Siklós és Vidéke, 1907 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
2. oldal. Siklós és Vidéke, 1907. január 6. Önzetlen munkámért társadalmunk segítségét kérem. S ha a társadalom felfogja célomat, megért, akkor hazám nagy atyjának Kossuth Lajosnak szavaival élek, a „Siklós és Vidékét“ „a pokol kapui sem döntik meg.“ Most pedig kedves lapunk indult újabb utódra. RÉDEI KÁROLYNÉ a „Siklós és Vidéke“ felelős szerkesztője. Vallás és a pénz. Az iparostanonciskolai bizottság egyetértve Siklós nagyközség iskolafentartóval a költségvetésből kihagyta a négy felekezet hitoktatóinak tiszteletbeli dijazását. Zeke Lajos ev. ref. lelkész felebbezésére a vallás és közoktatásügyi minisztérium a népoktatásügyi törvény értelmében az iparisk. felügyelőbizottság határozatát helyben hagyta. Mint értesülünk a lelkészek a vármegye törvényhatóságához fordultak azzal, hogy Siklós a község a hitoktatást beszüntette. Ez határozottan nem való, így a vallásoktatásért küzdeni abszurdum. A képviselőtestület csak a nem kötelező tiszteletdíjat törölte a költségvetésből. Mint említettük az ipariskolai bizottság határozata alapján a minisztérium is döntött, és így a törvényhatóság sem határozhat a legfelsőbb fórum ellen. Ez a procedúra már előfordult 10 -12 év előtt. A helybeli magán polg. leányiskola intézősége a múlt évi nagy szünidő alatt a négy felekezeti hitoktató lelkész vallás oktatásért a kir. adóhivatalból kiutalandó államsegélyt kért, mert a hitoktatói tiszteletdíjakat ez magán jellegű iskola sem bírja el, küzdvén a helybeli pénzintézeteknél lévő adósságokkal. A hitoktató lelkészek nem várták be a mininiszteri döntést, fizetési meghagyásokkal a bagatelbírósághoz fordultak, mely végrehajtás terhe mellett elmarasztalta a polg. leányiskola intézőségét, mely — mit tehet egyebet, fizet mint a köles, — dacára a figyelembe nem vett törvényes rendelkezéseknek, ítélkezett. A felekezeti lelkészek közül egyedül a görög keleti egyház lelkésze soha sem követelt — máig sem — a vallásoktatásért pénzt. Szép kivételenként említjük fel ezt. Mint értesülünk a kultuszminiszter döntése a kir. tanfelügyelőségnél van, melynek tartalma az, hogy Siklós a község jóindulatból honorálja a hitoktatókat. Annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy a leánynevelésért hitoktatásra áldozni fog a képviselőtestület, de — sajna — nem köteles. Az egyházak főhatóságai a vallásoktatásra nézve a népoktatásügyi törvénybenfenntartották a jogot, melybe az állam nem is avatkozott és avatkozik, bármily jellegű, állami, községi, felekezeti, társulati vagy magán iskola legyen is, vagyis bárki legyen az iskola fentartó. A hitoktatásról a felekezetek egyházhatóságai tartoznak intézkedni az összes fajú iskolákban, mert végre is a lelkészeket vagy az egyház látja el vagy a felekezeti tagok évi fizetéssel. Egy ízben a polg. leányiskolában — bocsánat strájkként — megtagadták a vallás oktatását de . . . de újra megkezdették. Négy felekezeti hitoktatói dija teher volt Siklós iskola fenntartónak, hát még a magán polg. leányiskolának ?! Ez is fizetett még bírta, mint Siklós. Leányaink hitoktatása ügyében még e kérdésre visszatérünk. Egy vén anyóka ballag Utána csendesen-------— Körülfogá az asszonyt A kiváncsi tömeg, Ki csöndesen meséli A bús történetet: „Eliz volt a neve A szegény leánynak, Varrással keresett Kenyeret magának. Édes anyja meghalt, Ő elmaradt árván . . . Csak én könyörültem Ismerősöm lányán. Erényes leány volt És nyomorral küzdött------Kétségbeesés vetett A szivébe üszköt . . . Miglen már nem bírta Az életnek terhét És ima végrehajtja Szörnyűséges tervét !“ * Nem lesz gimnázium Siklóson. _ Siklós képviselőtestületének határozatából elöljáróságunk megkereste a helybeli ev. ref. egyház presbitériumát, hogy mondana le a Vajda János féle iskolai alapról abban az esetben, ha Siklóson főgimnázium létesülne, amit a képviselőtestület el is határozott. Lapunk annak idején közölte is, hogy erre nincs remény és ennek a közgyűlésen Rédei Károly képviselő határozott kifejezést is adott. Nem tudjuk, hogy a helybeli evrei egyházközség fordult e felsőbb egyházi hatóságához tanácsért, de felteszszük, hogy igen. Szóval Siklós elöljárósága megkapta a kért határozatot aként, hogy a helybeli ev. ref. presbitérium a Vajda János féle közs. polg. iskolai alapról soha le nem mond, így tehát a községi polg. fiúiskola lézeng tovább, bocsánat e kifejezésért, mert a gazdának nem kell, az államnak sem fog kelleni. Kérdjük, hol is van az a bizonyos kiküldött bizottság is, melynek feladata volt a kultuszraisrhez elfáradni — saját költségükön — közs. polg. iskola államosítása