Siklós, 1917 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1917-01-06 / 1. szám

2 magasabb erkölcsű hegemónia, egy ha­talmasabb monarchia és egy boldogabb Magyarországnak a képét látjuk előbuk­kant, hisz: „Az nem lehet, hogy milliók fohásza Örökké visszaszóljon rólad, ég! És annyi vér, a szabadság kovásza — Posvány maradjon, hol elönteték. Támadni kell, mindig nagyobb körökben Életnek ott, hol mártir­tetem Magát kiforrja csöndes földi rögben Légy hit és bizzál jövődben nemzetem. HÍREK Fénysugarak. Régebbi verseimből. Ott künn hófehér, csillogó minden, Keringőt jár a sok-sok hópihe ... Sötétülő szürke alkonyat van : Jóleső csendjét érzem ide be. Pattog a tűz a kis kandallóban, Fénysávot von a padlóra elém, Mint mikor a villám végigsuhan A menyboltozat sötétlő egén. A tűz szeszélye ide-oda hajtja A sok táncoló, fényes sugarat És a láng utolsó lobbanása Mind eltemeti: sötétség marad. Gondolkozom ... épp ilyen az élet Minden reményünk egy-egy kis sugár. Csillog, csalogat, futunk utána S mikor érjük el ? Sohase talán ! Mert az élet nagy tüze, lobogása Elhamvad, elég hirtelen, hamar S aztán minden fényt, sugarat, álmot Örök sötétség, feledés takar. Kovácsné Huszár Jolán. Fölkérjük lapunk vidéki előfize­tőit, hogy a hátralékos előfizetési díjakat beküldeni szíveskedjenek, mert ellenkező esetben kénytelenek lennénk a lap küldését beszüntetni. Tisztelettel a kiadóhivatal. Lapunk olvasóihoz. A „SIKLÓS“ ezzel a számával ötö­dik évfolyamának az első számát adja. Fennállása alatt igyekezett várme­gyénknek, vidékünknek és városunknak becsületes és hű­napja lenni. Fegyvere minden az igaz­odás volt. Függetlensé­gét minden irányban mindig megtartotta. Kissé szűk volt a keret, különösen az utolsó, háborús években, amelyben közérdekű eszméket propagálhattunk, a­­melyben dolgozhattunk. Reméljük, hogy a béke bekövetkez­tével új tartalmas élet, pezsgő közélet virul föl, amely új munkára, új tevékeny­ségre fog késztetni bennünket. Irányelvünket, függetlenségünket meg­tartjuk. Sem intézményeknek, sem embe­reknek szolgálatában nem állunk. Gyenge erőnkkel, de becsülettel és nyíltan dol­gozunk, ha kell harcolunk a közjóért. Kérjük olvasóinkat, tartsák meg a „Siklós“-t szeretetükben és támogassa­nak minket munkánkban. Hazafias üdvözlettel Siklós, 1917 jan. 6. Fejes János dr.­ szerkesztő. — A király köszönete a koronázás* alkalmából. Azok a magasztos jelenetek, ame­lyek a koronázás alkalmából a magyar nemzet és uj királya egyetértésének és szeretetének a fényes bizonyságaiul lefolytak, kétségtelenül uj korszak hajnalhasadására engednek következ­tetni. A múltat és jövendőt megbünhődött ma­gyar nemzet szebb, fényesebb jövő előtt áll. A nemzet rendkivüli képességű, hivatott vezéré­nek, Tisza István gróf miniszterelnöknek Károly király ismételten kifejezte örömét a koronázás szertartásának fényessége, bensőséges melegsége fölött. Reichenauból pedig, hazaérkezése után, Károly király a következő táviratot intézte a miniszterelnökhöz: Tisza István gróf magyar miniszterel­nökömnek — Budapest. A koronázás magasztos ünnepének ha­tása alatt, szivem benső sugallatát követve, a királyné nevében is mély köszönetet mon­dok szeretett magyar nemzetemnek hűségéért és ragaszkodásáért, mely a koronázás alkal­mából oly lelkes és a magyar nemzetet jel­lemző módon nyert­ kifejezést. Biztosítjuk a nemzetet, hogy szeretetét, melynek