Sárospataki Református Lapok, 1948 (43. évfolyam, 1-21. szám)
1948-01-15 / 1. szám
A nagy év Az 1948-as nagy évforduló alkalmával református egyházunk püspökei, négyen közös „újévi pásztorlevelet“ adtak ki az esztendő elején. Ebből a pásztorlevélből közülüük — lapunk terjedelméhez alkalmazkodva — az alábbi három, rövid részletet. Száz esztendővel ezelőtt... „Száz esztendővel ezelőtt egyházunk teljes odaadással sietett a veszélybe jutott haza segítségére". Iskoláinak felsőbb évfolyamai kiürültek, diákok és ifjabb nevelők egyaránt tömegesen álltak a nemzetők és honvédzászlók alá. A gyülekezetek és pásztoraik minden tőlük kitelhető és az egyházhoz illő szolgálattal és áldozattal támogatták a nemzet létharcát. Boldogan vállaltak ezért minden kockázatot és alázatosan elhordoztak minden következményt, a legsúlyosabbat is. Hősi- és vértanúhalál mind a harcok folyamán, mind a katasztrófát követő bosszúállás idején máig áttekinthetetlen nagyszámú magyar református lelkésznek, tanárnak, tanítónak, főiskolás diáknak lett osztályrésze. A véres emlékű erdélyi nemzetiségi összecsapás folyamán különösen sok magyar református lelkipásztor pusztult el családostól, akiknek nem volt egyéb bűnük, mint az, hogy a legrettentőbb helyzetben is kitartottak remegő nyájuk és kiirtásra ítélt népük mellett. Az önkényuralom még évekkel Világos után is végeztetett ki összeesküvés címén magyar református lelkészt, tanárt és más egyházi tisztviselőket, igen számosakat pedig évekig tartó nehéz várfogsággal sújtott.“ Tegyünk hitet ma! „Tegyünk hitet a mellett, hogy 1848/49 eszményeiből és alkotásaiból mindazt tovább is híven, sőt még egyre hívebben vállaljuk, ami nem az ember műve, hanem az örökkévaló Istené. Tegyünk hitet a mellett, hogy magyar mivoltunkat Isten rendelésének és Isten ajándékának tarjuk s hogy ebben a nekünk őtőle engedtetett hazában az emberi élet teljességéhez és méltóságához tartozónak valljuk a magyarság értékeinek kiteljesedését, életlehetőségeinek biztosítását, akaratnyilvánításának szabadságát és függetlenségét. Tegyünk hitet a mellett, hogy mi a magyarságon nem annak egyes rétegeit vagy osztályait, nem is csak az u. n. „fajmagyarokat, hanem a magyar szellem közösségében egybeforrott egész történelmi népet értjük, a demokrácián pedig az egész nép által az egész nép javára szabadságban és igazságosságban gyakorolt törvényhozást, kormányzást és egyéb köztevékenységet. Tegyünk hitet a mellett, hogy önmagát kormányozni tudó szabad nép csak akkor lehet a mi kis magyar népünk, ha önnön kebelében 1848/49 útmutatása szerint hiánytalanul felszámolja a régi társadalmi igazságtalanságokat, de újakat sem enged helyettük felburjánzani és ha a régi osztályuralmat nem engedi más formában feltámadni, hanem a társadalmi igazságosság komoly és következetes érvényesítésével gazdasági és minden más irányban is lehetetlenné teszi új osztályuralom keletkezését. — Mindezt jogunk és kötelességünk hirdetni, követelni, mert az egyháznak élő tagjai csak ebből a szemszögből nézhetik az emberiség és nemzet életét.“ Jóreménységünk jövendőről... „Hisszük és imádkozunk érte, hogy Istennek a magyar nemzetben levő választott népe, az Ige és a Lélek által az igaz hit egységében egybegyűjtött gyülekezete, az Egyház szabadon, bátran, alázatosan és eredményesen elvégezheti a legnagyobb próbák között is mindazt a szolgálatot, amelyet Ura, az élő Jézus Krisztus ebben a mostani nemzedékben reá bízott a végből, hogy a magyar nép csakugyan azzá legyen, aminek 1848/49 legnemesebb harcosai és álmodói akarták: erőssé az egységben, eggyé a szabadságban és szabaddá az igazságban, amely igazság nem egyéb, mint az isteni igazságosság és a krisztusi szeretet elvárhatatlan egysége.“ A tanítás Főiskolánk minden ágazatában f. hó 19-én kezdődik Jelentjük a szülőknek örömmel, hogy egy időre sikerült tüzelőellátásunkat biztosítani. a Sportolni szerető tanítványainknak pedig azt adjuk tudtul, hogy ezen a télen is megnyílik Főiskolánk jégpályája. Éppen ezért korcsolyáját senki ne felejtse otthon. Zsíros Józseftől, theológiánk professzorától, aki jelenleg cseretanárként Amerikában tartózkodik, megérkeztek hozzánk az első hírt hozó levelek. Tudatjuk minden tisztelőjével, hogy a professzor úr családostól együtt egészséges és jól érzi magát. Előadásainak tartását már meg is kezdte az ótestamentomi szakkörből. Heti 9 órájának betöltésén túl (ó-biblia 4 óra, héber próféták 2 óra, archeológia 3 óra) havonként tart 1—1, egyháztörténelmünk körébe vágó előadást is. Felhasználjuk az alkalmat és Főiskolánk nevében ezen az úton is szeretettel köszönjük meg a Hope Collegenak azt a szíves fogadtatást, mellyel dr. Zsíros József személyében hivatalos küldöttünket részesítette. Hellstein svájci református lelkipásztor, az ottani segélyosztó bizottság vezetője látogatott el még múlt év december 17-én Sárospatakra Bodoky Richárd kíséretében. Közvetlen, kedves modorával s bizonyságtevő előadásaival hamar és felejthetetlenül mindnyájunk szívébe férkőzött. Előbb a Tanácsteremben tartott előadást szép számú hallgatóság előtt. Innen Kispatakra ment szűkebb kíséretével s ott az éppen soron lévő helyen háziistentiszteleten végzett. Este theológus ifjúságunkkal találkozott. Isten áldó kegyelme kísérte őt további útján. Kívánjuk neki, hogy hazatérve, ezután is megértő szeretettel folytassa a szegények és elesettek iránt eddig is megnyilvánított munkáját.Népfőiskolánk II. évfolyama 30-nál több hallgató részvételével megnyílt. Idegen előadók is többször jelennek meg fiaink között. Felsőbánvölgyére!egymás után szerzünk tudomást az ott folyó áldásos lelki munkáról. Legutóbb Szilvásváradon volt gyülekezeti nap a környékbeli atyafiak és lelkipásztorok részvételével. És itt meg kell állnunk egy pillanatra. Egyházkerületünk semmilyen más részén nem fejlődött úgy ki egy-egy tájegység gyülekezeteinek együvétartozandósága, mint ezen a környéken. Itt, ha Szilvásváradon gyülekezeti nap van, részt vesz azon Nagyvisnyó, Tardona, Nekézseny, Mályinka, Dédes egyaránt. Mikor meg Nekézsenyben szentelték fel a megújított templomot,akkor ott jelentek meg a többi gyülekezetek. Ismeretes az is, hogy az egyháztagsági nyilatkozattal kapcsolatos kérdéseket is közös konferencián ismertették az itteni lelkipásztorok — a környék gyülekezeti tagjai előtt. Milyen szomorú, hogy más vidékeken a tájon belül nem fejlődik ki a lelki tájegység! Felsőbánvölgye példát mutat arra vonatkozóan, hogy lehetséges ilyesmi.