Sárospataki Református Lapok, 1930 (25. évfolyam, 1-50. szám)
1930-01-05 / 1. szám
1. szám. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK 3. oldal, szívünk Isten iránt, aki mindeddig megsegített bennünket. Az intézmények tehát már állanak és szolgálják hivatásukat, azonban jövendő sorsuk még nincs biztosítva. A fejlesztésükkel és az új adósságok kamataival folyton emelkedő kiadások teljesítésére nincs fedezet. Márpedig ha azt akarjuk, hogy e nemes munkát végző intézmények hivatásuknak megfelelhessenek, az e célra szolgáló fedezetrőlmúlhatatlanul gondoskodnunk kell. A miskolci ORSE gyűlés 17. számú határozatában több olyan fedezeti forrásra mutatott rá, amely a fokozódó szükségletek kielégítésére s a Kálvineumok jövőjének a biztosítására alkalmasnak látszik. Én ezek közül most csak egyre kívánom ráirányítani a figyelmet, arra, amely a cél elérésére a leghatályosabbnak ígérkezik. Ez pedig nem más, mint a Kálvineum Védő-Szövetség megalakítása. Az elgondolás az, hogy minden gyülekezetben minden százból négy lelket kellene megnyerni a Védő-Szövetségbe való belépésre. Az ezzel járó anyagi tehervállalás nem volna sok Minden egyes tag fizetne évenként egy pengőt. Ha 50.000 ilyen jótét lélek akad, a Kálvineumok sorsa biztosítva van. A Kálvineumok igazgatótanácsának elnöksége december elsején négy diakónust indít útnak azzal a megbízással, hogy a Kálvineum Védő- Szövetségbe tagokat gyűjtsenek. Lelkésztestvéreim! Hivatásunknál is, elsősorban való érdekeltségünknél fogva is reánk vár a feladat, hogy ezeknek a küldötteknek az útját gyülekezetünkben megegyengessük, a Védő-Szövetség gondolatát híveink körében népszerűsítsük, annak a célját megismertessük és a lelkeket a Védő-Szövetségbe való belépésre készségesekké tenni igyekezzünk. Kérlek azért titeket lelkésztestvéreim, karoljátok fel az ügy fontosságához méltó buzgósággal e nagy ügyet. Legyetek annak egvén égyén lelkes szószólóivá. Ne sajnáljátok a lelkek felvilágosításával és megnyerésével járó fáradságot. Keressetek megfelelő módot és alkalmat arra, hogy a felvilágosítás és megnyerés munkáját mennél nagyobb sikerrel elvégezhessétek. Hogy ha gyülekezetekben a kiküldött diakónus megjelenik, nyitott ajtókra, nyit szivekre, megértő és áldozatos telkekre találjon És ahová útmutatástok nyomán bekopogtat, ne kelljen onnan csalódott szívvel és üres válasszal távoznia. Ne feledjétek, hogy Kálvineumaink sorsa nagy részben ez akció sikerétől függ. Istennek Szent Lelke iidítson fel mindnyájunkat az útegyengetés munkájára! Istennek Szent Lelke tegye készekké híveink lelkét az árvák ügyének áldozatos felkarolására ! Sütő Kálmán ellenben megvan bizonyos heti keresete, melyet nem terhel meg adó, a középosztály is elég magas összegig mentes a jövedelmi adótól, az uradalmi cselédség nem fizet adót. Méltán fájdalmasan állapítja meg hogy nálunk a gazdák tartják el az egyházat, a róm. kath.-oknál a kegyúr. Ez mind igaz, csak azt nem tudjuk megérteni, hogy miért hívja ő ezt a társadalmi osztályt parasztnak. Abból indul ki, hogy egy vezető emberünk, t. Ravasz László azt mondotta, hogy: „A magyar református egyház a kisgazda társadalommal szemben feladatát nagyszerűen megoldotta." És mégis a kisgazda szó helyett igen sokszor a paraszt szót teszi. Pedig 1848 óta nincs ilyen társadalmi osztály. Van napszámos, földmíves, vagy kisgazda, iparos, kereskedő, stb Nekünk egy tanárunk a sárospataki főgimnáziumban azt tanította, hogy paraszt a durva ember, az pedig mindenféle társadalmi osztályban van. Annál inkább csodálkozom, hogy Józan L. ezt a paraszt szót emlegeti, holott ő falusi ember ; városi emberen nem csodálkoznám annyira, holott fentnevezett városi vezető emberünk a kisgazda szót használja. Nekünk pedig tartózkodni kell a paraszt szó kifejezéstől, mivel most már nincs ilyen társadalmi osztály, de azután kisgazdáinknak nagyon fáj, ha őt parasztoknak hívjuk, annyival is inkább, mivel a református egyháznak a kisgazda társadalom az erőssége. Most már ahhoz a megállapításhoz, hogy a róm. kath.-nak ott nem kell egyházi adót fizetni, mert fizeti a kegyúr, hát ez bizony fájhat a református híveknek, de mit szóljunk ahhoz, ahol az állam a kegyúr, ahol a róm. kath. egyházat ellátja az állam minden földi jóval, mint itt a mi vidékünkön Tokajban, Tarcalon, a híveknek semmit sem kell fizetni, a reformátusok pedig roskadoznak a teher alatt. A magyar államnak saját érdeke lenne az, hogy ezen segítsen, mert ez roppant elkeseredést szül a reformátusoknál és ez nem válik hasznára a református egyháznak, de a magyar államnak sem. Badta János: „A parasztokért.” Ilyen címen értekezik a „Református Figyelő“ 50-ik számában Józan László. Helyesen állapítja meg ennek a társadalmi osztálynak mostani nehéz helyzetét, mikor a termény ára alacsony, az adó sok. A parasztokat sújtja a közmunka, sorspont. Nekik nincs kedvezményük vasúton, nem jár olcsó orvos, nincs kedvezményes patika. A munkásnak KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Rovatvezető: Dr. H. Kiss Géza. . . In hoc signo ... Nem vészharangot kongatok, de ezen cikkem legyen magyar református testvéreim öntudatát, lelkiismeretét és áldozatos munkásságát ébresztő, tettre késztető újévi harangszó, melynek zúgása töltsön be az új év egész folyamán minden magyar kálvinista szívet, elmét és lelket ! * * * A Magyar Kálvin Szövetség országos szervezkedési folyamata abban a mederben, melyben négy év előtt megindult, egy hatalmas folyam lassú, de méltóságteljes és biztos erejével halad előre a megvalósulás útján. Nem volna jó s ezért nem is akarjuk, hogy ez útjába álló természetes