Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1967-03-05 / 55. szám

%% AUTÓ ÉS AUTÓCSKA Ötévi munkával parányi autót ké­­szí­tett dr. Munka István mosonma­gyaróvári orvos. Az autót 48 köb­­centis Berva-mo­­tor hatja, s két gyermek közle­kedhet vele órán­ként 18—2« kilo­méteres sebesség­gel. Képünk: Egy igazi teherautó, mellette az autócska. KIRÁLY LAJOS: A Dráva Fény metszi a szelíd­ vad­ folyót, mélyéből buborékok, szállnak, tűzek hajlanak a vízbe, s a bozót alatt halak pihegve állnak. Az öreg halász feszülve vár, szenvedélye vele született, fenségesen, lassan csobog az ár, viszi a víz az emlékeket. Egy csónak rengett a vízen, feszült a kéz szilaj akarattal, zöld-csipkés part úszott, üzent, forogtak a fák néma diadallal. Esténként — ha a nap befúlt a vízbe, s orgonaillatot hozott a szél, vízsuhogás simult a csöndbe, csendes lábot vetett a vér. — A folyó minden ízét szívembe zártam, gyermekkorom világa lassan elcsobog. — Azóta sok utat megjártam, emléke nem hal el, sokszor rá gondolok. Török Zsófi: TÉL VÉGÉN Egy kis cinke azt mesélte, hogy a télnek végre vége. — Honnan tudod cinke? — kérd­te a veréb. — Szellő súgta — barka bontó. Nem fergeteg — havat hordó. Felhő szólt le — esőt küldő. Nem zord felleg — jeget termő. Fenéked ez nem — Hiszékeny vagy! — elég? — gúnyolódott a veréb. A kis cinke végigmérte. Tudta ő, hogy mire vélje e beszédet, s mitől félhet­ a veréb: — Jő a fecske — csivil hangú. Jő a párja — dalos torkú. Kell a fészke — puha, ringó, s ki az onnan te bitorló! Tavaszt nem vársz Legyintett csak, te ezért! — s gyorsan elszállt a veréb. Halászó majmok Jáva szigetén olyan majomfaj­ta él, amely nagyon kedveli a rá­kokat, puhanyokat és más tengeri állatokat. Ezek a majmok a víz mentén vadás­gatnak és gyakran harcba keverednek a tengeri ra­gadozókkal. A majmok gyakran magukkal viszik csemetéiket is, »akik­« így hozzászoknak a vízhez és a mélységhez és hamarosan ön­állóan kezdenek vadászni-halászni. A MÁV Dombóvári Építési Főnökség keres felvételre segédmunkásokat a nagykanizsai—zalasze­ntjakab—Balatonszentgyörgy —Fonyód—Siófok—Leps­ény—szabadbattyáni, kaposvár—fonyódi, nagykanizsa—gyékényes —somogyszob—kaposvári vonalon folyó vasútépítési munkákhoz, valamint Balatonfenyvesen, Kaposváron, Pécsen, Pécs külvároson, Dombó­váron folyó magasépítési munkálatokhoz. Teljesítménybér! Szállás! Téli, nyári munkaruha! Uta­­zási kedvezmény családi tagoknak is, mind hazai, mind külföldi viszonylatban. Továbbá keresünk: építészmérnököt, általános mérnököt, építőipari technikust, legalább 5 évi gyakorlattal és építőipari művezetői tanfolyammal , legalább 5 évi gyakorlattal rendelkező építőipari művezetőt. Jelentkezni lehet Dombóváron, az építési főnökség sze­mélyzeti és ügyviteli csoportjánál. (4537) i MÁRKUS FERENC: Süni Bandi téli álma Téli erdő kerek szélén, odvas fának sötét mélyén alszik Süni Bandi. Háza előtt felirat: Nem szabad zavarni. Alvás közben mosolyog, mert most nincs gond, nincs dolog. Szusszant, hortyog nagyokat, és az álomtündérecske szór eléje magokat. Andrássy András: Tavaszodik A hópaplan oda lett, ahonnan jött, oda ment. Van helyette takaró, zöld pázsitból csoda jó. Bokrok alján sok lila illatozó ibolya. Gerlék hangja szép, búgó, vígan fütyöl­­ a rigó. Újra itt a kikelet. Ember, állat vígabb lesz, feledi a hideget. Találó* fférdéSE/c 1. Egy kis házban egymáson egymás mellett • fekszik csendben harminc-negyven mérges gyermek.* 2. Szobánkból a háztetőre nyúlik hosszú farka, dorombol, ha melege van — s bizony, mégse macska! 