Siklós és Vidéke, 1909 (22. évfolyam, 31-52. szám)
1909-08-01 / 31. szám
Siklós, 1909. augusztus I. 31. szám. Huszonkettedik évfolyam. Siklós és Vidéke TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Hosszú utca 8. sz. Kéziratokat vissza nem küldünk. Előfizetési dij: Vidékre vagy helyben házhoz hordva. Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 16 fillér. MEGJELENIK VASÁRNAPONKÉNT. A lapmegrendelések és hirdetések i] Harangozó József könyvnyomdájában is bevétetnek. Egyes példányok a nyomdában kaphatók. A balkán szerződések. A Balkán államokkal kötendő kereskedelmi szerződések alkalmából újra kiderült az az éles ellentét, amely nálunk egyfelől a mezőgazdasági és másfelől az ipari és kereskedelmi érdekek közt fennáll. Nem egyszer fejtettük ki már azt az álláspontunkat, hogy senki sem oly bőre, hogy figyelmen kívül hagyná azt a tényt, hogy hazánk még mindig par excellence agrárius ország, és senki sem zárkózhatik el józanul attól a követeléstől, hogy földünk kincsei érdekében éppen úgy, mint a gazdaosztály érdekében nagy áldozatoktól sem szabad visszariadnunk. A kérdés azonban, amely itt fölmerül, az, várjon továbbra is csak agrárius akarunk-e lenni, avagy komolyan vesszük-e annyiszor hangoztatott azt a törekvésünket, hogy megteremtsük az önálló magyar ipart és kereskedelmet is, mert ha ezt komolyan vesszük, akkor nem szabad az egyes gazdasági ágak közt szükségképpen keletkező némi ellentéteket mesterségesen kiélesíteni, hanem mindent el kell követni azoknak enyhítésére, sőt teljes kiküszöbölésére. Ebben a tekintetben csak hasznos lehetne, ha kereskedelemügyi és földművelésügyi kormányaink fontosabb intézkedések megtétele és reformjaik kezdeményezése előtt egymással mindenkor előzően oly irányú egyetértő megállapodásra jutnának, amely kizárná, hogy az egyik reszort intézkedései azok gyakorlati kihatásában a másik reszorthoz tartozó érdekek hátrányára szolgálnának. A Balkán államokkal kötendő kereskedelmi szerződések, különösen pedig a szerb szerződés, de alkalmat adna az őszinte színvallásra ebben a kérdésben. Bizonyos, hogy mezőgazdaságunk és állattenyésztésünk kiváló érdekei forognak itt szóban, és természetes, hogy ezeket a legnagyobb mértékben alkalmazni kell. Ámde igen nagy ipari és kereskedelmi érdekeinkről van itt szó amelyeknek védelme nem kisebb fontosságú. A német birodalommal még 1105. évi január hó 25-én kötött be csak az 1908. XXV. tc-be iktatott állategészségügyi egyezmény, nézetünk szerint elég oltalmat biztosít hazai állattenyésztésünk érdekeinek, és lényegileg ez egyezmény biztosítékainál messzebb a szerb és román szerződésben sem szabadna mennünk, ha azokban iparunk és kereskedelmünk javára is akarunk némi kedvezményt biztosítani. Márpedig a magyar cukornak, sörnek, papírnak, gépeknek, szesznek, olajnak és fának, nem különben a barna szénnek, valamint a még zsenge textiliparunknak a Balkán államok a természetes kiviteli országai, amelyeket csakis méltányos és hosszú időre megkötött tarifa szerződésekkel tudunk magunknak biztosítani. Sőt az osztrák ipar érdekeit is méltányolnunk kell, mert mennél szűkebb tere van az osztrák kivitelnek, annál erősebben nehezedik az Magyarországra, még jobban gátolva az önálló magyar ipar keletkezését és fejlődését. Reméljük, hogy kormányunk bárhonnét kerüljön is — meg fogja találni az arany középutat az ellentétes érdekek kiegyenlítésére és nem engedi majd győzelemre juttatni az egyoldalú és talán kissé túlontúl önző agrárius érdeket. Reméljük ezt annál is inkább, mert elsőrendű politikai érdekeink is megkívánják, hogy a Balkán államokkal szembe méltányos gazdasági politikát kövessünk, mert csak úgy leszünk képesek az ott érvényesülést kereső külföldi politikai és gazdasági befolyásokat ellensúlyozni. Számolni kell azofelül azzal a nagyfontosságú szemponttal, hogy amezőgazdasági termények túlzó védelme azoknak árát olyan mértékben felveri, ami a legelsőrendű élelmi cikkeknek csaknem elviselhetetlen megdrágulását eredményezi. Ez pedig a maga gazdasági és szociális kihatásban ismét a belső békének megzavarására vezet. A gazdák a szükséges és