érdekében ? Kintornázhatunk elölről s így tesznek tönkre egy iskolát Polg. iskolák és tanárai. Az orsz. Polg. isk. Egyesület kaposvári közgyűlése határozta el, hogy karácsonykor a polg. iskolák reformja és a tanárok fizetés rendezésének ügyében közgyűlést tart és esetleg küldöttséggel keresi fel miniszterüket, gróf Apponyi Albertet. Deczember 29-én folyt le a közgyűlés, melyen Rédei Károly polg. iskolánk igazgatója egyesületi választmányi tag és Kálmán Elek tanárunk vettek részt. Lád Károly elnöklete alatt folyt le a rend-Szegény Eliz — gondolta És szivem elszorult — Erényes volt s e földön Sehogy sem boldogult! IV. A lóversenynek vége van már, Tolong az ember — áradat, Bámulva szép kocsit, vagy hölgyet, A mint előtte elhalad. Remek fogat száguldva vágtat Elbámuló szemem előtt, Megbámulom a paripákat S a gyeplőt tartó úri nőt. Arcomba szökkenem a vérem, Hogy rám tekint a szép leány . . . Egy perc . . . megáll... s én már ott ülök A kis Verácska oldalán. Én hallgatok, ő elmeséli, hogy éli most napjait. Elmondja, hogy a sürgő-forgó Nagyvárosnak lett rabja itt, kívüli érdekes közgyűlés, melyen vagy nyolczszáz tanár jött össze. Bőven megvitatták ügyeiket, s aztán a kultuszminiszterhez 30 tagú küldötséget választottak meg, kik között volt Rédei Károly polg. iskolánk igazgatója is. Hogy a közönség, szülők tájékozást szerezzenek a polg. fiúiskolák jövőjéről, ide igtatjuk a miniszter előtt és a miniszter által elmondott beszédeket. A polg. fiúiskolák jelene elszomorító, a jövője kevésbbé kecsegtető, csak a polg. leányiskolák jól vannak szervezve. A küldöttség szónoka, Lád Károly elnök polgári iskolai igazgató előadta, hogy az Országos Polgári Iskolai Tanárok Egyesületének tagjai azért jöttek a kultuszminiszterhez, hogy kifejezzék azon óhajtásukat, amelyek évtizedek óta tartó ígérgetések s mellőzések folytán öszszegyűltek. Utal először is a polgári iskolák ügyének sürgős reformjára. E kérdésben bentfoglaltatóak mindazok a kérdések, amelyek sérelmeiknek szülőokai. Teljes őszinteséggel tárja fel a miniszter előtt, hogy a polgári iskolai tanárok közötti elkeseredés olyan fokú, amelyet mérsékelni alig képesek. Hangsúlyozza, hogy nem a maguk érdekeit tartják szem előtt, de tanítványaik érdekében kérik a hat hét osztályú, egységes képesítéssel bíró polgári iskola létesítését. A mai viszonyokra már 12 évvel ezelőtt azt mondták, hogy tarthatatlanok. Apponyihoz, mint a nemzeti kormány nemzeti irányban működő nagy fiához fordulnak, hogy vegye a kétosztályú polgári iskola ügyét kezébe. Annak megvalósítása fontos nemzeti ügy. A szónok ezután a fizetésrendezés ügyét említette meg, előadta, hogy a polgári iskolai tanárok zöme a Széll-féle javaslat keresztülvitelét kéri némi módosítással. A szónok beszédére Apponyi Albert gróf kultuszminiszter a következőkben válaszolt: Az a kérdés, amely önöket ide hozta, egyike mindenesetre a legfontosabb tanügyi kérdéseinknek és én ezzel természetszerűleg már is foglalkoztam. Hogy végleges elhatározáshoz nem jutottam, talán senki sem fog csodálkozni, mert nem volna méltányos azt követelni tőlem, hogy egynéhány hónapi kormányzatunk alatt mindazt helyrehozzuk, amit az előbbi évek, sőt évtizedek alatt elmulasztottak. Bizonyosan tudják, hogy a polgári iskolai tanárok egyesülete által kidolgozott tervezettel szemben áll egy másik, amelyet a közoktatási tanács — szintén egy igen tekintélyes testület, — dolgozott ki. A polgári iskola reformjának kérdése egyáltalában összefügg az egész középiskolai oktatás reformjának kérdésével, mert mindkét tervezet odairányul, hogy a létező két középiskolai típushoz még egy harmadik teremtessék. A tisztelt szónokuk beszélt az elkeseredésükről. Bocsánatot kérek, én is egészen őszintén szólok. Ez nem argumentum előttem. Az ügynek érdeme igenis az, és az ügy érdeme mellett nagy a tanuló-ifjúság érdeke, a nemzeti kultúra érdeke és igenis az azoknak a derék férfiaknak jogos és méltányos érdeke, akik ezt az ügyet lelkesedéssel szolgálják. (Éljenzés.) Türelmetlenség, uraim nem érv előttem. Nem Faképnél hagyta testvérnénjét Egy édes nyári éjszakán, Nem félt az éjtől, elkísérte Egy csinos tüzérkapitány. A fővárosba érve, vele Eltöltött néhány hónapot, Aztán, hogy ráunt a tisztjére, Ő néki ajtót mutatott.------De jöttek ám utána mások, Kiknek volt pénzük szerfelett, — Mert mondjam-é, hogy szép Verácska Csak pénzt, nem férfit szeretett ! Van is temérdek pénze, selyme, Gyémántja és remek lova, Maurine — s hogy varrólány volt, Egy éve sincs ide s tova. * Verácska éli szép világát, Nem szántja homlokát a gond . . . Csak néha-néha hangzik ajkán : „Szegény Eliz, de nagy bolond!“