Sárospataki Református Lapok, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-05 / 1. szám
Sárospatak, 1936 január. szám, XII évfolyam. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: DR. MARTON JÁNOS. FŐMUNKATÁRSAK: DR. ENYEDY ANDOR, DR. MÁTYÁS ERNŐ, DR. SZABÓ ZOLTÁN, DR. ÚJSZÁSZY KÁLMÁN és DR. ZSÍROS JÓZSEF. A Kálvin-szövetség részéről: DR. H. KISS GÉZA. TARTALOM: Farkas István püspök: Újévi üzenet. — Képes Géza: Az eszme nyomában.— Dr: Generális vizitáció Szikszón. — Humbert Günter: Egy volt német teológusunk nyilatkozata. — Gyülekezeti élet. — M. A.: Hallgató János. — Előfizetési felhívás! — Hirek. — A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET, A SÁROSPATAKI FŐISKOLA ÉS A TISZÁNINNENI EGYHÁZKERÜLETI KÁLVIN-SZÖVETSÉG HETI KÖZLÖNYE ÚJÉVI ÜZENET a tiszáninneni ref. egyházkerület lelkipásztoraihoz és gyülekezeteihez. (I. sz. Körlevél.) Atyámfiai!.... Hálaadással, buzgó imádsággal emlékezem rólatok s a jelenvaló világ temérdek szenvedései között — csodálkozva emlegetem hitetek munkáját és szeretetben véghezvitt sok fáradozásaitok és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való reménységeteknek állhatatosságát.... így tanultam ezt meg Pál apostoltól, aki a thessalonikabeli, szívéhez nőtt gyülekezetét eme vallomásával köszöntötte és bátorította az üldöztetések fájdalmas megpróbáltatásai idején .... Tetszett Istennek, hogy a tovatűnt esztendő végére, félre állíttatásomtól kezdve immár 97 egyházban jelenhettünk meg szolgálatban fáradhatatlan munkatársaimmal, hogy szemtől-szembe állván véletek, bátorsággal hirdessük az Isten evangéliumát, — sok tusakodással s hogy lássuk a ti hitetek gyümölcseit.... Ahol megfordultunk, igyekeztünk, hogy ne emberek tetszését keressük ! . . . . Hízelkedő beszédekkel, telhetetlenség színében magunk magasztaltatását várva, nem léptünk fel közöttetek sehol, hanem mint: ״ Dajka dajkálgatja az ő gyermekeit“ — úgy simult a mi lelkünk ti hozzátok — mivelhogy szeretteinkké lettetek ! . . . Akik most ez üzenet hallásakor, megemlékeztek szívetekben mi rólunk és közöttetek való forgolódásunkról, higgjétek el, hogy ti mindnyájan kedvesekké lettetek nekünk, a mi Urunk Jézus Krisztus által .... Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk, ahol már kitárhatták előttetek szíveinket és együtt imádkozva, együtt hallgatva az Igét, boldog örvendeséssel emlegettük egymás között Isten nagyságos dolgait__Jól esik hallanom az öröm— innen is, onnan is, hogy jó emlékezéssel vagytok irántunk, — mindenkor kívánván látni minket — miképen mi is titeket !.... És ez nekünk a bátorítás arra, hogy bár mindenfelől szoríttatunk mindnyájan, de félelmet nem ismerő bátorsággal biztatgatjuk egymást, hogy igazaink mellett megállunk mindvégig rendületlenül ! Az egymás hite által való épülés csodálatos dolgokat termel ki különösen akkor, amikor megnehezül az idők viharos járása felettünk. Ahova pedig az Úr karja még nem vezetett el bennünket, legyetek jó békességgel, bizonyosra várván, hogy megadja néktek is, nekünk is azt az örömet, hogy kerületünk minden zugolyába, szertejárván jót cselekedjünk és hirdessük megváltó Krisztusunk evangéliumát. Ez újévjöttével is buzgón esedezem érettetek Istenhez, hogy megláthassuk a ti orcátokat és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait. Maga pedig az Isten és a mi Atyánk és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse meg a mi utunkat ti hozzátok !......... (I. Thess. n. r.) Mióta Istennek örökkévaló tanácsában eleve elrendelt akarata szerint, a mi dicső múltú egyházkerületünk élére állíttattam — én — a mindeneknél kisebb ti közöttetek ! — magamat nem kimélve igyekeztem úgy élni, hogy félelmet nem ismerő bátorsággal próbáltam megállni a kormány rudja mellett és úgy ítélem meg magamat, hogy nem volt sohasem bizonytalan zengésű a kezembe adatott trombita szava .... Nem mondom, hogy megcselekedtem mindent amit kellett volna ! — bennem is sok a fogyatkozás és a hiba, de jó lelkiismerettel állok meg Isten és emberek előtt a tekintetben, hogy minden értetek való munkálkodásom, a jószándék és szeretet által vezetetten ment végbe.. . Minden időben bátorsággal hirdettem és hirdetem is, hogy evangéliumi ref. keresztyén magyar egyházunkra, mint a szentek kiválasztott gyülekezetére, szüksége van a mi Istenünknek. Nagyszerű feladatok megoldását; a Krisztus király hamisítatlan és minden emberi kitalálástól mentesített tiszta tudományának hirdetését; egy temérdek szenvedésén átesett, mások boldogságának munkálásáért súlyos kereszteket hordozó, jobb sorsra érdemes nemzet, — az én magyar fajtám! — megmentését, örök életre való megtartását bízta ránk az Isten. Ha az Isten biz rá egy nemzet fiaira nagy feladatokat, akkor bizonyosan ad is erőt arra és ahhoz, hogy ezeket a feladatokat megoldjuk, úgy, amiképen azt Isten reánk bizta ! Ha ottan-ottan megbotolnak is lábaink és ha olykor-olykor jönnek akadályok győzedelmes utunkba, ha mélységre vettetve panaszos sikoly hallatszik is az ajkunkon, a mélységből is felfelé tekintünk, mint akik kell, hogy megtanuljuk, hogy a mi erőtlenségünk az Isten ereje által dicsőíttetik meg. Nem tagadom, hogy bizonyos aggodalommal nézek a jövő esztendő elébe. A mi régi ellenségünk újból háborog velünk erővel, fegyverrel és sok csalárdsággal és minden nagy hatalmassággal. Látnunk kell, hogy odaát, a re