Sokféle, 1832 (1. évfolyam, 1-70. szám)
1832-06-01 / 10. szám
X szám Béts. Junius 1-ső napján. 18З2 A’ N e f e 1 e j t s. Hé, ’s kedves kívánságok kedves jele, édes Kis is efelejts ! néked hány lantos zengedezett már, És Kedveltjének hány Szép kedveskede Véled Nem tudván , ki adá gyönyörű nevedet? Tudom én, kit A’ nyájas szerelemre hevült hölgy ömledenési Nem vidámitnak soha — elmondom, ha veendi Lantom zsengéjét örömest — az elég nekem. Ott, hol Nagy zajjal rónára kijő a’ Rajna, lakott volt Hajdan Gróf Guntrám egy szalmafedélnek alatta Lóra leányával, ’s ez volt neki mindene, erre Vetve könyette szemét megszűnt haragudni azokra, Kik megfosztották mindentől, ’s szíve szerette Lóráját hagyták meg. Bájló szép vala Lóra. Szép vala kék szeme, mint ragyogó esttsillag az égen A’ nap szállta után, mikor a’ kék fellegen úszkál . Ajkai a’ fejelő rózsához szinte hasonlók. Fürtjei mint az arany, mint a’ hó artza , igéző Habieb égés minden kis mozdulatja, hasonló Nem volt több hozzá az egész nagy Rajna vidékén. Forrón, és titkon már két év óta szerette őt mint élte sajátságát egy szép nemes ifjú. Ez jó volt, de szegény valamint Guntram maga. Szája Még meg nem vallá, tsak lángszeme. Lóra szerette Szintúgy. A’ mikoron neve napján májusi gyöngyből, Ez volt még akkor neve a’ kisded Nefelejtsnek, Font koszorút neki, és megvallá tiszta szerelmét. Elpirul a’ lányzó mesjéből szállá sóhajtás, A’ vallott szerelem legszentebb szózata, akkor Toldalék a’ M. Kurírhoz. 10