Siklós és Vidéke, 1909 (22. évfolyam, 31-52. szám)

1909-08-01 / 31. szám

Siklós, 1909. augusztus I. 31. szám. Huszonkettedik évfolyam. Siklós és Vidéke TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Hosszú utca 8. sz. Kéziratokat vissza nem küldünk. Előfizetési dij: Vidékre vagy helyben házhoz hordva. Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyed­évre 2 kor. Egyes szám 16 fillér. MEGJELENIK VASÁRNAPONKÉNT. A lapmegrendelések és hirdetések i] Harangozó József könyvnyomdájában is bevétetnek. Egyes példányok a nyomdában kaphatók. A balkán szerződések. A Balkán államokkal kötendő keres­kedelmi szerződések alkalmából újra ki­derült az az éles ellentét, amely nálunk egyfelől a mezőgazdasági és másfelől az ipari és kereskedelmi érdekek közt fennáll. Nem egyszer fejtettük ki már azt az álláspontunkat, hogy senki sem oly bőre, hogy figyelmen kívül hagyná azt a tényt, hogy hazánk még mindig par excellence agrárius ország, és senki sem zárkózhatik el józanul attól a követeléstől, hogy föl­dünk kincsei érdekében éppen úgy, mint a gazdaosztály érdekében nagy áldoza­toktól sem szabad visszariadnunk. A kér­dés azonban, amely itt fölmerül, az, vár­jon továbbra is csak agrárius akarunk-e lenni, avagy komolyan vesszük-e annyi­szor hangoztatott azt a törekvésünket, hogy megteremtsük az önálló magyar ipart és kereskedelmet is, mert ha ezt komolyan vesszük, akkor nem szabad az egyes gaz­dasági ágak közt szükségképpen keletke­ző némi ellentéteket mester­ségesen kiéle­­síteni, hanem mindent el kell követni a­­zoknak enyhítésére, sőt teljes kiküszöbö­lésére. Ebben a tekintetben csak hasznos lehetne, ha kereskedelemügyi és földmű­velésügyi kormányaink fontosabb intéz­kedések megtétele és reformjaik kezde­ményezése előtt egymással mindenkor elő­zően oly irányú egyetértő megállapodásra jutnának, amely kizárná, hogy az egyik reszort intézkedései azok gyakorlati kiha­tásában a másik reszorthoz tartozó érde­kek hátrányára szolgálnának. A Balkán államokkal kötendő keres­kedelmi szerződések, különösen pedig a szerb szerződés, de alkalmat adna az ő­­szinte színvallásra ebben a kérdésben. Bi­zonyos, hogy mezőgazdaságunk és állatte­nyésztésünk kiváló érdekei forognak itt szóban, és természetes, hogy ezeket a leg­nagyobb mértékben alkalmazni kell. Ámde igen nagy ipari és kereskedelmi érdekeink­ről van itt szó amelyeknek védelme nem kisebb fontosságú. A német birodalommal még 11­05. évi január hó 25-én kötött be csak az 1908. XXV. tc-be iktatott állategészségügyi egyez­mény, nézetünk szerint elég oltalmat biz­tosít hazai állattenyésztésünk érdekeinek, és lényegileg ez egyezmény biztosítékai­nál messzebb a szerb és román szerződés­ben sem szabadna mennünk, ha azokban iparunk és kereskedelmünk javára is aka­runk némi kedvezményt biztosítani. Már­pedig a magyar cukornak, sörnek, papír­nak, gépeknek, szesznek, olajnak és fának, nem különben a barna szénnek, valamint­­ a még zsenge textiliparunknak a Balkán államok a természetes kiviteli országai, a­­melyeket csakis méltányos és hosszú idő­re meg­kötött tarifa szerződésekkel tudunk magunknak biztosítani. Sőt az osztrák ipar­­ érdekeit is méltányolnunk kell, mert men­nél szűkebb tere van az osztrák kivitel­nek, annál erősebben nehezedik az Magyar­­országra, még jobban gátolva az önálló magyar ipar keletkezését és fejlődését. Re­méljük, hogy kormányunk bárhonnét ke­rüljön is — meg fogja találni az arany kö­­­­zéputat az ellentétes érdekek kiegyenlíté­sére és nem engedi majd győzelemre jut­tatni az egyoldalú és talán kissé túlon­túl önző agrárius érdeket. Reméljük ezt annál is inkább, mert elsőrendű politikai érde­keink is megkívánják, hogy a Balkán ál­lamokkal szembe méltányos gazdasági po­litikát kövessünk, mert csak úgy leszünk képesek az ott érvényesülést kereső kül­földi politikai és gazdasági befolyásokat ellensúlyozni. Számolni kell azofelül azzal a nagy­­fontosságú szemponttal, hogy a­­mezőgaz­dasági termények túlzó védelme azoknak árát olyan mértékben felveri, ami a leg­­elsőrendű­ élelmi cikkeknek csaknem el­viselhetetlen megdrágulását eredményezi. Ez pedig a maga gazdasági és szociális kihatásban ismét a belső békének megza­­­­varására vezet. A gazdák a szükséges és

Next