3. Ói?;nXo) (eqXiVH) Tű vagyok, de sosem varrnak velem, újságokban s könyvekben a helyem. Ilyen tűből vannak kicsik s nagyok, — mondd csak meg, hogy milyen tű is vagyok! Mindig iszik s nyerít, ha fut ez a furcsa paripa — két lába van, s mind a kettő olyan, mint egy karika 5. Ugrik — pedig lába nincsen, röpül — pedig szárnya sincsen, s mindig pufók, kerek arca piros, sárga, kék vagy tarka.­­ 6. Ismerek két péket, — de furcsák! Nézzétek! — Az egyik nappal süt, a másik éjjel süt — még sincsen kenyerük! ww»a) (19d51?ja3iJ(noi^:) ieq) (PIOH e­s? dBN V) Krecsmáry László Évfordulók márciusban VÍZSZINTES: I. Báb betűi keverve. 5. Része. 8. Francia író, 125 éve márc. 23- án halt meg. II. Nem fél. 12. Pimasz, mint... 14. Megőrül, agya meg .. . 16. Éhsége. 17. Éva becézve. 18. Rag betűt keverve. 18. Nagy magyar költő, 150 éve márc. 2-án született. 22. Növekszik. 24. Szicíliai tűzhányó.­­ 26. Ad­ás-vétel színhelye, ékezet­­hiánnyal 28. Rostnövény. 29. Csúnya, formátlan. 30. Épp elér. 32. A telefon feltalálója, 120 éve márc. 3-án született. 34. Egyik f­oly­ónk, a harmadik kockába kettős betű. 35. Személyét. FÜGGŐLEGES: 1. A kártyában a »disznót«. 2. Benedek Tibor. 3. Görög szabadsághős, 15 éve márc. 30-án halt meg (az utolsó kockába kettős betű). 4. Juttat. 5. A szobát határolja. 6. Megelőzi. 7. Fogyassza az ételt. 9. Tagadószó. 10. Vízi állat. 13. Ez az állam 10 éve márc fi­án alakult meg. 14. B. V. 15. Arra a helyre. 17. Ennivalóját. 18. Üzembe. 20. R. A. 21. Van betűt keverve. 23. Darált. 25. Teréz beceneve. 27. A fába verik. 29. Azonos mássalhangzók. 31. N. A. 33. Éneklő hang. K. J. • * » Megfejtésül beküldendő a víz­szintes L. 19., 32. és a függőle­ges 3.. 13. Beküldési határidő 1967. márci­us 10-én, péntek délig. A szüksé­ges sorokat levelezőlapon küldjé­tek be, s írjátok rá: »Gyermek keresztrejtvény.« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Néva; Puskin, Vaszil­­jev; Palota tér; Péter. Gergely Márta Iskolatársak című könyvével jutalmazzuk a követ­kező pajtásokat: Marton Klára, Szi­kora János, Kaposvár; Berta Erika, Zselicszentpál; Valgyos István, Segesd. A könyveket postán küldjük el. 1 2 3 ■ mám ■ ■ [UNK] [UNK] ■ [UNK] [UNK] [UNK] ■ Pr­B 4 ■ ■ [UNK] [UNK] ■ ■ [UNK] [UNK] ■ ■ [UNK] [UNK] ■ ■ [UNK] [UNK] 5 6 7 8 9 10 ■ [UNK] [UNK] [UNK] ■ [UNK]«■ :::: ■ ■ [UNK] [UNK] ■ [UNK] [UNK] [UNK] ■ ■ [UNK] [UNK] ■ ■ [UNK] [UNK] 11 ■ [UNK] [UNK] [UNK] ■ [UNK]•■ •■«1 ■ NBB 12 13 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■ma ■■■■ 14 15 **■■■ ■■■■ ■•«k 16 17 ■ ■■■ ■ BBB ■ ■■■ ■ ■■■ :::: 18 1 ■ ■ea | ■ ■■■ ■ ■■■ Jf»» ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ••■ , ■ ■■■ 19 20 21 ........|22 23 :::: 24 25:ih :::: 2b 27 28 ■ ■■■ ■ ■■■ 29 ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■ ■■■ 30 31 ■ ■■■ ■ ■■■ BWBB ■ ■■■ 32 33 34 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 35 Sok „e“ — kevés „zs“ Nyomdai szakembereken kí­vül nem igen jutna senkinek eszébe a »­betűk gyakoriságán« gondolkodni. A nyomdászok­nak a munkájához tartozik játék a betűkkel, pontosabban a a betűk játéka. Statisztikát ké­szítettek tehát a betűk gyako­riságáról, mert ezen alapul betűöntődés jegyzék, illetve az a úgynevezett öntőcédula össze­állítása. Ebből a statisztikából kide­rül, hogy a magyar nyelv leg­gyakrabban használt betűje az »e«. Minden száz betű közül majdnem 11 »e« betű — tehát, hogy stílszerűek legyünk, az »e« szerfelett tekintélyes mennyiségben szerepel. (Nem véletlen, hogy Karinthy is »•feltalált« egy olyan érdekes játékot, az »­Es zsperente« - ét, amelyben minden magánhang­zót »e« betűre kell helyettesí­teni. A gyakorisági rangsor má­sodik betűje az »­a« (9,90 •/«), a harmadik pedig a »t« betű (7,70 %). Vannak persze olyan mostoha betűk is, amelyeket a magyar nyelv meglehetősen el­hanyagol. Ilyenek például az »Ü« (0,75 %, az mnyr (0,74 */o) és