Sokféle 1-2. (Győr, 1791)
Második darab - 60. Estvéli Történet
$G SOKFÉLE II. DARAB.: Geitzbaube:) bé volt fedve, lehetetetlen rútnak lenni. Felettébb kívánván ezen szép személlyel megesmérkedni, az ő lépéseit megkettőzteti, ’s alig érte el, legottan az ő szorgalmatos szája felette hízelkedő szavakkal igyekezett ezen Angyalt hálójába keríteni, mindazáltal ezen személy, melly talán a’ Világosság’ Angyala valt, ’s csak a’ szükségtől indíttatván, tette ezt az elvéli útazást, az ő minden szerelmes igéi mellett süket marada. Mikor tehát az Úrfi észre vette, hogy az ő minden igyekezete haszontalan, sok kakutsálási által a’ lámpás’ világánál a’ képét is meglátta, melly néki talán leginkább azon okból, mint a’ rókának a’ szóló-gerezdek, vissza-tetszett, tehát azt merte néki mondani: azt gondolta vólna, hogy az ő ábrázatját szebbnek találja, ’s az ő lelkére, ’s minden ördögökre esküdött, hogy ha ábrázatban oly ékes vólna , mint hátúl, akármint ellenkezett vólna, magát az ő erőszakos alakitól még sem menthette vólna meg. A’ személy megilletődvén ezeken a’ szavakon, az Xérfi’ kívánását következendő módon megengedi: Drága jó Uram! minthogy én oly szerencsétlen vagyok, hogy az Urnak képem szerint nem tetszhetem, az Urnák pedig kedve vagyon valamit szebbet megcsókolni, tehát az Urnák szabadságot adok, hogy ott tehesse csók ját.