valóban fényes megnyilatkozása mélyen meghatott és őszinte, benső örömmel töltött el, mindenkor szivünk mélyéből viszonozni fogjuk. Károly. — Uj főhadnagy. Őfelsége a király fő­hadnaggyá nevezte ki Geller Samu dr. had­nagyot, siklósi ügyvédet, aki Albániában telje­sít katonai szolgálatot. — A felsőbaranyai ref. egyházmegye siklósi polgári leányiskolájának uj tanár­nőjéül Szigethy Piroska jeles minősítésű pol­gári iskolai tanárnő hivatott meg, aki a napok­ban foglalja el állását. — Iskola ünnepély. A siklósi reformá­tus polgári leányiskola a koronázási ünnep em­lékére a karácsonyi szünet után f. hó - én az első tanítási napon vallás és közoktatásügyi miniszter rendeletére iskola ünnepélyt tartott, amelyen Lux Lajosné igazgatónő ismertette a koronázás jelentőségét. A növendékek előtt fel­olvastatott és megmagyaráztatott Őfelsége IV. Károly „Népeimhez“ szóló szózata, a királyi hitlevél és a királyi eskü. Csanády I. 111. oszt. tanuló Vörösmarty Szózatát szavalta, s az ösz­­szes növendékek a Hymnust és a Szózatot énekelték el. — Katonák megvendégelése. A kato­nák karácsonyára a nőegyletek által gyűjtött pénzadományból megmaradt összegből sör lett véve, és ez úgyszintén­ pogácsa és cigaretta lett szét­osztva a katonai kórházakban a koronázás napján. A pogácsához való anyagot Kremsier Ilonka és Ladiszlausz Sári gyűjtötték a siklósi nemes szivü hölgyektől kik a legnagyobb öröm­mel adakoztak — lisztet, tojást, zsírt stb., — hogy a katonákat megvendégeljék. A pogácsák Kremsier Móriénál lettek elkészítve és a ka­tonai sütődébe lettek megsütve. A pogácsákat készítették: özv. Dr. Kohnné az izr. nőegylet­­elnöknője, Stankovits Pálné, Kremsier Mórné, Ladiszlausz Vilmosné, Schlesinger Sári, Krem­sier Ilonka és Lenke és Ladiszlausz Sári. Az össze­gyűjtött anyagból 1000 drb. pogácsa ké­szült, melyet a hölgyek a sör és cigarettával együtt december 30-án délután osztották szét a katonáknak. A lábbadozó osztagnál a kiosztáson Babic alezredes és a tiszti kar is jelen volt. — Hír Böhm Ferencről, Böhm Ferenc bányatanácsosról — Pammer Péter segélyző egyleti igazgató unokaöccséről, aki az erdélyi földgázkérdésben oly kiváló országos hírű mun­kásságot fejtett ki, — Ismét nekünk kellemes hírt olvastunk a múlt héten. „Az Ujság“-ban Kallós János egy hosszabb cikket írt az egbelli kincs­tári földgáz és olaj­tartásokról, amely cikkben bemutatja ennek a hatalmas, gazdasági eredmé­nyében rendkívül előnyös kincstári vállalkozás­nak az arányait. Jóleső örömmel olvastuk hogy a hatalmas arányokban fejlődő telepnek a veze­tése Böhm Ferenc bányatanácsos, kezében van és mintha mi is éreztük volna a büszkeségnek az érzéseit, amely eltölti a nevezett itteni roko­ságát, hogy vérük ily fontos pozícióban telje kiváló és az ország közgadasági életére kisz­áíthatatlan nyereséget jelentő szolgálatot. — A siklósi református egyház kői­bői. Gilicze Antal, a siklósi reformátusok kö­z­kedvelt, buzgó papja, uj tervekkel­ foglalkozik egyházában. Az egyházi élet fölfrissitése céljá­ból élénkebbé kívánja tenni a híveknek nem­csak az egyházi életben való részvétét, hanem miután nemcsak a templom az­ a hely, ahol tevékenykedni szükséges, de a mozgalmas élet egyéb, ezernyi változata, ehhez is kívánja a híveknek élénkeb­b érdeklődését lekötni. Terve az is, hogy az egyházközségben, a­mit­ez a na­gyobb egyházközségekben általában szokásos­egyházközségi