a »cs« (0,56 %). A legrit­kábban előforduló betűje a magyar nyelvnek a »zs« — minden száz betű közül mind­össze 0,06-szor fordul elő. Érdekesen alakul a nyom­dászstatisztikában a magán­hangzók és a mássalhangzók vetélkedése. Bár a magyar ABC-ben több a mássalhang­zó, mint a magánhangzó, elő­fordulásuk szavainkban nagy­jából azonos. MIKSZÁTH KÁLMÁN: O­ko­s­­ paLiaim ál osztoz­kendő Pál almát vitt a piacra adom az almát, hamarább mindent eladtam, eladni. Kora reggel volt, adom el, kevesebb időt re­­kodhatunk, amikor odaért. A kofák szítek. Ezzel kioldozta még csak akkor ébredeztek . Ez bizony igaz lehet csücskéből a krajcárokat, a sátruk alatt. — hagyta rá a falusi em- kiolvasott belőle tizenötöt Egy komédiás bódé volt bér­ magának, a többit odatolta a piac közepén, ahol ele- Hanem bizony vevő csak Palinak, fantot, tigrist, medvét mu­ nem mutatkozott. — De ez csak kilenc fogatott egy tálján. A bő- Pali egyet gondolt, és krajcár! — mondta Pali dénál volt a legnagyobb így szólt a falusi ember­ —, tíz jár ám, bátya, a elevenség, tehát ide telepe- kez­­dett Pali az almáival, le- — Hallja-e, bácsi, men­guggolván a tarisznyája danák­­ valamit, mellé. Éppen mellette ra- — Hallgatlak, öcsém, mit kotlott ki, ugyancsak ál­ akarsz mondani? mákkal, egy öregebb falu­ — Azt, hogy ha én az almámat önteném a kend kosarába, szépen hazame­hetnék, egy embert meg­gazdálkodunk. Mivelhogy si ember. — Kend is almokat ho­zott, bácsi? — Az ám. — — Hány darab? — Éppen harminc. — Az enyém is annyi. krajcárért, kend pedig ket­tőt, adhatna ezentúl két — És hogy szándékozik krajcárért öt almát. A­da­adni az almákat, bácsi? — Kettő egy krajcár — felelte. — Harminc alma tehát tizenöt krajcár — totta össze Okos Pali.számí­A falusi ember a fejével bólintott: — Annyi, annyi! És te hogy árulod a tieidet? Pali gondolkozott egy ki­csit, aztán így szólt: leg­tetszőbb lenne a vevő­nek, nekünk pedig menne. Igaz-e, bácsi? egy­re Éa aztán déltájban eljönnék a tíz krajcáromért. Jó lesz-e? Mi? Elkezdett számítani: hat­van almáért, ötöt adva két krajcárért, huszonnégy krajcár jön ki. Ej, még­sem lehet ez igaz, hiszen­­ harminc alma hármával egy krajcárért, behozza a tíz krajcárt, a másik harmincnál pedig, kettő egy krajcárért, elma­— Persze, jó, mert töké­letesen egyre megy — mon­­radhatatlan a tizenöt kraj­­cá a falusi ember. cár, ami összesen huszonöt , ezentúl maga árulta az igaz krajcár. Hárman van almát, ne, hogy ötöt adva két kraj­ Okos Pali hazament, és cárért, elkallódik a hu­csak déltájban ment újra szonötödik krajcár? Men­— Én csak tíz krajcár vissza, a bácsi éppen aki foghatatlan egy eset! El­bevételre számítok. Én hát­­kor adta el az utolsó öt mentek aztán a bíróhoz, mar adok egy krajcárért, almát egy iskolás fiúnak, az sem tudta kiszámítani, mert tudnia kell, hogy az Jókor jöttél, békás — Számítsátok ki, ha tudja­­ idő is pénz. Ha olcsóbban fogadta Palit vidáman — tok, harminc almáért. — Se égen, se adláson nincs több. Ha neked tízet adok, nekem csak tizennégy marad. Hogy van ez? — Talán elveszett egy krajcár? — Nem. — Talán rászedték? — Engem rá nem szedett én három almát adok egy senki. Az ÉM 25. sz. Állami Építőipari Vállalat (Budapest, XXI., Csepel, Kiss János altábornagy utca 19—21.) fölvesz Pest megyei lyeire munkahe­kubikost és segédmun­­­­kást, villanyszerelőt, vízvezeték- és központi­fűtés-szerelőt, festőt, üvegest, bádogost, lágy- és kémény te­tőfedőt, épületlakatost, vasbe­tonszerelőt, géplakatost és gödöllői munkahelyre 5 rakodót. Jelentkezés a fenti cí­men a munkaerő-gazdál­­kodási osztályon. Taná­csi igazolás Munkásszállást, szükséges­ üzemi étkezést és különélési pótlékot dolgozóinknak * biztosítunk. (771)

Next