Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1924 (26. évfolyam, 10-12. szám)

1924-01-01 / 10-12. szám

XXVI. évfolyam. 10—12. szám, 1924. okt.—dec. Szerkeszti: Előfizetési ára egyesületi tagoknak a havi fizetés W­/oa. Másoknak e lapszám Megjelenik havonta. SCHULMANN ADOLF ára 20,000 K. TARTALOM: A siketnémák beszédtanításának élet- és lélektani megalapozásáról. (Schulmann Adolf.) — Újabb beszédtanítási eljárások. I. (Michels Fü­löp) — Reflexiók. (Schulmann Adolf.) — Hangkapcsolódások a magyar beszédben, különös tekintettel a siketnémák hangos beszédére. IV. (Istenes Károly.) — Fejletlen, beteges növendékeinkről. (Sturm József.) — Öröklött és terhelt siketnémaság. (Bochlitz,Gyula) — Szemle. — Hivatalos rész. — Különfélék. SIKETNÉMÁK ÉS VAKOK OKTATÁSÜGYE A SIKETNÉMÁK ÉS VAKOK TANÁRAI ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen. A siketnémák beszédtanításának élet- és lélektani megalapozásáról. A „Magyar Gyógypedagógia“ 1924. évi 3—8. számában közölte azt az előadásomat, amelyet „A siketnéma-oktatás jelen fejlődésének útjain“ címmel társaság egyik tavaszi gyűlésén tartottam és amelyben azokat a világszerte érkező komoly törekvéseket vázoltam, amelyek arra lennének hivatottak, hogy módszerünknek újabb és elevenebb irányokat szabjanak néma növen­dékeink javára. Az bizonyos, hogy a jelenlegi tanítási rendszer alapján a nyelv — mint írott és hangzó beszéd — nem válik teljesen a siketnéma gyermek élet- és lélektani sajátságává, amit a jel iránti nagy előszeretet és az írásnál és beszédnél elkövetett sok alaktani hiba és a kifejezések fogyatékossága iga­zol. Előadásomban vázoltam mindazokat a pedagógiai módszeres törekvéseket, amelyek új utak után kutatnak, kísérleteznek és dolgoznak abban a tiszteletre­méltó meggyőződésben, hogy az ő útjuk az igazi út, amelyen haladva a legjobban képesíthetjük a siketnémát a hangbeszéd helyes használatára. Egyik része a siketnémák önképzését, az olvasás megszerettetését könyvek és füzetek szerkesztésével kívánja biztosítani és ily módon a siketnémát a nyelv tökéle­tesebb birtokába juttatni. Mások a nyelvalakok szisztematikus alkalmazásában és a jel elnyomásában látják a hibát, míg vannak oly kortársaink, akik ennek ép az ellenkezőjét hirdetik. Vannak, akik a beszédtanításnál a hangok szin­tézisével indulnak útra, mások viszont beszédegészeken kezdik, és így tovább. A cél mindegyiknél — legyen az Borbély, Klis, Bergquist, Thollon, Forch­­hammer, Schneider, Malisch, Querll, Garret, Ferreri stb. — egy és ugyanaz, t. i. a siketnémát a hangzó nyelv által a dolgozó emberi társadalom és kultúra teljes értékű tagjává nevelni. A cél nagy és nemes, az eléréséhez vezető út mély és hosszú, de oly fönséges, amely minden fáradságot megér.

Next