Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
1 Marcaliban ülésezett a megyei képviselőcsoport Látogatás a nagyközség üzemeiben Először ülésezett Marcaliban a megyei képviselőcsoport. A járási pártbizottság épületében Király Ferenc járási első titkár és dr. Ress Zoltán járási tanácselnök fogadta tegnap az érkező képviselőket. Délelőtt az országgyűlés őszi ülésszakára készültek föl a csoport tagjai, Illés Dezső, a megyei képviselőcsoport vezetője a feladatokról tájékoztatta a képviselőket. Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára arról beszélt, hogy a somogyi képviselők eddig is találkoztak különféle fórumokon a választóikkal, az elkövetkező időben azonban még több ilyen találkozóra volna szükség, hogy a párt kongresszusi irányelveiről, a következő ötéves terv irányelveiről szót válthassanak a választópolgárokkal. Ezután Sugár Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese Somogy negyedik ötéves tervének irányelveiről tájékoztatta a képviselőcsoportot. Nagyon termékeny eszmöecsere alakult ki, s a témához hozzászóló Szerecz László, Szokola Károlyné dr. Varga Károly, Lakatos András, Valter Imre, dr. Guba Sándor, Horváth Sándorné, Gombaszögi Jenő, Böhm József képviselők a megye legégetőbb gondjaira irányították a figyelmet: termelékenység növelésére, a a műszaki fejlesztésre, a korszerű termékek gyártására az iparban, a mezőgazdaság, az építőipar gyorsabb és hatékonyabb fejlesztésére, a beruházások meggyorsítására, a bedolgozó nők számának, az óvodai és az általános iskolai helyek növelésére. Délután a járási székhely iparával ismerkedtek a képviselők. A Mechanikai Művek gyáregységében Grényi Imre műszaki igazgató, Czeglédi István gyáregységvezető, Csonka István, a pártszervezetek csúcstitkára és Proszenyák Zoltán műszaki vezető fogadta a vendégeket. Grényi Imre felvázolta a gyártelep jövőjét. Elmondta, hogy a Mecalor kályhákat teljesen Marcaliban fogják gyártani. Tavaly nyolcvanhatezer készült, az idén százhetvenezer, jövőre pedig kétszázezer. Tervezik az olajjal működő klímaberendezések gyártását is. Most vásároltak két olasz félautomata gépsort harminchatmillió forintért a kondenzátorüzembe. 1972-től lépnek teljesen üzembe, s két és félszeresére emelkedik a termelés. Szeretnének Japánban is vásárolni kondenzátorgyártó gépsort, hogy megközelíthessék a világszínvonalat. Egyébként 1975-ben félmilliárdos lesz a gyáregység termelési értéke a mostani háromszázmillióval szemben. A képviselők ezután megn nézték a szerelő szalagokat, festőműhelyt, megismerkedtek a Mecalor kályha készítésével. Kis csoportokban mentek a műhelyekben, s nagyon sok kérdést tettek föl az őket kísérő vezetőknek, beszélgettek a munkásokkal. — Most naponta hétszáznyolcszáz kályha kerül le a szalagról, novemberre kilencszázra növeljük a termelést, ugyanis még egy szalagot beállítunk — a műszaki igazgató.újságolta A képviselők az üzem egész területén fejlődést tapasztaltak. Az útépítés, a szociális épület alapjának rendezése, a csarnok meghosszabbításáról elmondott tervek mind ezt bizonyították. Ezután a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat marcali telepére mentek a járási székhely képviselő vendégei. Nagy János igazgató, Kovács László telepvezető, Bozsek József párttitkár fogadta a képviselőket. Nagy János igazgató tájékoztatta a csoportot, milyen tervük van a Horizont szövetkezettől átvett teleppel, a nagyobb szakmai tudást igénylő bőrdíszmű gyártásának növelésével. A képviselők ezután megnézték a telepet. A csoport marcali ülése és az üzemlátogatás minden képviselő szerint jó előkészület volt az országgyűlés őszi ülésszakára. L. G. Az olajkályhák gyártásával ismerkednek a képviselők. ■ vibklbeSS m m Tetszik a szovjet exportra készülő női bevásárló táska. Másfélszer több gépkocsialkatrész Hazánkban a következő öt év alatt 340 ezer új személygépkocsi kerül forgalomba. