Sárospataki Református Lapok, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-01 / 1. szám

3. oldalSárospataki Református Lapok 1. szám Akivel most is hűséggel megosztod A keresztet, a sovány földi kosztot, De aki a szabadulást hozod, Bilincseinket téped, oldozod S Utat mutatsz a tévelygő világnak . . . Jöjj Nagy Király! A félúton bevárlak. Janka Károly: Németek és Magyarok. (Folyt, és vége.) Hogy Magyaroszágon is a múltakénál egy egészségesebb politikai felfogás van kialakulóban, melytől függ nemcsak a mai csonkaország nemzeti, kulturális és gazdasági boldogulása, de az elszakított területek visszanyerése is,annak biztosítékát Magyarország politikai életében oly kiemelkedő szerepre hivatott protestantizmusban látja, mely a katholicizmus nemzeti türelmetlenségével és letűnt idők romanticizmusával szemben (Hans Eibl Wien kath. tört. philos. nyilatkozatai; Szent Jobb-féle per stb.) a jövő előkészítésére hivatott, de elengedhetetlen ránézve nm sokkal inkább, mint a múltban, a külföldi hittestvérekkel való egyházi és theológiai érintkezés és kapcsolatok kiépítése. A két történeti hitvallás hivei között Európa egyetlen országában sincs oly éles különválás, mint a régi Magyarország összterületén.“ Szerző helyesen ismeri fel a nemzeti hátterét a különbségnek, mely a fajmagyarságnál a kálvinizmusban, a kisebbségek nagyobb részénél elsősorban pedig a lutheránizmusban jelentkezik. így van ez az elszakított területeken is általában, ״ még Jugoszláviában is, hol dacára a nem kis számú református német gyülekezeteknek, a kálvinizmus gyökerét a magyarság képezi. A két egyház német népéhez való viszonya is ebben leli magyarázatát. A ref. egyházat régi, erős kötelékek fűzték a francia Svájchoz, Hollandiához, Skóciához és Amerikához. Lelkészképző intézeteiben (felsorolva az összes 6 theológia) a holland (Kuyper) és skót theológia áll még mindig előtérben, de a kolozsvári Böhm K. phil. hatása alatt már Molnár, Makkai és Ravasz neveihez fűződötten egy más irányzat van kialakulóban, mely a német és német-svájci theológiával való érintkezést munkálja. (Várjon csak ennyit és ezt ? Szerk.) Állandó a találkozás most már a németországi egyetemeken magyar református papokkal és ifj. papjelöltekkel.“ ״ Sajnos, a német nyelvismeret ezeknél a theológusoknál távolról sem elegendő ahoz, hogy valóságos tanulmányi eredményeket biztosíthasson.“ A magyar gimnáziumokban való német nyelvtanítás eredményei fogyatékosak és háttérbe szorulnak a gyakorlati iskolában elérhető német nyelvű eredmények mellett. Részletesen foglalkozik a szerző az evang. egyh. theológiai viszonyaival, a pécsi Erzsébet Egyetem soproni fakultásával, mely teljesen más képet nyújt, mint Sárospatak, vagy Debrecen. Ott nincs u. i. egyetlen docens sem, ki a német nyelvet teljesen nem bírná és aki kiképeztetését, vagy ennek kiegészítését nem német egyetemen nyerte volna. ״ Sajnos a fakultás előadási nyelve kizárólag magyar, noha a hallgatóság egy tekintélyes részének német, vagy szlovák gyülekezetekben kell majd hivataloskodniok. Kisebbség nyelvű tanszék felállítását és a hallgatók egyévi német egyetemeken való tanulmányútját kívánatosnak tartjuk. Általánosságban lehet mondani, hogy a németség, különösen a falusi nép anyanyelvét teljesen megőrizte.“ Szerző a népiskolákra nézve elismeri az állami nyelv jogosultságát és szükségességét, de boldognak mondja azt, aki önkiképzését zavartalanul és megszakítás nélkül származási és gyermekkori nyelvén viheti véghez. Az iskola kétnyelvűsége a tanulóra nézve kínzó és az eredményre nézve is sikertelen. A közép és felsőfokú oktatásban a szellemi egység biztosítása érdekében szükségesnek látja a német nyelvnek megfelelőbb mértékben való érvényesítését, így pl. határszéleken párhuzamos nyelvű középiskolák létesítését stb. Állítja, hogy a mai Németországban senki sem akar német hegemóniát Európa felett, csak rendet a káosz helyén aminek útja a nemzetiségek közti békén, főkép a nyelvbékén (Sprachfriede) át vezet, amire Magyar és Németországnak törekednie kell. Erre vonatkozólag engedje meg a szerző, hogy tiszteletreméltó okfejtéseivel szemben idézhessük Esaiás 66 8. köv. szavait: ״ Hát egy ország egy nap jön-e világra és egy nép egyszerre születik-e ?“ ״ Ha a magyar ref. egyház az egyik históriai művelődés helyén, Sárospatakon állíthatott egy angol internátust, hogy az ifjak elitjét az angolszász nyelv és kultúra életébe bevezesse, hogy azok jövőre az összeköttetést a ref. Skóciával, Amerika stb.-vel felvegyék és intenzíven ápolni tudják, úgy nem lehet a magyar luth. egyháztól sem megtagadni, ha ez az ő egyh. művelődési helyein a német nyelvet és kultúrát hathatósabban karolja fel, mint az áll. és katholikus intézetek. Szerző tudatában van, hogy egy ilyen terv még sok ellenállásra talál, de azt is hozzáteszi, hogyha már néptömegek egyesítésének reménységét fel is kell adnunk, egy teljesen egységes magasabb intelligenciának a megmentése segítségül lenne a közös sors által sújtott két nép egymásra találásának abban az ügyvben, aki felül áll a nyelveken és emberi határokon és akin kívül nincs a felzaklatott népek lelkében nyugalom, mert csak Őbenne van az élet és az élet világossága. Ezek a D. Geissler főbb, sok helyen nagyon is részletesen, többnyire szószerint idézett gondolatai, melyeket azért ismertettem részletesebben, hogy lapunk t. olvasói előtt azoknak is bemutassam őt, akik talán még nem ismerik eme hitében és testvériességében mihozzánk reformátusokhoz is olyan közelálló nagy harcosát a jelen protestantizmusnak. Továbbá tettem azért is, mert tanulmánya messze világító reflektora a még sajnos oly kevesek által felfedezett magyar igazságnak és protestációja a magyarságról rosszhiszeműleg kolportált, kisebbségeket elnyomó politikának. És D. Geissler gondolataival szemben a mi gondolataink . . . ? Lehetnek különbözők és elágazók. Énnálam a szerző iránti tisztelet és nagyrabecsülés őszintébb annál mintsem én puszta rideg kritikai boncolga-