Siklós és Vidéke, 1905 (18. évfolyam, 9-52. szám)

1905-03-05 / 10. szám

Tizennyolcadik­enfolyam.­­ lotszám. Siklós, 1905. március 5. KÖZÉRDEKŰ HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Szerkesztőség: Dr. Hirling Károly ügyvédi irodája. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem küldetnek. Felelős szerkesztő­ és laptulajdonos : Dr. HIRLING KÁROLY Kiadó­ Hivatal , Pécsi­ utca 6-ik szám Siklóson. A lapmegrendelések és hirdetések ideküldendők. Egyes példányok itt kaphatók. Hirdetések: Egy hasábos petitsoronként 12 fil Nyílttéri­ közlemények: Egy hasábos petitsoronként 30 fillér. El­ő fi z e t é s­i d i­j . Vidékre postán, vagy hely­ben házhoz hordva. Egész évre nyolc kor. Féléve 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 16 fillér. Vármegyénk képviselői Siklóson. Soha, mióta csak népképviselet van, nem volt együtt nemcsak nálunk, de vármegyénkben sehol annyi egy párton levő képviselő, mint most volt Siklóson. Vendégeink voltak. Miért? Benyovszky Móritz gróf’ sze­retett képviselőnket, hogy egyhangú lelkesedéssel január 26-án megválasz­tottuk, annak örömére egy­ nagy tár­­sasvacsorát adott, politikai­ párt szí­nezet nélkül látott vendégül vagy más­fél száz embert. Viszonzásul az ellenzéki függet­lenségi kör múlt szombaton :­egy­ oly nagy szabású bankettet adott, dertgy a fővárosban sem adhattak volna kü­hne­bet és nagyobbat. Ez a nagy impozáns bankett ta­pintatos­ rendezése ismét csak pártszí­­nezet nélküli volt. Szeretett képviselőnk iránti nagy tisztelet és szereteten kívül közóhaj volt, hogy vendégül lássuk örömna­­punkon Baranya vármegye összes kép­viselőit, akik készséggel nemcsak megígérték, de akik tehették mégis jelentek. Rendkívül meglepte vendég kép­viselőinket, hogy mint lehet az, hogy Siklóson 400 terítékű bankett lehet­séges. Megtehettük nem azért, mert mó­dunkban volt, hanem a hazaszeretet hozott össze édes mindannyiunkat és az a személy az a kiváló egyén, akit egyhangúlag választottunk meg kép­viselőnkké. A bankett legmagasztosabb jele­nete az volt midőn felhangzott a nem­zeti imánk a magyarok istenéhez. Isten áld meg a magyart. Mindenki felállott és egyszerre 4 500-an énekelték. Magasztos és szép jelenet volt az. Vármegyénk szeretettel fogadott képviselői egy szép, kellemes nap em­lékével távoztak körünkből, s azt a megyőződést szerezték, hogy a siklósi választókerület polgárai — mint po­litikai vezető kerület vármegyénkben mind művelt és lelkes­­haza­fi­ak Csodálattal szóltak választó­pol­gárságunkról, a siklósi közönségről. Ilyen párttek­intet nélküli egyetértést közvetlen a választás után a megyé­ben nem tapsztaltak. E szép elismerések azonban nem tesznek minket elbizakodottá, hanem továbbra is politikai érettségünkhöz és műveltségünkhöz híven haladni fo­gunk azon az úton, mely a haza és ennek polgárainak boldogulására szolgál. Megbecsüljük, tiszteljük egymást saját falaink között még akkor is, ha hozzá hasonló forgalom ritkaság még nagyobb városokban is. Nem tévedek talán, hs azt állítom, hogy Drezda Európának legtisztább, legcsinosabb és legnagyobb úri városa. A város egész terjedel­mében modern építkezésű , rendezett utcáin és terein jólöltözött járókelőket láthatni. Már az utcái él­­S nagyszámú mulatóhelyeiről következ­tethető, hogy Drezda lakói jó módban élnek s hogy a demokratizmus honol közüttük. Éppen most tartja izgalomban az embereket a három nappal azelőtt itt időzött Montignose grófnő esete, akit kegyetlen férje nem engedett gyer­mekei látogatására. A közvélemény a grófnő bűnössége dacára mellette van , pedig elisme­rik védencük hibáit, de annyira szeretik, hogy tévedéseit is megbocsátják, sőt érdekében moz­galom indult meg Drezdában. A­­ szász királyi palota nem valami különös építési remek. Ösz­­szeköttetésben van az udvari templommal, ahova a hitbuzgó királyi család gyakran eljár. Az udvari felséges urakat s­em őrzik oly nagy­­aparátussal, mint nálunk. A király öccsét várja egy udvar kocsi a templom egyik bejáratánál , özönlik a nép a herceg látására, egészen körül állják a