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi 220 ezerről 560 ezerre emelkedik a kocsik száma, s ezzel együtt ugrásszerűen megnő az alkatrészek iránti kereslet. A hazánkban közlekedő csaknem 90 fajta személygépkocsihoz (egy-egy típuson belül a különféle változatokat is figyelembe véve) körülbelül 35—40 ezer féle alkatrész szükséges, ebből mintegy kétezer a hiánycikk. E kétezer valamelyike miatt azonban több ezer kocsi áll országszerte. Egyes alkatrészek csak rövid időre (szállítási késedelem miatt) kerülnek hiánylistára, mint pillanatnyilag a Trabant és a Wartburg dugattyú. Az Autóker megbízottja már az NDK-ban tárgyal újabb dugattyúk vásárlásáról. Jelenleg hiányoznak az S—100-as Skoda és a Moszkvics 412 autóvillamossági felszerelései is. Az alkatrészbeszerzés biztosítására ötéves kontingenseket kötöttek a gyártó cégekkel. Több hazai üzem vállalkozott olyan autóalkatrészek gyártására, amelyeknek portja nem oldható meg. imA Fővárosi Finommechanikai Vállalat és a cinkotai Aural alkatrészgyár motoralkatrészeket, a Vilkesz szövetkezet és a Bakony Művek pedig autóvillamossági felszerelések gyártását vezette be. Az ellátás javítására hálózatát is növeli az Autóker. A fővárosban az alkatrész-szaküzletek száma a következő öt évben hétről 14-re nő. Jövőre az Ecseri úton importalkatrész nagykereskedelmi raktár nyílik. Vidéken jelenleg 17 Autóker-fiók és 89 viszonteladó (szövetkezet, iparcikkbolt) foglalkozik gépkocsialkatrészek értékesítésével. A következő években előreláthatóan nő a viszonteladók száma, és 6 új Autóker-fiók is bekapcsolódik az alkatrészforgalomba. Különböző kiskereskedelmi vállalatokkal együttműködve újabb közös üzleteket nyitnak országszerte. BALOGH ISTVÁN 1906—1970 Hosszú szenvedés, súlyos betegség után 64 éves korában, 1970. szeptember 16-án elhunyt Balogh István elvtárs, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa, az MSZMP megyei bizottságának tagja, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke, a spanyol szabadságharc internacionalista katonája, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának nyugdíjas főművezetője. Temetése 1970. szeptember 21-én, hétfőn 15.30 órakor lesz a Keleti temetőben. MSZMP Somogy megyei Bizottsága Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa Magyar Partizán Szövetség Somogy megyei Csoportja 18 esztendős volt Balogh István elvtárs, amikor örökre eljegyezte magát a munkásmozgalommal 1924-ben tagja lett a szakszervezetnek, 1930-ban pedig a pártnak. A reakció, a nyomor elől 1928-ban Dél-Amerikába, Uruguayba emigrált. Alig ismerte meg a nyelvet, máris a kommunisták, a munkások harcához csatlakozott. Tevékenységére hamar felfigyeltek azok, akik féltek a kommunisták világszerte növekvő befolyásától. Éveket töltött előbb Montevideóban, aztán Buenos Airesben, majd Asuncionban internáló tábornokban. Ez sem rettentette vissza. 1936-ban önként jelentkezett a spanyol fasizmus elleni harcra, s az egyik nemzetközi brigádban kapitányként küzdött, egyben levantei páncélos erők kommunista szervezetének párttitkára is volt. A spanyol nép szabadságharcának bukása után rá is internáló tábor várt Alig szabadult ki innen, a német fasiszták 1940-ben Mauthausenbe internálták. Öt esztendőt töltött azoknak a fogságában, akik el akarták tiporni, rabságba akarták dönteni Európát, és megsemmisíteni azokat az embereket, akik valaha is szót mertek emelni a fasizmus, a zsarnokság ellen. Halál várt mindenkire, de Balogh István nem nézte, nem várta tétlenül a biztos pusztulást. Szervezője, majd vezetője lett a tábor ellenállási koncentrációs mozgalmának, s neki is köszönhető, hogy ezrek kapták vissza a táborban erejüket, önbizalmukat, és élték túl a fasiszták kínzásait. Szabadulása után Franciaországban több súlyos műtétet hajtottak végre rajta, a kínzások, szenvedések nem múltak el nyomtalanul. Húszévi emigráció után, 1948-ban tért haza, s ahogy ereje, egészsége engedte, részt vett a pártmunkában, a közéleti feladatok meggyengült végrehajtásában, egészségi állapota miatt 1962-ben nyugdíjba ment. Korábban és mint nyugdíjas is tevékenyen dolgozott a megyei pártbizottság tagjaként, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnökeként. Balogh István elvtárs egész élete a párthoz, a munkásmozgalomhoz való ragaszkodásban, szüntelen harcban, küzdelemben telt el. E tevékenységéért kapta meg a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Munka Érdemrend arany fokozatát, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, tüntették ki a Partizán Emlékéremmel, a Zalka Máté Emlékéremmel, kapta meg a lengyel kormánytól Domforowsiki Emlékérmet, az a NDK kormányától a Harcolt a fasizmus ellen kitüntetést, s többször jutalmazták kiváló dolgozó-jelvénnyel és más kitüntetésekkel. Balogh István elvtársban bátor, soha meg nem alkuvó, vissza nem rettenő antifasiszta harcost vesztettünk el. Élete példakép volt mindnyájunk