Siklós és Vidéke, 1900 (13. évfolyam, 4-52. szám)

1900-08-19 / 34. szám

Siklós,­1900. augusztus 19. 34.*szám. Tizenharmadik évfogatuTp’ KÖZÉRDEKŰ HETILAP — MEGJELENIK MINDEN VaSÁRNAP. Szerkesztőség : Dr. Hirling Károly ügyvédi irodája. Felelős szerkesztő : Kiadó-hivatal Harangozó József könyvnyomdája. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok visz- r r r n r t ^ Á ^ r r r A t ríl sza nem küldetnek. Dr. HIRLING KÁROLY Hirdetések: Jvy nasal os petitsoronként 12 m­. Elfifizetési-dij : Vidékre postán, vagy helyben házhoz Főmunkatárs : Nvi, -'ri közremé­ny­, 1- - h­­ibás petitsoronként «o hordva. Egész évre 8 kor. Félévre 4. kor. Negyedévre 2 ^ ^ ^ T Ny «­költemé­ly­e«. Eg, h­ábos padsoronként jó kor. Egyes szám 16 fil. REDEI KÁROLY ül. Bélyeg Vr (C. Hl.) külön fizetendő. Szent István napján. Ezer meg ezer ember, az ország va­lamennyi részéből, gyűlik össze Budavárában e napon, hogy az első alkotmányos fejede­lem és a magyar kereszténység megalapítója emléke iránt méltó kegyeletét lerója-Ott látjuk az ország összes főméltósá­­gait, a­mint fedetlen fővel, az egyszerű néppel egy sorban haladnak. Kimondhatatlan jó be­nyomást gyakorol e látvány a nézőre, e napon áthatja az embert a ma sokat emlegetett keresztény felebaráti szeretet. Mintha újjászülettünk volna úgy érez­zük magunkat- Hordozzák előttünk a mi dicső szent Istvánunk szent Jobbját, lássuk és bámuljuk mindég és mindenkoron, mint egy csodát, a­mely örökké buzdítani van hivatva bennünket jó és nemes tettek elkö­vetésére. Éppen azért e napon dobjuk el magunk­tól mindazt, ami gonosz, rossz és cseréljük fel a keresztény emberhez méltó jóindulattal és igazi felebaráti szeretettel, hiszen oly kevéssé tanultuk meg ezek gyakorlását-Édes hazánk, mely annyi veszélyeit megpróbáltatáson ment keresztül a Szent István ünnepet egészen magáénak foglalja le. Ezer éves fennállásunkban egy nagy momentum teszi érdekessé különösen az idei S­nt István napot- Ez a különösen nagy m­entum a magyar kereszténység meg­alapításának 900 éves évfordulója egyszers­mind jubileuma is, az ezredik év kezdetében. A magyar kereszténységet tudvalevőleg dicső Szent István, Magyarország legelső alkot­mányos fejedelme ezelőtt 900 évvel alapította meg s igy az emlékére minden évben ren­dezett emlékünnep szokatlanul nagyobb mérv­­ben és térben lesz megtartva, mint rendesen. Rövid kor ugyan egy nemzet történe­­tében ez a 900 év, de még­is óriási időszak fejlődési szempontból. Kilencszáz év. Nagy jelentőségű szám s kétségen kívül áll, hogy ezen idő alatt valóban csoda tetteket mivelt az a vallás a mely a kereszt jelvénye alatt földünkön meghonosodott. A keresztényi ci­vilizáció, a keresztényi felvilágosodottság meg­termő gyümölcsét s a magyar nép áthatva e vallás­tanok által áldásosan dolgozik, a király, a magyar föld és a saját maga javára. E szent napon emelkedjünk fel egy pecre, legalább gondolatban Szent István nagy lelke elé és rakjuk le előtte szivünk mélyéből eredő hálás fiúi hódolatunkat, lássa miként hálás népe még mindig és mindörök­ké magyar. Kondulnak a harangok ünnepélyes mélt­­ósággal. Jönnek hosszú sorban cifra ruhájú nagy urak egyszerű paraszt emberekkel ve­gyest, felemelő látvány ez-Aldassék Szent István király dicső em­­lékezete ! A Pelikán és polgári iskola. Siklós, 1900. aug. 13. Magunk jószántából semmit sem teszünk. M­indig megvárjuk, hogy a hatóságok pa­rancsoljanak. Ha ez aztán megtörténik, duzzogunk, mintha nem érdemeltük volna meg. Végre pedig mikor a dolgok körmünkre égnek, megszavazunk mindent, többet, szeb­bet és költségesebbet csináltatunk, mint a hatóságok kívánták, de — ezt hangsúlyo­zom, — arról ismét nem gondolkodunk mi­ből fizetünk? Még­is fedezet nélkül kifizettük­­ az óvoda építés és felszerelést, a kórház építés költségeit és a kultúrmérnöki előleget stb. Miből ? Azt csak a legbeavatottabb urak tudják és a jó Isten. Most aztán az elősorolt kiadások „mi­kénti fedezete iránt a községi törvény no. § ja értelmében“ holnap hozunk elvi hatá­rozatot-Hát szépen kérem azokat az urakat, kik az ilyen gazdálkodáshoz