Sárospataki Református Lapok, 1942 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1942-01-31 / 5. szám
20. oldal 5. számSárospataki Református Lapok De nemcsak addig maradunk Istennél, amíg elvonulnak a veszedelmek. A megszabadított életünk az övé. Isten nem másnak, nem önmagunknak, hanem önmagának szabadít meg. De addig nem tudunk egészen hinni és bízni, míg el nem múlnak a veszedelmek. Ha elmúlnak, akkor látjuk, hogy Istennek minden igéje valóság és oltalom. Az igazi veszedelmek teljesen az ítélet után múlnak el, amikor Isten Krisztusért könyörül rajtunk és helyet ad az ő országában. Addig, amíg elmúlnak a veszedelmek, hittel, bizalommal könyörögjünk. Darányi Lajos: A sárospataki bölcsészeti akadémia története. A sárospataki akadémián a bölcsészeti szak a filozófiatanításán alapult. Dr. Rácz Lajos megírta „A filozófia oktatása és oktatói a sárospataki főiskolában“ című dolgozatában a filozófia oktatásának történetét, majd ennek folytatásául „Comenius Sárospatakon“ című munkáját. Érdemes volna folytatni az ő félbenhagyott művét. 1648 után csak vázlatosan tudjuk megjelölni a filozófia művelőit. Például: * Szőlősi János 1654, Szatmári Ötvös István (1654—55), Séllyei András 1669 (akire ráhatározták, hogy Cartesius tanait nem követheti), Buzinkai Mihály és Pósaházi János (1656—83, ill. 1657—86), (később theologiát tanítottak), Köpeczi Bálint (1665- 1668), id. és ifjabb Csécsi János (1686 — 1708, ill. 1713—34), Sárkány Dávid (1734—58), Szathmári Paksi Pál (1759 — 1766), Szentgyörgyi István (1767- 1791), Tóthpápai Mihály (1791 —1805). 1768-ban a logika Patakon osztállyá lett. Ezt 1838-ban áttették az akadémiába. 1845—46־ ban a gimnáziumot végzettek felsőbb tanulmányok végzésére átbocsájtottak lettek. 1851—52-ben a filozófusok alsó és felső csoportra oszlottak, az addigi I—II. évet pedig visszatették a gimnáziumba. Az antikantianus Rozgonyi József (1797—1823) után Nyíri István következett a filozófia katedráján (1724—38), akit Milotai József követett (1825—46). Utána Szeremley Gábor (1847—51) volt a bölcsészet tanára, akinek utóda Erdélyi János lett (1851—63). Mikor ő átment a magyar irodalmi tanszékre, Bihari Imre lett az utódja (1864—77), úgy azonban, hogy Felméri Lajos volt egyidőben a neveléstan tanára (1868—72). Bihari után Bokor József következett (1877—85), majd Finkey József (1885—89 nov ). Utána Kun Pál lépett fel a gimnáziumból (1889—91), akinek örökébe Székely György lépett (1892—1907). (1891/2- ben Finkey J. helyettesített.) Székelyt Rácz Lajos váltotta fel (1907—1929). A tanszéken most Újszászy Kálmán működik. A bölcsészeti szak másik pillére a történelem volt. 1862 őszén az egyetemes történet s a latin irodalom tanítására az akadémiára helyeztetett át Orbán József. Székét 1863 szeptember havában foglalta el ״ A világtörténet feladatai s a történész viszonya a történelemhez“ c. értekezésével. 1875- ben felmentetett a latin irodalom s oklevéltan tanítása alól s magyar alkotmánytan és az európai egyetemes jogtörténet bízatott rá, mint hatodik jogtanárra. 1885-ben művelődéstörténetet adott elő, mely azelőtt nem volt (csak Ballagi Aladár hirdetett, mint rk. tanár egyszer művelődéstörténetet a collegiumban 1877—78-ban). Orbán 1891 ben vonult nyugalomba 43 évi szolgálat után. Az egyetemes történetet Molnár Lajosra bízták. Mellette még művelődéstörténetet Kun Pál is adott elő, mint rk. tanár (1888). Főleg jogászok hallgatták. Később Székely György adta elő. Harmadik pillére a bölcsészeti szaknak az irodalomtörténet volt. Bőd Athénása 1766-ban, Pápay Sámuel Magyar literatura esmérete című műve 1808 ban jelent meg. Csak ezután lehet beszélni az iskolákban irodalomtörténet-tanításról. (Maga az ״ irodalom” szó is 1840-ből, megcsaládosodása még későbbről való.) Patakon már 1743-ból említi Szombathi János Bányai Istvánt, aki (igaz, hozzátéve: körülbelül csak a latin írókra szorítkozva) irodalomtörténetet tanított. ״ Egyetemesebb irodalomtörténetet nyilvánosan én kezdtem tanítani az 1783. évben“, írja tovább. Az általa 1788-ból felsorolt tantárgyak közt 1. betű alatt szerepel ez. (A sárospataki főiskola története 2001. I.) Szombathi, a nagy könyvgyűjtő, írásba is foglalta előadását. 1780 júl. 20-án fejezte be Márkusfalván könyvlajstromát, majd 1783. január 24-én újra átdolgozva megkezdte a hallgatóknak való lediktálását s 1789 dec.5 én be is fejezte. Első címe: Bibliotheca Theologico-Historica cum Appendica de scriptoribus rerum Hungaricarum concinnata . 1783-ban már Introductio... címet adott neki. A kézirat végén olvashatók a leíró diákok nevei: Galgóczi László, Porkoláb István, Juhász András (Kézirattár 51. sz. — Az 52. számot Porkoláb másolta). Ennek legérdekesebb része az Appendix (227—267. I.), melyben magyar tárgyú s származású írókról ír. Cvittinger, Bőd, Horányi s Weszprémi a forrása. Szombathi jól ismerte a régi magyar irodalmat s Kazinczynak is sokszor adott felvilágosítást (Krakkói ábécé, Sylvester bibliája, Anonymus, Bocskai életírói s antik szabású magyar versek). Szombathi után sokára eszmélnek rá arra, hogy mennyire szükséges tárgy az irodalomtörténet. 1822-ben az akadémia számára irodalomtörténeti tankönyv írására kérik fel Kazinczyt. Majoros András tanár is tervez egy irodalomtörténetet, de egyikből sem lett valóság. Majoros azonban önként vállalkozott 1829-ben heti 1 órai irodalom- Nem lesz érdektelen itt jelezni, hogy a theologia és a jog tanszékei hogyan szaporodtak. 1799-ben a II., 1819-ben a III., 1868-ban a IV., 1895-ben az V-, 1914-ben a VI. theologiai tanszék állíttatott fel. 1793-ban az 1. jogi, 1875-ben a VI. jogi, 1896-ban a VIII. jogi tanszék sürgettetett (római jog, politika, perrend, statisztika, magyar alkotmánytörténet, jogbölcselet, magyar-osztrák magánjog, nemzetgazdaság). 2 Sárospataki Füzetek 1904. 93—96, 145—149. 1. 3 Debrecenben Récsei János 1829-ben tanszéket alapít a magyar irodalom számára. 1832-ben megkezdik a tanítását, 1839-ben választják rá Kalós Mózest (s főkönyvtárnoknak is), 1856-ban újra megkezdik az akadémián a tanítását.