Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

1 Marcaliban ülésezett a megyei képviselőcsoport Látogatás a nagyközség üzemeiben Először ülésezett Marcali­ban a megyei képviselőcso­port. A járási pártbizottság épületében Király Ferenc já­rási első titkár és dr. Ress Zoltán járási tanácselnök fo­gadta tegnap az érkező kép­viselőket. Délelőtt az or­szággyűlés őszi ülésszakára készültek föl a csoport tag­jai, Illés Dezső, a megyei képviselőcsoport vezetője a feladatokról tájékoztatta a képviselőket. Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára arról beszélt, hogy a somogyi képviselők eddig is találkoztak különféle fóru­mokon a választóikkal, az elkövetkező időben azonban még több ilyen találkozóra volna szükség, hogy a párt kongresszusi irányelveiről, a következő ötéves terv irány­elveiről szót válthassanak a választópolgárokkal. Ezután Sugár Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese Somogy negyedik ötéves tervének irányelveiről tájékoztatta a képviselőcsoportot. Nagyon termékeny eszmöe­csere ala­kult ki, s a témához hozzá­szóló Szerecz László, Szokola Károlyné dr. Varga Károly, Lakatos András, Valter Imre, dr. Guba Sándor, Horváth Sándorné, Gombaszögi Jenő, Böhm József képviselők a megye legégetőbb gondjaira irányították a figyelmet: termelékenység növelésére, a a műszaki fejlesztésre, a kor­szerű termékek gyártására az iparban, a mezőgazdaság, az építőipar gyorsabb és haté­konyabb fejlesztésére, a beru­házások meggyorsítására, a bedolgozó nők számának, az óvodai és az általános iskolai helyek növelésére. Délután a járási székhely iparával ismerkedtek a kép­viselők. A Mechanikai Mű­vek gyáregységében Grényi Imre műszaki igazgató, Czeg­­lédi István gyáregységvezető, Csonka István, a pártszerve­zetek csúcstitkára és Prosze­­nyák Zoltán műszaki vezető fogadta a vendégeket. Gré­nyi Imre felvázolta a gyár­telep jövőjét. Elmondta, hogy a Mecalor kályhákat teljesen Marcaliban fogják gyártani. Tavaly nyolcvanhatezer ké­szült, az idén százhetvenezer, jövőre pedig kétszázezer. Tervezik az olajjal működő klímaberendezések gyártását is. Most vásároltak két olasz félautomata gépsort harminc­hatmillió forintért a konden­zátorüzembe. 1972-től lépnek teljesen üzembe, s két és fél­szeresére emelkedik a terme­lés. Szeretnének Japánban is vásárolni kondenzátorgyártó gépsort, hogy megközelíthessék a világszínvonalat. Egyébként 1975-ben félmilliárdos lesz a gyáregység termelési értéke a mostani háromszázmillióval szemben. A képviselők ezután meg­n nézték a szerelő szalagokat, festőműhelyt, megismer­kedtek a Mecalor kályha ké­szítésével. Kis csoportokban mentek a műhelyekben, s na­gyon sok kérdést tettek föl az őket kísérő vezetőknek, beszélgettek a munkásokkal. — Most naponta hétszáz­­nyolcszáz kályha kerül le a szalagról, novemberre ki­­lencszázra növeljük a terme­lést, ugyanis még egy szala­got beállítunk — a műszaki igazgató.újságolta A képviselők az üzem egész területén fejlődést tapasztal­tak. Az útépítés, a szociális épület alapjának rendezése, a csarnok meghosszabbításá­ról elmondott tervek mind ezt bizonyították. Ezután a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat marcali telepére mentek a járási székhely képviselő vendégei. Nagy Já­nos igazgató, Kovács László telepvezető, Bozsek József párttitkár fogadta a képvi­selőket. Nagy János igazgató tájékoztatta a csoportot, mi­lyen tervük van a Horizont szövetkezettől átvett telep­pel, a nagyobb szakmai tu­dást igénylő bőrdíszmű gyár­tásának növelésével. A képviselők ezután meg­nézték a telepet. A csoport marcali ülése és az üzemlá­togatás minden képviselő szerint jó előkészület volt az országgyűlés őszi ülésszakára. L. G. Az olajkályhák gyártásával ismerkednek a képviselők. ■ vibklbeSS m m Tetszik a szovjet exportra készülő női bevásárló táska. Másfélszer több gépkocsialkatrész Hazánkban a következő öt év alatt 340 ezer új személy­­gépkocsi kerül forgalomba. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi 220 ezerről 560 ezerre emelke­dik a kocsik száma, s ezzel együtt ugrásszerűen megnő az alkatrészek iránti kereslet. A hazánkban közlekedő csaknem 90 fajta személygép­kocsihoz (egy-egy típuson be­lül a különféle változatokat is figyelembe véve) körülbelül 35—40 ezer féle alkatrész szükséges, ebből mintegy két­ezer a hiánycikk. E kétezer va­lamelyike miatt azonban több ezer kocsi áll országszerte. Egyes alkatrészek csak rövid időre (szállítási késedelem miatt) kerülnek hiánylistára, mint pillanatnyilag a Trabant és a Wartburg dugattyú. Az Autóker megbízottja már az NDK-ban tárgyal újabb du­gattyúk vásárlásáról. Jelenleg hiányoznak az S—100-as Sko­da és a Moszkvics 412 autó­villamossági felszerelései is. Az alkatrészbeszerzés biztosí­tására ötéves kontingenseket kötöttek a gyártó cégekkel. Több hazai üzem vállalko­zott olyan autóalkatrészek gyártására, amelyeknek portja nem oldható meg. im­A Fővárosi Finommechanikai Vállalat és a cinkotai Aural alkatrészgyár motoralkatré­szeket, a Vilk­esz szövetkezet és a Bakony Művek pedig au­tóvillamossági felszerelések gyártását vezette be. Az ellátás javítására háló­zatát is növeli az Autóker. A fővárosban az alkatrész-szak­­üzletek száma a következő öt évben hétről 14-re nő. Jövőre az Ecseri úton importalkatrész nagykereskedelmi raktár nyí­lik. Vidéken jelenleg 17 Autó­­ker-fiók és 89 viszonteladó (szövetkezet, iparcikkbolt) fog­lalkozik gépkocsialkatrészek értékesítésével. A következő években előreláthatóan nő a viszonteladók száma, és 6 új Autóker-fiók is bekapcsolódik az alkatrészforgalomba. Kü­lönböző kiskereskedelmi vál­lalatokkal együttműködve újabb közös üzleteket nyitnak országszerte. BALOGH ISTVÁN 1906—1970 Hosszú szenvedés, súlyos betegség után 64 éves korá­ban, 1970. szeptember 16-án elhunyt Balogh István elv­társ, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa, az MSZMP megyei bizottságán­ak tagja, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke, a spanyol szabadságharc in­ternacionalista katonája, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyá­rának nyugdíjas főművezetője. Temetése 1970. szeptember 21-én, hétfőn 15.30 órakor lesz a Keleti temetőben. MSZMP Somogy megyei Bizottsága Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa Magyar Partizán Szövetség Somogy megyei Csoportja 18 esztendős volt Balogh István elvtárs, amikor örök­re eljegyezte magát a mun­kásmozgalommal 1924-ben tagja lett a szakszervezetnek, 1930-ban pedig a pártnak. A reakció, a nyomor elől 1928-ban Dél-Amerikába, Uruguayba emigrált. Alig ismerte meg a nyelvet, már­is a kommunisták, a munká­sok harcához csatlakozott. Tevékenységére hamar felfi­gyeltek azok, akik féltek a kommunisták világszerte nö­vekvő befolyásától. Éveket töltött előbb Montevideóban, aztán Buenos Airesben, majd Asuncionban internáló tábor­nokban. Ez sem rettentette vissza. 