Sárospataki Református Lapok, 1930 (25. évfolyam, 1-50. szám)

1930-01-05 / 1. szám

1. szám. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK 3. oldal, szívünk Isten iránt, aki mindeddig megsegített bennünket. Az intézmények tehát már állanak és szol­gálják hivatásukat, azonban jövendő sorsuk még nincs biztosítva. A fejlesztésükkel és az új adós­ságok kamataival folyton emelkedő kiadások tel­jesítésére nincs fedezet. Már­pedig ha azt akarjuk, hogy e nemes munkát végző intézmények hivatá­suknak megfelelhessenek, az e célra szolgáló fede­zetről­­múl­hatatlanul gondoskodnunk kell. A mis­kolci ORSE gyűlés 17. számú határozatában több olyan fedezeti forrásra mutatott rá, amely a foko­zódó szükségletek kielégítésére s a Kálvineumok jövőjének a biztosítására alkalmasnak látszik. Én ezek közül most csak egyre kívánom ráirányítani a figyelmet, arra, amely a cél elérésére a legha­tályosabbnak ígérkezik. Ez pedig nem más, mint a Kálvineum Védő-Szövetség megalakítása. Az elgondolás az, hogy minden gyülekezet­ben minden százból négy lelket kellene megnyerni a Védő-Szövetségbe való belépésre. Az ezzel járó anyagi tehervállalás nem volna sok Minden egyes tag fizetne évenként egy pengőt. Ha 50.000 ilyen jótét­ lélek akad, a Kálvineumok sorsa bizto­sítva van. A Kálvineumok igazgató­tanácsának elnök­sége december elsején négy diakónust indít útnak azzal a megbízással, hogy a Kálvineum Védő- Szövetségbe tagokat gyűjtsenek. Lelkésztestvéreim! Hivatásunknál is, elsősorban való érdekeltségünk­nél fogva is reánk vár a feladat, hogy ezeknek a küldötteknek az útját gyülekezetünkben megegyen­gessük, a Védő-Szövetség gondolatát híveink kö­rében népszerűsítsük, annak a célját megismertes­sük és a lelkeket a Védő-Szövetségbe való belé­pésre készségesekké tenni igyekezzünk. Kérlek azért titeket lelkésztestvéreim, karoljátok fel az ügy fontosságához méltó buzgósággal e nagy ügyet. Legyetek annak egvén égyén lelkes szószólóivá. Ne sajnáljátok a lelkek felvilágosításával és meg­nyerésével járó fáradságot. Keressetek megfelelő módot és alkalmat arra, hogy a felvilágosítás és megnyerés munkáját mennél nagyobb sikerrel el­végezhessétek. Hogy ha gyülekezetekben a kikül­dött diakónus megjelenik, nyitott ajtókra, nyi­t szivekre, megértő és áldozatos telkekre találjon És ahová útmutatástok nyomán bekopogtat, ne kelljen onnan csalódott szívvel és üres válasszal távoznia. Ne feledjétek, hogy Kálvineumaink sorsa nagy részben ez akció sikerétől függ. Istennek Szent Lelke iidítson fel mindnyá­junkat az útegyengetés munkájára! Istennek Szent Lelke tegye készekké híveink lelkét az árvák ügyé­nek áldozatos felkarolására ! Sütő Kálmán­ ellenben megvan bizonyos heti keresete, melyet nem terhel meg adó, a középosztály is elég ma­gas összegig mentes a jövedelmi adótól, az ura­dalmi cselédség nem fizet adót. Méltán fájdalma­san állapítja meg hogy nálunk a gazdák tartják el az egyházat, a róm. kath.-oknál a kegyúr. Ez mind igaz, csak azt nem tudjuk megér­teni, hogy miért hívja ő ezt a társadalmi osztályt parasztnak. Abból indul ki, hogy egy vezető emberünk, t­­. Ravasz László azt mondotta, hogy: „A ma­gyar református egyház a kisgazda társadalommal szemben feladatát nagyszerűen megoldotta." És mégis a kisgazda szó helyett igen sokszor a pa­raszt szót teszi. Pedig 1848 óta nincs ilyen tár­sadalmi osztály. Van napszámos, földmíves, vagy kisgazda, iparos, kereskedő, stb Nekünk egy ta­nárunk a sárospataki főgimnáziumban azt tanította, hogy paraszt a durva ember, az pedig mindenféle társadalmi osztályban van. Annál inkább csodál­kozom, hogy Józan L. ezt a paraszt szót emlegeti, holott ő falusi ember ; városi emberen nem cso­dálkoznám annyira, holott fentnevezett városi ve­zető emberünk a kisgazda szót használja. Nekünk pedig tartózkodni kell a paraszt szó kifejezéstől, mivel most már nincs ilyen társadalmi osztály, de azután kisgazdáinknak nagyon fáj, ha őt parasz­toknak hívjuk, annyival is inkább, mivel a refor­mátus egyháznak a kisgazda társadalom az erős­sége. Most már ahhoz a megállapításhoz, hogy a róm. kath.-nak ott nem kell egyházi adót fizetni, mert fizeti a kegyúr, hát ez bizony fájhat a refor­mátus híveknek, de mit szóljunk ahhoz, ahol az állam a kegyúr, ahol a róm. kath. egyházat ellátja az állam minden földi jóval, mint itt a mi vidé­künkön Tokajban, Tarcalon, a híveknek semmit sem kell fizetni, a reformátusok pedig roskadoz­nak a teher alatt. A magyar államnak saját érdeke lenne az, hogy ezen segítsen, mert ez roppant el­keseredést szül a reformátusoknál és ez nem válik hasznára a református egyháznak, de a magyar államnak sem. Badta János: „A parasztokért.” Ilyen címen értekezik a „Református Figyelő“ 50-ik számában Józan László. Helyesen állapítja meg ennek a társadalmi osztálynak mostani nehéz helyzetét, mikor a termény ára alacsony, az adó sok. A parasztokat sújtja a közmunka, sorspont. Nekik nincs kedvezményük vasúton, nem jár olcsó orvos, nincs kedvezményes patika. A munkásnak KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Rovatvezető: Dr. H. Kiss Géza. . . In hoc signo ... Nem vészharangot kongatok, de ezen cikkem legyen magyar református testvéreim öntudatát, lelkiismeretét és áldozatos munkásságát ébresztő, tettre késztető újévi harangszó, melynek zúgása töltsön be az új év egész folyamán minden ma­gyar kálvinista szívet, elmét és lelket ! * * * A Magyar Kálvin Szövetség országos szer­vezkedési folyamata abban a mederben, melyben négy év előtt megindult, egy hatalmas folyam lassú, de méltóságteljes és biztos erejével halad előre a megvalósulás útján. Nem volna jó s ezért nem is akarjuk, hogy ez útjába álló természetes

Next