és számadáshoz értenek, világosítsanak fel engem és képvi­selőtársaim világosítsák fel a város közön­ségét. (No meg minket is tanítsanak meg. A szerk.) hogyan lehet fedezet nélkül fizetni ? És ha ezen bűvészetét már megcselekedte valaki, minek kell neki, a „mikénti fedezet­hez“ elvi határozat. Én nem restelem be­vallani, hogy ezt én nem értem. A hatóság kényszerben óvoda építésre, a hatóság kényszerített vendéglő építésre és mi ezt szégyen ok­ nélkül nem csak, hogy eltűrtük, de mindkét épületet, hozzánk nem illő pazar fénnyel létesítettük és illetve léte­sítjük,­­ fedezet nélkül. És kérem szívesen ! Az iskoláról meg­feledkeztünk mindketten, mi is meg a ható­ság is. A hatóság építtetett velünk vendég­lőt és mi építettünk akkor, midőn tudtuk, hogy a polgári iskola épülete, nem csak hogy semmi tekintetben nem felel meg cél­jának, ma már egy magán­család szerény igényeit sem elégíthetné ki, mert egy rozoga alkotmány s tartanunk kell tőle, hogy köz­­veszélyes volta miatt azt is lecsukatja a hatóság — és fizethetünk nagy bérösszeget egy bérház után, — mint tette a „Pelikán­nal“, melyet ime két hónap óta dinamittal nem képesek szétszedni De már most midőn hatósági parancsra elkészítettük az óvodát és épitjük a „Pelikánt,“ hogy az elsőben 20 —30 gyermek játszik, a másikban pedig egy „alsós“ partrét sem hozhassunk össze, — eszébe jut a hatóságnak — ezen harmadik esetben jogosan a polgári iskola épülete és most követeli, hogy a kor és tanügy igényeinek megfelelőleg építsük fel. És ez elül ki nem térhetünk. Nem sza­bad kitérnünk. Azon épületnek, melyben évenként 120—130 fiú oktatást és nevelést nyer, nem szabad olyannak lenni, mely a közegészség követelményeinek nem felel meg, nem szabad olyannak lenni, mely az oktatást hátráltatja, nem szabad olyannak lenni mely­ben a fegyelmet fentartani nem lehet. Az ily látogatott és virágzó, népes és keresett iskolának kifogástalannak kell lenni, csak akkor várhatjuk a kellő sikert. Ezt a kérdést tehát meg kell oldani, de óvatosan, hogy a kellő sikert érjük el. Tanakodjunk a módokról és válassuk ki a legjobbat­ Az én szerény véleményem is az volna, hogy legcélszerűbb lenne az iskolát annak ma már 300.000 koronát kitevő alapjával, vagy ezen vagyon évi jövedelmével az ál­lamnak átadni és én hiszem, hogy a köz­oktatási kormányzat szívesen fogja azt át­venni, azt is hiszem, hogy négy osztályú polgári leány iskolát is állít fel, minden­esetre pedig, ha a polgári iskolák szervezé­­séről­­szóló most megvitatás alatt levő ja­vaslat törvénnyé válik, polgári iskolánk­at a törvénynek megfelelőleg ki fogja k­jteni. Tehát polgári iskolánk államosítására épen a legkedvezőbb ez alkalom. Ez volna a dolog legszerencsésebb meg­oldása. Miért azt mindannyian tudjuk. Egye­lőre legalább szükségtelennek tartom bőveb­ben magyarázni ezt az eszmét. Ha pedig — mit én nem akarok el­hinni — hiúságunk kerekednék felül, s nem lennénk hajlandók az iskolát az államnak átadni, — akkor se építsük a mostani pol­gári iskolát, mert azt fenállásának veszélyez­tetése, vagy nagyobb iskolai adó kivetése nélkül nem tehetjük. Mikor a játszó babák részére épített óvoda játékszereivel 46­ 000 koronában került, akkor a tanulásra utalt fiuk iskolájának felépítése és taneszközökkel való ellátása, legalább 92 000 koronába ke­rü­lne. Ezen összeg évi 8°­0 kamata 7360 ko­rona hiányoznék az évi költségek fedezésé­hez és mert ezen összeget iskolai pótadó­­val fedezni hajlandók nem vagyunk, az is­kolaszéknek ismert takarékossága, a tanárok fizetésének leszállításával vélhetné talán az egyensúlyt helyreállítani. Igaz, hogy a do­log­­ megoldása törvény­ellenes és meg nem engedett, de már az esetleges megkí­sérlése, polgári iskolánk megölője lenne­. , tehát sem az államnak át nem ad­juk az iskolát, sem azt kiépíteni képesek nem vagyunk, — mit tegyünk ? Az óvoda épületét, — aránylag csekély kibővítéssel —alakítsuk át polgári iskolá­nak, a polgári iskola eddigi épületét pedig óvodának-De a hatóság ? Az bele­szólhat lesz ebbe is. — Meghiúsíthatja a kérdésnek ilyetén leendő megoldását.

Next