főgondnoki állást szervez, hogy akként, hivatott erőt nyerjen meg a siklósi egy­házközségnek vele együtt leendő képviseletére és az egyház vezetésére. — Hadikölcsön jegyzések. A„ Siklósi Takarékpénztárnál“ az V. hadikölcsönre az ed­dig közölteken kívül még a következő jegyzé­sek történtek: ifj. Szántó József Nagyharsány Mlazovsky József Bolmány 10.000—10.000 K, Tütüsi János Kisharsány 8000 K, Breuer Sán­dor Siklós 6000 K, Komlósi Márton Alsószent­­márton 1800 K, Kremzli Elemér Siklós 1000 K, Márk Károlyné Siklós 1000 K, Toók Gyula 1000 K, özv. Bányai Katalin Siklós 1000 K, Dr. Gellér Samu Siklós 500 K, Polgári kör Siklós 300 K, Kiss Jánosné Drávaszabolcs 300 K, ígért Antal Siklós 200 K, így tehát az V. magyar hadikölcsönre nevezett intézetnél ösz­­szesen 658.750 korona jegyeztetett. A Terehegy és Vidéke hitelszövetkezet az alábbi összegeket gyűjtötte: Boda Béni és Boda Lajos 4000 K, ifj. Tóth Lajosné 1400 K, Ko­vács Béniné 1200 K, Kecskeméti József 1000 K, Sipos Imre 1000 K, Váradi Jánosné 400 K, Ózdi János 200 K, Özv. Dinnyés Józsefné 200 K, Dinnyés Béni 200 K, F. Pap Lidia 100 K, Gulyás Dániel 50 K. Összesen 9750 K. A hitel­­szövetkezet I—V. hadikölcsön gyűjtése össze­sen 33500 korona. — Egyévi közigazgatás. 1916. évben a siklósi járás főszolgabirájához a következő ügydarab számok érkeztek be: ‘közigazgatási ügydarab 7592, kihágási ügydarab 3172, ve­gyes ügydarab 2932, elnöki ügydarab 158, összesen 13845. Siklós nagyközség jegyzőjéhez beérkezett ügydarabok számuk a következő: közigazgatási ügydarab 3677, kézbesítési ügy­darab 1998, illetéki ügydarab 352, kisebb pol­gári ügydarab 83, mezőrendőre ügydarab 3, összesen: 6113 ügydarab. A közigazgatásnál feltűnően szaporodott a kihágási ügydarabok száma, ami bizonyára a háborús közélelmezési viszonyokra vezethető vissza. — Amnesztia a koronázás alkalmából. A hivatalos lap hétfői rendkívüli kiadásában a következő jelentést közli : Ő császári és apostoli királyi Felsége megkoronáztatása alkalmából a magyar igaz­­ságügyi miniszter előterjesztésére 1916. évi december hó 23-án kelt legfelsőbb elhatáro­zásával számos elitéltnek a királyi bíróságok által kiszabott kisebb büntetését általános ke­gyelem útján elengedni és egyszersmind az igazságügyminisztert felhatalmazni méltózta­­tott arra, hogy javaslatot tegyen a királyi bí­róságok által az 1917. évi január hó 1-éig jogerősen elítélt oly egyének megkegyelme­­zése tárgyában, akik az általános kegyelem­ben nem részesülnek, azonban kegyelemre méltóknak látszanak. Illetékes helyről közük a Budapesti Tu­dósítóval, hogy a legfelsőbb elhatározás főbb pontjai értelmében az általános kegyelemben részesülnek: a három hetet meg nem haladó szabadságvesztés büntetésre vagy kétszáz koro­nát meg nem haladó pénzbüntetésre a bírósá­gok által az 1917. évi január hónap 1-éig jog­erősen elítéltek. A hadba vonultak feleségei és özvegyei, amennyiben a fentebbi időpontig há­rom hétnél hosszabb de hat hetet meg nem haladó szabadságvesztésre, vagy kétszáz koro­nánál magasabb, de négyszáz koronát meg nem haladó pénzbüntetésre jogerősen elítéltek, ha a büntetendő cselekményt férjüknek a háború ide­jén teljesített katonai szolgálata alatt követték el. A legfelsőbb elhatározással engedélyezett álta­lános kegyelemben nem részesülnek az árdrá­gító visszaélések, vagy uzsora miatt elitéltek és „SIKLÓS“ 1917 január 6.

Next