1936-ban önként je­lentkezett a spanyol fasiz­mus elleni harcra, s az egyik nemzetközi brigádban kapi­tányként küzdött, egyben levantei páncélos erők kom­­­munista szervezetének párt­titkára is volt. A spanyol nép szabadság­harcának bukása után rá is internáló tábor várt Alig szabadult ki innen, a német fasiszták 1940-ben Mauthau­­senbe internálták. Öt esztendőt töltött azok­nak a fogságában, akik el akarták tiporni, rabságba akarták dönteni Európát, és megsemmisíteni azokat az embereket, akik valaha is szót mertek emelni a fasiz­mus, a zsarnokság ellen. Ha­lál várt mindenkire, de Ba­logh István nem nézte, nem­ várta tétlenül a biztos pusz­tulást. Szervezője, majd ve­zetője lett a tábor ellenállási koncentrációs mozgalmá­nak, s neki is köszönhető, hogy ezrek kapták vissza a táborban erejüket, önbizal­mukat, és élték túl a fasisz­ták kínzásait. Szabadulása után Francia­­országban több súlyos műté­tet hajtottak végre rajta, a kínzások, szenvedések nem múltak el nyomtalanul. Húsz­évi emigráció után, 1948-ban tért haza, s ahogy ereje, egészsége engedte, részt vett a pártmunkában, a közéleti feladatok meggyengült végrehajtásában, egészségi álla­pota miatt 1962-ben nyugdíj­ba ment. Korábban és mint nyugdíjas is tevékenyen dol­gozott a megyei pártbizott­ság tagjaként, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának el­nökeként. Balogh István elvtárs egész élete a párthoz, a munkás­mozgalomhoz való ragaszko­dásban, szüntelen harcban, küzdelemben telt el. E tevé­kenységéért kapta meg a Szocialista Hazáért Érdem­rendet, a Munka Érdemrend arany fokozatát, a Felszaba­dulási Jubileumi Emlékér­met, tüntették ki a Partizán Emlékéremmel, a Zalka Má­té Emlékéremmel, kapta meg a lengyel kormánytól Domforowsiki Emlékérmet, az a NDK kormányától a Harcolt a fasizmus ellen kitüntetést, s többször jutalmazták ki­váló dolgozó-jelvénnyel és más kitüntetésekkel. Balogh István elvtársban bátor, soha meg nem alkuvó, vissza nem rettenő antifa­siszta harcost vesztettünk el. Élete példakép volt mind­nyájunk számára, halála fáj­dalmas veszteség pártunknak, a munkásmozgalomnak. Emlékét kegyelettel meg­őrizzük! Csúfos búcsúzás Egy vezetőség „leköszönt”” Az elmúlt években dicsé­retet dicséretre kaptak, talán többet is a kelleténél. A hal­mozott elismerés azonban nem szült elbizakodottságot, alap­szervezetüket a jók között em­legették. Az idén minden megválto­zott. Mindenki elégedetlen lett: a KISZ-tagok, a vezetőség, a munkahely. Az ügy a napok­ban érte el tetőpontját: a Tap­­sonyi Gépjavító Állomás KISZ-vezetősége bejelentette, hogy nem akarja tovább irá­nyítani az alapszervezetet. Ap­ropóul a közelmúlt egyik ba­­gatell eseménye szolgált. Kozári Ferenc igazgató: — A fiataloknak csak 69 de­cemberéig tudtunk helyiséget adni, a termelőszövetkezet ek­kor megvásárolta az épületet. A KISZ-eseknek felajánlottuk a régi tsz-központ egyik iro­dáját, azonban nem foglalták el. Az első gondok az idén je­lentkeztek. A fiataloknak be­csületbeli kötelességük lett volna vietnami, illetve árvízi műszakot kezdeményezni, de nem hogy támogatták, hanem ellenezték. Az állomás így is megtette a magáét, mi meg­szerveztük a társadalmi mun­kát. Nem kétséges, lehettek az alapszervezetben, akik nem ér­tették meg a segítség fontossá­gát, de milyen vezetőség az, amelyik nem tesz a káros né­zetek ellen? A legutóbbi nézet­­eltérésről csak annyit: a titkár bekopogott hozzám, hogy szombatra adjam oda a gépja­vító állomás ebédlőjét, mert összejövetelt tartanak. Meg­kapták. Hogy mi történt ott, azt a főkönyvelő jobban tudja. Rajkó József főkönyvelő: — Én vagyok a falu sportkö­ri elnöke is, ezért a pénteki edzésen megígértettem a focis­tákkal, hogy másnap nem isz­nak, korán lefekszenek, mert lényeges a vasárnapi meccs. Szombaton éjszaka tizenegy óra tájban benéztem a rendez­vényre. Nagy tivornyázás, ita­lozás, és enyhén szólva kétes elemek a szomszéd községek­ből. Szóltam a fiúknak, nem lesz jó, ezt fejezzék be. Az