Sárospataki Református Lapok, 1942 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-03 / 1. szám

1. szám XXXVII. évfolyam Sárospatak, 1942 január 3 SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET. A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS FŐ­­ISKOLA ÉS A TISZÁNINNENI EGYHÁZKERÜLETI KÁLVIN-SZÖVETSÉG HETI KÖZLÖNYE FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: DR. MARTON JÁNOS SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: DR. ENYEDY ANDOR, DR. MÁTYÁS ERNŐ, DR. SZABÓ ZOLTÁN, DR. UJSZÁSZY KÁLMÁN és DR. ZSÍROS JÓZSEF TARTALOM: Darányi Lajos: Forrás a pusztában. — Dr. Finkey Ferenc: Emlékezés az 1790—91. évi XXVI. t.-c. megalkotásának 150-ik évfordulójára. — Kovács István: Vége és folytatása. — Dr. Gulyás József: Széchenyi a pataki főiskolában. — Koszorúmegváltás (Folyt. köv.) — Hírek. — Hiv. rész. Forrás a pusztában. Az az idegen, aki Magyarországról valamit is hallott, aki tíz magyar szót tud, az egészen bizonyos, hogy ismeri ezt a magyar szót is, hogy : puszta. Igénk nemcsak a magyar földről, hanem az egész teremtett földről azt mondja, hogy puszta, ahol a lélek szomjasan eped. Az elinduláskor is fáradt emberi léleknek Isten az ő Igéjében ad szom­­júságot oltó élő vizet. 1. Amikor az új esztendőre elindul az ember és amikor azt veszi számba, hogy mik is az atra­­valók, akkor ez csendül legelőbb a fülébe: isten, így, mint az írásban is van : Isten. Távolian és idegenül. Elérhetetlenül és mégis nélkü­lözhetet­­lenül. Isten ! Van valaki, akinek ereje, hatalma van. Van valaki, aki mindent tud, az utat is tudja, a holnapot is tudja. Van valaki, akinek a tervében és a hatalmában van az egész világ sorsa. Ez Isten. Már régen túl vagyunk azon, hogy tagad­­nánk. Ép ésszel Istent tagadni nem lehet. Van. Csak messze van. Van, csak idegen és olyan félel­­metes reánk, bűnösökre, mint a tűz az eléghető anyagra. De így is számolnom kell vele. Kikerülni, elmellőzni, letagadni nem lehet. Mindenütt ott van. Mindenütt a nevét olvasom. Úgy, mint a Szent­­írásban. Felkiáltójel van utána. Isten! Isten ! 2. Az írás nem mondja ki név szerint, de ekkor társul hozzánk Krisztus. Nem úgy találko­­zunk vele, mintha most mentenék a pusztán át Józsefék Egyiptomba, hanem úgy találkozunk Krisz­­tussal, mint a Megváltóval, mint a feltámadt és megdicsőült Úrral. És Krisztus a távoli, az elér­­hetetlen Istent olyan közel hozza, hogy felismerem benne az Atyát. Olyan közel hozza, hogy így kiáltok fel: Én Istenem vagy Te. Nem idegen Is­­ten, hanem az enyém. Nem nélkülözhető, hanem az enyém, mint mondjuk a szívem. Nem felesleges, hisz az enyém. Sőt több, mint az enyém.׳ Én va­­gyok az övé. Ő az Úr. Ő teremtett. Ő váltott meg. Az elmúlt esztendőkön is ő tartott és ő őr­­zött meg. Ő kell nekünk. Ki merne elindulni nél­­küle? Annyira ő kell, hogy szinte csak ő kell. Úgy borulok le előtte, mint Tamás a megbízó- Lekció : Zsolt. 63 :1—12. Textus: Zsolt. 63:2. nyosodás pillanatában: én Uram és én Istenem. 3. Amikor az ember Krisztusban meglátja Istent, akkor vall önmagáról és az Istenre való szorultságáról. a) Jó reggel kereslek téged. Olyan drága, régies kifejezés, hogy szinte rajta érezzük az ős­­apáink lehelletét. Jó reggel, korán reggel, jókor reggel. Nem segít rajtunk az éjtszakai pihenés sem. Nem az a bajunk nekü­nk, hogy fáradtak vagyunk. Nem­ ez a főhiba, hogy kimenni a­­testünk. Hiába alusszuk át az éjtszakát, akkor is már korán reg­­gel fáradtak vagyunk. Mi lesz azzal este, aki már reggel fáradt? Hogyan juthat az célhoz, aki már az elinduláskor is botladozik? Nem a test, nem az anyag, nem a külső gépezet van itt veszély­­ben, hanem a lélek. Azért olyan fáradt, kimerült és elégedetlen a test, mert áthallatszik a testbe a lélek faja, ínsége. Szomjuhozása. b) A lélek szomjuhozását csak Isten képes kielégíteni. Hiába takarja a földet fehér hó, a lélek csak a fehérségét irigyli a hónak, de ételnek nem fogadja el és tovább gyötrődik a szomjúságtól. Hiába van annyi víz, hogy árra nő és házak dől­­nek össze benne az Alföld közepén, hiába lesz tenger az egész magyar föld. A lélek csak lebeg a vizek felett, de nem oltja, mert nem olthatja vele a szomját. Minden hiába. A lélek szomjúságát csak maga Isten olthatja el. A maga számára te­­remtette Isten az embert. Ezért csak ő kell az embernek. Találkozni akar velünk Isten az úton, azért tette olyanná az életünket, hogy kin és gyöt­­relem, sőt nem is élet nélküle az élet. Elemi erővel ered utána a lélek. Se parancsolni, se vissza­pa­­rancsolni nem lehet a szomjúságot. Ki kell elégí­­teni. Csak Istennel lehet kielégíteni. 4. Isten pedig éppen azt akarja, hogy vele induljunk, vele járjunk és tőle soha el ne marad­­junk. Ő a forrás, ő a kút a pusztában. A magyar pusztában is. Az óramutató nem állt meg, az új naptár felváltotta a régit, az idő megy. És nekünk is menni kell.

Next