Sokféle 8. (Győr, 1801)
Két régiKönyveinkről
SOKFÉLE VIII. DARAB* tessék azokat igazán kimondani, vagyis miként hangzottak valóban, midőn írattak, minthogy a Magyar Szavak és Nevek írásának Módja azóta igen megváltozott. Én d-.tsek delem azzal, hogy nem csak minden régiebb Történetes Könyveinket felforgattam, hanem számos régi Leveleinket 's mindenféle régen írott és nyomtatott könyveinket is által olvastam. Azokból kijegyzettem magamnak, mikor és miként írattak ki a Magyar Hangok. Ez által elégségesnek létettem gyakorta a legérthetetlenebb Magyar Tulajdonnevek igaz Hangjoknak eltalálására. Hogy nem mind bizonyos, amit említek , azt örömest megengedem , de hogy ez ilyenekben szabad, sőt hasznos is, talánozni, azt minden Tudósok megengedik. Mert valljon ki tehet róla, hogy már most sok régi Dolgok kinyomozásában nincs egyéb Módunk. Az eltalálásnak nehézségét az szerzi leginkább, hogy az akkori írók az egyféle írás módjához nem oly igen szorosan kötötték magokat, hanem azon egy Szót vagy Nevet külömbbféleképen írták, így például a mostani Csákot ki Sornak, ki Cs aacnak, ’s ki Chyacnak irta. Most előre tehát a Béla Nótáriusáról egy keveset. Ez az eddig Neveden író most immár Nevet kezd kapni, mert azt vélik sokan, hogy Pál Erdélyi Püspök vala ama Könyvnek Szerzője, melly-