Siklós és Vidéke, 1907 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

ER K, 1907.JANUAFU Siklós, 1907. január 6. I. szám. Huszadik évfolyam. KÖZOKTATÁSÜGYI. GAZDASÁGI. KERESKEDELEM ÉS IPARÜGYI KÖZÉRDEKŰ HETILAP Szerkesztőség: Vókányi utca 11. szám. Csak hérmeutcs levelek fogadtatnak ei. Kéziratok vissza nem küldetnek. Előfizetési d i j: Vidékre postán vagy hely- ; ben házhoz hordva. Egész évre nyolc km. Félévre j I kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 10 fillér, i Olvasóinknak, előfizetőinknek, ia punk munkatársainak és barátainak Boldog újévet kívánunk ! ' W ■ ' ' * Idők tanúja. Húsz éves jubileumra. Siklós, 1907. január 6. Az újévben, midőn lapunk fenn­állásának huszadik évébe lép, veszem át a „Siklós és Vidéke“ felelős szer­kesztését. A lap megszületésétől, tehát húsz év óta — a „Siklós és Vidéke“ volt szerkesztője — férjem oldala, mun­kássága, küzdelme, jó és balsorsa mel­lett lelkemhez nőtt e lap. Ádáz kéz lehetett, mely kiverte Rédei Károly kezéből a tollat. Se baj ! Magyarországon talán — esetet nem tudok reá — én vagyok az első nő, aki ily közérdekű újság fele­lős szerkesztésének nehézségeit kezé­be veszi. A feladat talán különösnek, de va­lójában nehéznek is látszik sokak előtt. A küzdelem, mellyel egy újság szerkesztése jár, előttem nem • nehéz, mert húsz év a tanúja, hogy mit érez­tem át folytonosan és mennyit tapasz­taltam. Lapunknak tiszteli és derék hely­beli, vidéki és fővárosi munkatársai, irói, költői biztosítják részemre és e lap részére húsz év után is az erköl­csi diadalt. MEGJELENIK VASARNAPÓNKENT. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : RÉGEI KÄR0LYNE. Kiadó-Hivatal : Vókányi utca 11, szám A lapmegrendelósek és hirdetések ideküldendők Egyes példányok a nyomdában kaphatók. Ónál lóságom és függetlenségein óriási garancia a közönségre nézve, hogy földi hatóságom nincs, mely ke­zem megkösse. A közélet tisztasága, melyért e lap állandóan harcolt, annak megóvása legfőbb célom lesz. A közügy, a közjó, a közerkölcs előbbre vitele lesz a cél. Kiválóan a közoktatás, azután az ipar, kereskedelem és népjólét emelé­se, felvirágozása érdekeiért fogunk harcolni, küzdeni, fáradni, hogy sze­retett szülő városom Siklós mind job­ban és jobban fel virágozzék édes ha­zánk üdvére és mindnyájunk jóvoltára. A „Siklós és Vidéke“ az ország­ban ismert mindenütt, nemcsak vár­megyénkben, sőt a külföldi országok nagy városai is i«5ineyik. 1 ip külföl­dön nagyobb utat tettek, tanúi ennek, tehát tekintély lapunk. Ezt húsz évi fáradságos munkál­kodás után értük el. Egy vidéki lap húsz évi fennál­lása a csodával határos ! Ez tagadha­tatlan. A csodatevő : a siklósi művelt ol­vasó közönség, mely megszerette igaz­mondó sajtóját. Közönségünknek Ígérem, hogy az igazság kimondásában független hely­zetemnél fogva nem tartoztat vissza senki, semmi. Én is azt tartom : vesszen a világ, de éljen az igazság! Tudom, érzem, hogy elfogultság­gal is kell megküzdenem. Ezzel is fel­veszem a keztyűt. Az életküzdéshez hozzá vagyok szokva, elkeseredni nem fogok, a hitvány rágalmakkal sem törődöm, mert védőm lesz a művelt közönség és az az irói gárda, mely la­pom körül csoportosul. A békés eszmék harcosa leszek, hogy társadalmunk erkölcsben és jel­lemben nemessé legyen. Odaadó tisztelettel és szeretettel szolgálom ezt a jó közönséget és tár­sadalmát, mely lapomnak éltetője, buz- ditója, támogatója lesz a másik húsz I esztendődén is. í Mélységes szeretettel fordulok a siklósi és vidéki nők társadalmát is. Csalánokban helyet kérek la- | poinmal, mert erkölcsöt, erényt, tisz- í tességet és becsületet viszek családi k Öt ft ÍV 0 u. fii1, pi/áxál ili'tUÜ'JaíVi Civil vatJ­hatja bátran, nem kell félteni tőle az „arany ifjúság“ virágait. Munkatársaim is e célokat fogják szolgálni. Bennünket anyagi előny nem vezet. Édes érzés fog eltölteni, ha a közönség elismerését kivivőm. Bizalommal, nemes lelkesedéssel és céllal, Istenbe vetett hittel bocsáj- tom a közönség elé ezen igaz és őszinte programmomat. Tanácsadóin és útbaigazítom lesz feladatom közepette az a férfiú mint tárcairó, aki húsz év előtt alapította meg e lapot, akit félre löktek e laptól a törvényes rendelkezés ellenére ke­rülő utón, hátin égül, aki mindig egye­nes utón járt. T A R C A. A két leány. — Elbeszélés. — Irta: Vermes Ernő. I. A jó anya, a gondozó szülő, Halálos ágyán fekszik betegen, Körötte van két édes, szép leány, Hozzájuk szól, oktatóu szüntelen : Fái gyermekeim, már nálam nemsokára Megszűnt a lét: a fájdalom, nyomor Hej nagy teher volt számomra az élet, A melyért vágyik számtalan botor! Óhajtom ón, nem félek a haláltól, Hisz jó pihenni lenn a föld alatt — Nincs szén védés ott 1—Édes nyugovásban Az év, a század — röpke pillanat. Jó gyermekim, ne sírjatok felettem, Midőn már minden rosszat elfeledtem, S halljátok ősz anyájok ajkirúi: Erénynyel bárki bizton boldogul II. Ifjúkori emlék, mit leírtam híven, Tisztán él agyamban még szomorú képe; Szivem - lelkem ezzel volt eltelve épen, A midőn küzdeni a világba lépe. Bejártam azóta a kerek világot, Küzdve ezer bajjal, küzdve ezer veszélylyel, Küzdöttem a célért, melyet szivem vágyott Migorőm forgácsként szállott szerteszéjjel. És midőn beláttam, hogy küzdésem meddő. Tört reménynyel tértem vissza szép hazámba Ismerősök után vágyódott a szivem Az ismerős város utcáit bejárva. A mint igy járkáltam, eszemben egyszerre Feltűnt végső szava a. beteg anyának Es kiváncsi lettem, hogy az árva lánykák, Verácska és Eliz, vájjon mit csinálnak. III. Zsibong a város népe, Ez órjás zagyvalék, Midőn a partról éles Kiáltás hangozók. Rohanva számos férfi A hang után siet, Hullámok ösapkodása Zavarja a vizet . . . A vizbe ugrik rögtön Egy pár derék halász, A nép a parton állva Feszülten vár, vigyáz . . , Néhány perc ... és kiúsznak A bátor emberek . . . Tolong a sok k’váncsi Es szivem meg remeg. Egy ifjú lánykát hoznak Aléltan, nedvesen — — —

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék