Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
Hatszázhetvenketten A somogyi földet felszabadító harcok mindmáig kevéssé ismert epizódja, hogy öttilosnál 672 felfegyverzett határvadász átállt a szabadságot hozó csapatokhoz. A történet egyik szereplője Tóth József — akkor tartalékos főhadnagy, ma Gyékényesi Általános Iskola igazgatója — volt. Emlékező szavai a korabeli eseményeket idézik föl. * * * A Zákánytól Siklósig terjedő határszakasz őrzését az 54. határvadász portyázó osztály látta el Parancsnokát, Szabó Árpád alezredest haladó gondolkodású, humánus vezetőnek ismerte . mindenki magatartása, szavai arról tanúskodtak, hogy gyűlöli a földesurakat és a németeket egyaránt. Tudtával és beleegyezésével tettük nevetségessé Széchenyi grófokat Feripuszatán és Babócsán, vele egyetértésben fogadtuk Berzencén golyószóróval a csendőröket, és bizalommal fordulhattunk hozzá mindig, mikor a felszabadító csapatokhoz való átállás került szóba. Ahogy a szovjet csapatok Apitinnál és Batinánál átlépték a Dunát, őrseink visszavonultak Berzence, Porrogszentkirály, Gyékényes körzetébe. Innen december utolsó napjaiban, Zákánytelepre vezényeltek bennünket. Számottevő eseményre jó két hónapon át nem került sor ezen a szakaszon, még csak csatározások sem alakultak ki. Március utolsó napjaiban aztán a szovjet és a bolgár csapatok előrelendültek. Magam voltam telefonügyeletes, amikor március 29-én hajnalban parancs érkezett, azonnal menetkészültségbe kell helyezni az alakulatunkat. Reggel ötre Szabó alezredes is a körletbe érkezett, és ismertette velem elgondolását, mely szerint az elrendelt visszavonulás alkalmat kínál a németektől való elszakadásra és a felszabadító csapatokhoz történő csatlakozásra. Kifejtette: mivel a Kanizsára vezető vavút a németek menekülési vonala, arról le kell térnünk, s Örtilos lenne a hely, ahol érintkezést megfejelő kereshetnénk a bolgár egységekkel. Alkonyat után végigjártam a szálláshelyeket, s tájékoztattam a katonákat a másnapi átállásról. Lelkesei fogadták a döntésit, ellenvetés sehol sem akadt Sikerült megnyugtatni azokat is, akik türelmetlenségüktől hajtva, a sötétség leple alatt magányosan akartak útnak indulni. Az éjszaka folyamán egy SS- csoport vonult át a községen. Parancsnokuk riadóztatni akarta egész állományunkat, hogy elérjük még a légrádi kompot, mert azt hamarosan felrobbantják, s utána nem lesz lehetőség a menekülésre* a Dráván át. További visszavonuló fasiszta alakulatokra is lehetett számítani, s hogy velük való újabb szóváltást — avagy az esetleges összetűzést — elkerülhessük, a legénységgel egyetértésben a szándékainkat elfedő csapatmozdulatot hajtottunk végre. A fegyvereresek levonultak a Drávapartra, ott tüzelőállást foglaltak el, mintha akarnák: az utolsó bizonyítani töltényig kitartanak a német megszállók oldalán. * Én százkét fogatommal a faluban maradtam vissza, azzal a feladattal, hogy keressek érintkezést a felszabadító egységek előőrseivel. Zákánytelep irányából vártuk a bolgár csapatokat, fölmentem hát a falu határában, a dombtetőre. Velem volt az egyik őrtilosi lakos, akire a tolmács szerepe várt Egy bolgár főhadnagy érkezett először, lóháton. Amikor észrevett bennünket, megállt, de nyomban intettem neki, hogy jöjjön csak közelebb békés a szándékunk. Amikor szemben álltunk egymással, kezet ráztunk, s közöltem vele: itt vagyunk 672-en, részben a faluban, részben a folyóparaton, s szeretnénk csatlakozni felszabadító csapataiéhoz. Kértem ezért, hogy ne hadifogolyként, hanem harcostársként kezeljenek bennünket. A tiszt megveregette a vádamat, hátralovagolt, majd kis idő múlva visszatért, kérve, hogy vezessük egységünk parancsnokához. Motorkerékpárosunk vitte el Szabó alezredeshez, s vele hamarosan megállapodott: átálló csapatnak tekintenek bennünket, felszerelésünket és fegyvereinket meghagyják. A kikötésük annyi, hogy mindezek során egyetlen lövés ne dördüljön el Mire a bolgár csapatok a faluba értek, addigra zárt rendben, fegyverrel a vállán bevonult a mi erségünk is. A régi cselédház udvarán találkoztak egymással a két csapat parancsnokai. Ez alkalommal Szabó alezredes megismételte kérésünket: osszanak be bennünket a harcoló alakulataik mellé. A bolgár parancsnokban meg is volt a hajlandóság erre, de közben a front annyira előralendült, hogy mire Bárzencén, Istvándin és Szigetváron át Csertőre lefújták a bevetésünket értünk Közben kiderült, hogy az 1. bolgár hadsereg 44. gyalogezredéhez csatlakoztunk. Csertőn az egyik napon Vlagyimir Sztojcsev megjelent altábornagy, az 1. bolgár hadsereg parancsnoka. Szabó alezredes ismertette vele szándékainkat, a német fasiszták iránt érzett gyűlöletünket, s kérte, hogy ha már nem harcolhatunk bocsássanak el bennünket A csertői táborban még megünnepeltük május 9-ét, a háború befejezésének napját, a hitleri hadigépezet fölötti teljes győzelmet, aztán hamarosan kettévált csapatunk, kisebb rész Nagybajom környékére indult aknaszedésre, az alakulat zöme pedig Pécsre került a vasúti rakodási munkák végzésére. A falubelimmel, Fülöp Lajossal július elején innen tértünk haza Babócsára. Szabó Árpádtól Pécsen szakadtam el. Hazatérésem előtt néhány nappal kórházba került, s mint később hallottam, katonai pályáját a néphadseregben folytatta, ezredesi rangban. * * * Megkérdezték már sokan Tóth Józsefet, tartalékos tiszt létére mi állította az egyszerű emberek mellé? A válasz rendre így hangzik: »Mert az vagyok én is.« Cseléd volt az édesapja, ő maga aratómunkásnak szegődött nyaranként a Hessz uraság tábláira, hogy megkeresse tandíjra valót. a gimnáziumi Az élet árnyékos oldalán nőtt fel, kisemmizett szegénynép között. Ma boldogan tanítja, neveli a parasztok gyermekeit, hogy ne ismerjék meg apáik szomorúságát. B, T. HÍRADÁSTECHNIKUSI MŰVEZETŐI BEOSZTÁSBA. rádióműszerészeket televízió műszerészeket alkalmaz kaposvári és nagyatádi szervizébe a GELKA. Saját gépjármű használata esetén jelentős költségtérítést fizetünk. Jelentkezés személyesen vagy levélben a kaposvári szerviz vezetőjénél. Kaposvár, Dózsa György u. L (90480) 6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. márkás a. 1 ■ Sokat hallottam róluk az utóbbi időben, s ugyanolyan izgalommal vártam őket, mint a nőtanács vezetői. Bárki beszélt is róluk, mindig csak úgy emlegette őket: a Györky nővérek. Kató és Mária Amikor megérkeztek Dunakesziről az ünnepségre, ugyanezen a a néven köszöntötték őket, csak hivatalos visszaemlékezésben szerepeltek úgy, hogy özvegy Prandler Jánosné, özvegy Prandler Árpádné. Húsz évvel ezelőtt kerültek el Somogyból, s azóta csak kétszer jártak a megyében. Most és négy évvel ezelőtt. A sötét kosztümbe öltözött, nagyon boldog és meghatott két testvérrel átmentünk a nőtanács megyei titkárának szobájába, hogy nyugodtabban a beszélgethessünk egy kicsit, özvegy Prandler Jánosné megállt az ajtóban, nagyot sóhajtott: — Olyan örömmel jöttünk , de Kaposvárra, úgy dobogott a szívünk. « A kezdetről, az első lépésekről sok szeretettel és nagy örömmel beszéltek. Özvegy Prandler Jánosné kezdte a visszaemlékezést: — A felszabadulás után úgy felizzott a 19-es hagyomány, mint a parázs. Öröm volt dolgozati a sok szenvedés után, hiszen a férjemet és engem letartóztattak a nyilasok 1944 őszén ... Amikor megalakult a párt Kaposváron,,én voltam az egyetlen nő a vezetőségben. Beválasztottak a nemzeti bizottságok, sőt a szakszervezeti vezetőségbe is. " Elhozta magával a huszonöt évvel ezelőtt kapott MKP-tagkönyvet és az orosz—magyar szövegű kijárási engedélyt Valóságos ereklyeként őrzi ma is. — Először a párttagok feleségeinek a körében kezdtük meg a nőmozgalom alapjainak a lerakását Közben elküldték Debrecenbe pártiskolára. Ott értettem meg igazán, hogy a demokratikus átalakulás végett minden asszonyra hatnunk kell, nemcsak a munkásnőket kell szerveznünk. Május végén láttunk munkához, s nehéz elmondani, mekkora volt a felbuzdulás a háziasszonyok körében, akik addig csak a konyha, a háztartás, a gyermeknevelés rabjai voltak. — Mikor alakult meg az MNDSZ? — 1945. június 15-én a Turul szálló termében. Engem választottak meg városá megvei titkárnak, a nővéreimet, Máriát pedig kultúrfelelősnek. A szovjet városparancsnokság kiürítette