Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1925 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1925-01-03 / 1-3. szám

2 SIKETNÉMÁK ÉS VAKOK OKTATÁSÜGYE 1—3. sz. majd az úgynevezett német módszer formában megfeneklett oktatási eljárást kiragadta mozdulatlanságából. A gyermeki lélek rejtekeibe való csodálatos elmélyüléssel, a gondolatot közvetítő nyelv, az emberi beszéd keletkezésének, kibontakozásának, kialakulásának, felépülésének éles, csontja velejéig ható meg­figyelésével, a kis siketnéma érzéki fogyatkozásának és ezzel karöltve járó szellemi elmaradottságának számbavételével, Hill örökérvényű tételének, hogy úgy tanítsuk meg a siketnémát a beszédre, mint ahogy az élet tanítja meg rá az épérzékűt, a nagy reformátornál helyesebb, igazabb értelmezéssel, minden más nemzet fiát megelőzve, ő mutatta meg az egyedüli célhoz vezető utat. Az 1900-ban Borbély szerkesztésében és összeállításában megjelent, módszeres fejtegetésekkel, útmutatásokkal ellátott, majd az 1907-ben átdolgozott, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium rendeletével kiadott „Tanterv“-ben a berozsdásodott szakemberek ijedelmére, szorongó tiltakozása ellenére, szakít a Walther, Watter receptje szerint folyó eljárással. Száműzi a külön kiejtési­­szemléleti-, nyelvalaktani-, társalgási-olvasási alapon nyugvó, többszörös tago­­zódású, összetételében széteső nyelvfelépítési rendszert. Öncélú eljárást követel a beszéd megtanításában. Megállapítja, hogy a siketséggel velejáró némaság leküzdésére elsősorban a beszédhangokat kell kifejlesztenünk, a hangok termé­szetes kiejtését, összekapcsolását, szájról való leolvasását, továbbá az írás és olvasást kell begyakorolnunk. Ezen képességek, tudás birtokában a siket gyermek ugyanazon feladat előtt áll, mint a beszédet elsajátítani kezdő épérzékű gyermek. A természet rendje, az élet legyen ebben útmutatónk, mesterünk. Lessük el a siketnéma gyermek kifejezésre jutni akaró érzelem- és gondolat­­világát, teremtsünk magunk is érdekkeltő helyzeteket, helyezzük ezeknek közép­pontjába és a kirobbanásra kész, úgyszólván már beidegzett, ajkon vibráló gondolatnak adjunk, adassunk szóbeli kifejezést. Az érzés, óhaj, vágy vagy bármi lelkiállapot szülte gondolat kifejezésében a tartalmi és alaki rész együtt, egyszerre, egybeforrottan jelenik meg. A tanár tanítási ügyessége, súlyos és felelősséges feladatára való rátermettsége abban nyilvánul meg, hogy minden egyes alkalommal a gyermek szellemi erejéhez mért legszükségesebbet közvetítse. A tanuló lelki szükségletének megfelelőleg készen, feldolgozóban kapja, vagy adja a kifejezést, a tanár azonban nyilvántartja, hogy miből mit, mennyit nyújtott. A tanár a szó egybefoglaló értelmében ura a magyar nyelvnek, egyé­niségében ismernie kell minden növendékét. Oktató művészi feladata, hogy a 11-től a IV. osztályig bezárólag tartó idő alatt csak a beszédtanítást szolgáló munkáját úgy, olyan értelemben végezze el, hogy a IV. osztályt végzett siket­néma alaki-, nyelvviszonyítási-, tartalmi szempontból egyaránt helyesen ki tudja fejezni gondolatait legalább olyan körben és terjedelemben, mint a beiskolázás előtt álló épérzékű gyermek. A tanárt munkájában tervszerűség vezeti. Teremtett, vagy kínálkozó alkalomszerűség szülte, lelki szükségből eredő beszédanyagon a nyelvalakok helyes használatának, begyakorlásának, a nyelvérzék felkeltésének célja irányítja. Külön nyelvtani órákat, holt anyaggal kapcsolatos alaktani

Next