kocsit s még­sem lehet egy rendőrt látni, aki őrizné a herceget. Gyakran lehet ugyan szerencséjük hozzá, mert nem éljeneztek. Hiába vártuk, hogy eltűnjék a királyi palota ormán lengedező zászló, ami a király kikocsi­­zását jelzi, kívánságunknak nem volt hajlandó megfelelni. Ünnepnap lévén a király szobái nem láthatók , de két márka ellenében mit meg nem tesz a szászok smolen­tónija, meg­néha ellenkezően fúj is a politikai áramlat szele. A gyűlöletet nem ismerjük, ádá­zán nem szoktunk küzdeni mint pol­gárok, tisztelni szoktuk mindenki meg­győződését. Vajha soha a viszály magva kö­zénk ne férkőznék. A mostani örömünnepünk alkal­mából kifejezést adunk ama közkivo­­natnak, hogy múljék el közülünk a " keserűség" minden pohara a köz­ügy terén, a társadalomban és a porti­­kában is egyaránt. Vármegyénk országos képviselőit pedig arra kérjük, h­ogy tartsák meg városimat, kerületünket abban a jóin­dulatukban, mellyel tőlünk távoztak, s ha­lajban e szűkhazánknak, Sik­lósuak jót tehetnek, ne vonják meg e jó magyar néptől támogatásukat. Amint megnyílt köztünk szivük ka­puja, oly vendégszeretőleg zárjanak sziveikbe. Isten áldása legyen képviselői mű­ködésükön ! Rédei Károly. T . R C A._ Úti jegyzeteimből. Drezda, 1904. december 25-én. Szerencsés utasok vagyunk, lépten nyo­mon mindenütt találkozunk magyarokkal, vagy magyarul beszélőkkel. Ugy látszik ebből, hogy mi magyarok is túl tesszük magunkat a köl­tő szép szavain: „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely“. Van bizony hely jócskán és kell is lennie; de csak azért, hogy azokat megnézzük s így szűkös lát­körünk nagyob­bodik. — Alig széltünk fel Prágán a vonatra, letelepszünk a kocsi egy fülkéjébe, ahol kívü­lünk egy szőke fiatal ember hallgatja halk beszédünket. Megszólít németül, de észre veszi, hogy nem német az anyanyelvünk ; beszél hozzánk angolul, olaszul s franciául, amikor megmondjuk neki, hogy mi magyarok vagyunk, legnagyobb csodálkozásunkra magyarul kezd beszélni. E világlátott angol fiatal­ember nagy befolyással volt későbbi utunkra. Különös eset­ként a szomszéd fülkében is egy három tagból álló magyar társaság utazott a szép karácsonyi életet tanulmányozandó Németország nagyobb városaiban. Jó idővel a drezdai állomáshoz való ér­kezésünk előtt ingyen vasúti újsággal látják el az utazó közönséget. Ebből könnyen megálla­píthatja az ember, hogy mik Drezda érdekes­ségei. A drezdai fő vasúti állomás egy nagy labirintus, amelyből kijutni nem könnyen lehet. Fényes bankett. Benyovszky Móritz gróf szeretett képviselőnk és Baranyavármegye orsz. képviselők tiszteletére a siklósi vá­lasztó kerület egy oly bankettet fel­mutatta a legrégibb időtől fogva napjainkig használatban volt és használatban levő edé­nyeket. A nagyobbrészt ezüst edényekkel teli ezüst-szoba sok történelmi nevezetességű kin­cset foglal magában. A vezetésünkre kirendelt lakás megijedt, amikor látta, hogy jegyzeteket készítek magamnak a látottakról, de kívánsága szerint azt mondhattam neki, hogy újságba nem teszem. Az ezüst edények, súlya 8800 kilogramm. Értéküket nemcsak azok történelmi becse emeli, hanem a művészi ötvös munka is, amik Európa legelső gyáraiból kerültek ki. Az edé­nyek legtöbbje 1795-ben és ez idő előtt ké­szültek, amikor még Szászország fejedelemség volt. Az egyiknek az antiksága érdekes, míg a másik modernsége. Régebben három ágú ezüst villát használtak és ma négyvágút. Meleg étel­hez ezüst, hidegekhez porcellán edényeket hasz­nálnak. Hosszú története van egy ezüst tálnak, amelyet még 1761-ben elloptak s sok viszon­ 5 tagság után összevisszatörve, lapítva 1859-ben a földből kiásva visszakerült. A törések még emelik értékét, különösen mert a szász címer is rajta van. Egy nagy ezüst s domborműves kályhaellenzőt adtak a francia-német háború befejeztével, a lipcsei polgárok, a nem régen elhalt Albert királynak. A domborművűn lát­ható a búcsú és a háborúból való diadalmas visszaérkezés. 600 kisebb nagyobb több ágú ezüst gyertyatartó, rengeteg sok evőeszköz, tál, tányér, findzsa látható itt. Kálmán Elek.

Next