számunkra a Fő utca 1. számú épület, a Dorottya-ház első emeletét. Addig sebesült szovjet katonákat ápoltak ott Itt rendeztük be az irodánkat, kaptunk telefont, a nagyterembe zongorát Egymást követték a rendezvények. Az első nőgyűlés vármegyeháza nagytermében, a Ismeretterjesztő gyermekdélutánok, előadások, falujárás. A lelkes asszonyok az őszi választási kampányban is részt vettek. Szeretetcsomagokat osztottak szét, gyógyszereket szereztek a rászorulóknak, iskolára javasolták a tehetséges fiatalokat, s a nőszövetség helyiségeiben megszervezték az első napközi otthont. Aztán a kaposvári népi kollégiumot özvegy Prandler Árpádné veszi át a szót. Negyvenhat januárjában háromhónapos pártiskolát végzett, aztán őt választották meg az MNDSZ megyei titkárának, mert a húga más munkaterületre került . Sokat jártunk vidékre, s 1947 nyarán mind a kilenc járási székhelyen megalakítottuk az MNDSZ-szervezetet. Felfedeztük például' a Dráva-parti falvakban, hogy nagyon sok a trachomas ember. A pártbizottságtól kapott autókkal beszállítottuk őket a kórházba az alispáni hivatalban elintéztük, hogy engedjék el nekik az ápolás költségeit. Ezután született meg az a gondolat, hogy egészségügyi vándorautókat kérünk a minisztériumtól. Amikor megkaptuk, nagyon eredményes gyógyító munkát végeztünk a megyében. 1948 nyarán saját kezdeményezésemre ingyenes szabó-varró tanfolyamokat szerveztünk A vizsgákon mindenki a saját maga szabta és varrta ruhában jelent meg. A Nehézipari Minisztérium varrógépeket küldött nekünk elismerésként Az igazi testvéri szeretet példája a két Györky nővér. Jóban, rosszban mindig kitartottak egymás mellett, közösen nevelték föl a három fiút (mindből jogász lett) és az egy lányt (ő pedig tanárnő). Hihetetlen energiájukra jellemző, hogy Kató néni ma is szemináriumot vezet Dunakeszin, Mária néni pedig pártbizalmi. Kató néni kosztümjén vörös szalag a Szocialista Hazáért Érdeméremmel Három évvel ezelőtt kapta meg annak elismeréseként, hogy 1937 óta tagja a pártnak, s természetesen a járási pártbizottság titkáraként, a megyei pártbizottság munkatársaként, az országgyűlési képviselőként kifejtett somogyi tevékenységéért is. Mária néni 1938 óta vesz részt a munkásmozgalomban, s 1945-ben lépett be pártba. Róla még annyit, hogy a 1949-ben ő államosította Kaposváron a Rózsa vegytisztítót, s ő volt az első munkásigazgatónője. A Györky nővérek mostani látogatásukkor meggyőződtek róla, hogy megvalósult mindaz, amit Kató néni óhajként mondott el az 1945-ös első nőgyűlésen: — Városunkban kevés munkaalkalom, s egy réteg a asszonnyal sem tudják biztosítani anyagi függetlenségüket, családjuk jobb életéhez nem tudnak hozzájárulni a keresetükkel. Éppen ezért minél nagyobb számban vegyenek részt a nőszervezet tevékenységében, hogy súlyukkal, helyes javaslatukkal segítsék a város vezetését új munkaalkalmak megteremtésében. Lajos Géza Akik a bölcsőt ringatták Kató néni, Mária néni. Felszabadulási rejtvénypályázat Baloldalon: Ez a kör alakú, tizenöt emeletes betonpalota közismert a televízióból és a képeslapok fotóriportjaiból. Tetőteraszáról gyönyörű a kilátás a közeli hegyre, amelynek lábánál épült néhány évvel ezelőtt a reneszánsz királyunk édesanyjáról elnevezett budai úton. Mi a palota neve? Jobboldalon: Tizennégy munkásember alakította meg 1945. január 5-én Kaposváron, az akkor Koroma utca 7. (ma Ady Endre utca) számú házban azt a szervezetet, amelynek mai megyei székházét mutatja a fényképünk. Mit ábrázol a képünk? Tizenhét szegényparaszt alakította azt a termelőszövetkezetet, amelynek 4000 hízót adó sertéshizlaldáját mutatja fotó. A szövetkezet 5600 hold a földön, gazdálkodik abban a Drávamenti községben, amelyben államunk egyik vezető személyisége volt a tsz elnöke. Melyik szövetkezetről van szó? Az ország legnagyobb nitrogén-műtrágyagyárában készült ez a felvétel. Az üzem nevében is viseli földrajzi adottságát, azt a tulajdonnevet, amely Petőfi Sándor egyik versének — mondjuk meg: tájleíró költeményének « — címében is helyet kapott Mi a neve a hatalmas, új üzemnek? f Felszabadulási rejtvénypályázat