ud­varon párocskák bujkáltak, mondtam, vagy menjenek be a terembe, vagy eredjenek haza, tudomásom szerint egy KISZ- rendezvény más célokat szol­gál, mint amikre ők gondoltak... Éjfél után még mindig nagy volt a ricsaj. Megmondtam, öt percen belül senkit sem aka­rok ott látni. Különben is csak éjfélig kapták meg a termet. Hogy onnan ki merre ment, az már nem az én dolgom. S ami a legjobban kihozott a sod­­rommal, aki felelt a rendezvé­nyért, aki elkérte a helyiséget: a KISZ-titkár beült az autójá­ba, és a dáridó kezdetén Mar­caliba furikázott. Ha neki en­­­nyire mindegy... Bukovics József KISZ-tit­­kár: s — A felajánlott kisz­helyiséget azért nem fogadtuk el, mert messze esik a munka­helyünktől. Sok a bejáró, ne­hezen tudunk ott összejönni. Itt kell keresni a megtorpedó­zott társadalmi munka okát is A gépjavító állomás csupa nagy munkát akart adni, ame­lyeken hetekig kell dolgozni munkaidő után. A fiúk otthon segítenek a szőlőben, a háztáji­ban vagy a Balaton-parti villa­építkezésnél, nyilván nem ma­radnak itt senki kedvéért. Igaz, hogy nem is erőltettem. Belefásultam én már az egész­be. Huszonhat éves vagyok, ti­zenkét éve dolgozom a moz­galomban, hét év óta vagyok titkár. Járok a járási értekez­letekre, s még elvétve sem ta­lálkozom olyanokkal, akik ve­lem együtt kezdték volna va­lamelyik alapszervezet veze­tőjeként. Elég volt. Ketten élünk édesanyámmal, van mit tenni otthon is. Vettem egy kocsit, többet akarok kirándul­ni, mint eddig. Vegye át végre valaki más a vezetést. — Úgy tudom, az egész ve­zetőség le akar mondani. Meg­beszélte velük? — Azt mondtam, hogy én le­mondok. Nem beszéltem rá senkit, hogy kövesse a példá­mat. De azt se mondtam, hogy ne. — Milyennek tartja ezt az alapszervezetet? — Tizenheten vagyunk, meg­győződésem, hogy rendesek, jóakaratúak mindahányan. — Vezetőnek való is akad köztük? — Természetesen. Csordás Ferenc, a marcali járási KISZ-bizottság titkára: — Idejében értesültünk tapsonyi gépjavító KISZ-szer­ a vezetőnek válságáról. Vizsgál­tuk az ügyet, a legutóbbi vég­rehajtó bizottsági ülésen a vb­tagokból fegyelmi bizottságot alakítottunk, am­ely jelentést tesz a történtekről. Ha minden elmarasztalás jogosnak bizo­nyul, valószínű, hogy vissza­vonjuk az alapszervezetnek és a KISZ-titkárnak adott kitün­tetéseket, dicséreteinket, az okleveleket. Az állomás pártszervezete a közelmúltban értékelte a KISZ-fiatalok tevékenységét. A párttagok véleménye egye­zett: az ifjúsági alapszervez­et munkája hónapról romlik. Megállapodtak, hónapra hogy pár napon belül ismét napi­rendre tűzik a mindenkit érin­tő témát, és határozatokat hoz­nak az alapszervezet munká­jának megjavítása érdekében. Kétségtelen, a fiatalok pas­­­szivitása elsősorban vezetőik — főleg a KISZ-titkár — nem­törődömségéből fakad. Ám a gépjavító állomás gazdasági vezetői sem tettek meg min­dent a fiatalokért. Alig kezde­ményeztek, és megnyugvással vették tudomásul, hogy egyre kevesebbet akar az alapszer­vezet. A gépjavító állomásnak is van tehát min változtatnia. Bukovics Józsefnek azonban már semmi tennivalója sincs. Ha menni akar — ahogyan mondta, belefásult —, hát ne erőltessék. Az alapjában véve jó képességű alapszervezetben minden bizonnyal nem okoz törést, ha rögtön leváltja al­kalmatlan vezetőit. Nem tudni, Bukovics József átgondolta-e, amit az utóbbi hónapokban rossz pél­dájával, káros megnyilatkozá­saival előidézett­ . Tizenkét év után minden­esetre csúfosan köszön el az ifjúsági mozgalomtól, melynek személy szerint is sokat kö­szönhet. Pintér Dezső SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. szeptember 17,

Next