebből a szempontból lesz az mai esténk beszélgetésének a tárgya. Mi az igének az értelme ? Mi jelentősége van annak a mi életünkre ? Ezekre a kérdésekre akkor hull kellő világosság, ha helyes látószögből tudjuk nézni azt s én úgy gondolom, hogy ezt a szempon­tot nyújtja nekünk Mózes V. könyve 29. része 29. verse, ahol a következőket olvassuk : „ A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mindörökké.“ Az ember mindenkor hajlamos volt arra, hogy csak azt nézze valóságnak, amit szemeivel látni, érzékszerveivel felfogni képes. Az elmúlt évtizedek embere is csak a szemlélhető, kézzel fogható anyagi valóságot látta meg s ezért arra építette egész világát is. Az előbb idézett Ige azonban egy másik világra hivja fel figyelmünket s mostanában egyre inkább kezdenek ráfigyelni annak realitására, egyre izzóbb lélekkel tesznek bizonyságot arról, hogy Istennek szellemi világa az igazi valóság. Akik pedig nagyobb odaadással figyelik ennek az érzékfeletti valóságnak az életét, azok arról is bizonyságot tesznek, hogy ez a világ nem a mozdulatlan lét világa, hanem, hogy mozgalmas, lüktető élet támad onnan, hogy az mindegyre betör, belenyúlik a mi emberi vilá­gunkba is. Az ember hatalmat szeret gyakorolni, az a természete, hogy úrrá akar lenni világa felett, hiába szeretné azonban hatalmába keríteni ezt az érzék­­feletti szellemi valóságot, erre képtelennek bizonyulna. Inkább ez a világ az, amelyik hatalmat vesz az az emberen, mert az életet meghatározó, az akaratot elkötelező normák, értékek világa ez. Ám hiába nyű­­­gözi le az embert, hiába nehezedik reá kényszerítő erejével, mégis ez az ő igazi hazája. A végtelen életr­ e Bevezető előadás a sárospataki „Theologus Egylet“ tel estéjén tartott konferencián.

Next