számára, halála fájdalmas veszteség pártunknak, a munkásmozgalomnak. Emlékét kegyelettel megőrizzük! Csúfos búcsúzás Egy vezetőség „leköszönt”” Az elmúlt években dicséretet dicséretre kaptak, talán többet is a kelleténél. A halmozott elismerés azonban nem szült elbizakodottságot, alapszervezetüket a jók között emlegették. Az idén minden megváltozott. Mindenki elégedetlen lett: a KISZ-tagok, a vezetőség, a munkahely. Az ügy a napokban érte el tetőpontját: a Tapsonyi Gépjavító Állomás KISZ-vezetősége bejelentette, hogy nem akarja tovább irányítani az alapszervezetet. Apropóul a közelmúlt egyik bagatell eseménye szolgált. Kozári Ferenc igazgató: — A fiataloknak csak 69 decemberéig tudtunk helyiséget adni, a termelőszövetkezet ekkor megvásárolta az épületet. A KISZ-eseknek felajánlottuk a régi tsz-központ egyik irodáját, azonban nem foglalták el. Az első gondok az idén jelentkeztek. A fiataloknak becsületbeli kötelességük lett volna vietnami, illetve árvízi műszakot kezdeményezni, de nem hogy támogatták, hanem ellenezték. Az állomás így is megtette a magáét, mi megszerveztük a társadalmi munkát. Nem kétséges, lehettek az alapszervezetben, akik nem értették meg a segítség fontosságát, de milyen vezetőség az, amelyik nem tesz a káros nézetek ellen? A legutóbbi nézeteltérésről csak annyit: a titkár bekopogott hozzám, hogy szombatra adjam oda a gépjavító állomás ebédlőjét, mert összejövetelt tartanak. Megkapták. Hogy mi történt ott, azt a főkönyvelő jobban tudja. Rajkó József főkönyvelő: — Én vagyok a falu sportköri elnöke is, ezért a pénteki edzésen megígértettem a focistákkal, hogy másnap nem isznak, korán lefekszenek, mert lényeges a vasárnapi meccs. Szombaton éjszaka tizenegy óra tájban benéztem a rendezvényre. Nagy tivornyázás, italozás, és enyhén szólva kétes elemek a szomszéd községekből. Szóltam a fiúknak, nem lesz jó, ezt fejezzék be. Az udvaron párocskák bujkáltak, mondtam, vagy menjenek be a terembe, vagy eredjenek haza, tudomásom szerint egy KISZ- rendezvény más célokat szolgál, mint amikre ők gondoltak... Éjfél után még mindig nagy volt a ricsaj. Megmondtam, öt percen belül senkit sem akarok ott látni. Különben is csak éjfélig kapták meg a termet. Hogy onnan ki merre ment, az már nem az én dolgom. S ami a legjobban kihozott a sodrommal, aki felelt a rendezvényért, aki elkérte a helyiséget: a KISZ-titkár beült az autójába, és a dáridó kezdetén Marcaliba furikázott. Ha neki ennyire mindegy... Bukovics József KISZ-titkár: s — A felajánlott kiszhelyiséget azért nem fogadtuk el, mert messze esik a munkahelyünktől. Sok a bejáró, nehezen tudunk ott összejönni. Itt kell keresni a megtorpedózott társadalmi munka okát is A gépjavító állomás csupa nagy munkát akart adni, amelyeken hetekig kell dolgozni munkaidő után. A fiúk otthon segítenek a szőlőben, a háztájiban vagy a Balaton-parti villaépítkezésnél, nyilván nem maradnak itt senki kedvéért. Igaz, hogy nem is erőltettem. Belefásultam én már az egészbe. Huszonhat éves vagyok, tizenkét éve dolgozom a mozgalomban, hét év óta vagyok titkár. Járok a járási értekezletekre, s még elvétve sem találkozom olyanokkal, akik velem együtt kezdték volna valamelyik alapszervezet vezetőjeként. Elég volt. Ketten élünk édesanyámmal, van mit tenni otthon is. Vettem egy kocsit, többet akarok kirándulni, mint eddig. Vegye át végre valaki más a vezetést. — Úgy tudom, az egész vezetőség le akar mondani. Megbeszélte velük? — Azt mondtam, hogy én lemondok. Nem beszéltem rá senkit, hogy kövesse a példámat. De azt se mondtam, hogy ne. — Milyennek tartja ezt az alapszervezetet? — Tizenheten vagyunk, meggyőződésem, hogy rendesek, jóakaratúak mindahányan. — Vezetőnek való is akad köztük? — Természetesen. Csordás Ferenc, a marcali járási KISZ-bizottság titkára: — Idejében értesültünk tapsonyi gépjavító KISZ-szer a vezetőnek válságáról. Vizsgáltuk az ügyet, a legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésen a vbtagokból fegyelmi bizottságot alakítottunk, amely jelentést tesz a történtekről. Ha minden elmarasztalás jogosnak bizonyul, valószínű, hogy visszavonjuk az alapszervezetnek és a KISZ-titkárnak adott kitüntetéseket, dicséreteinket, az okleveleket. Az állomás pártszervezete a közelmúltban értékelte a KISZ-fiatalok tevékenységét. A párttagok véleménye egyezett: az ifjúsági alapszervezet munkája hónapról romlik. Megállapodtak, hónapra hogy pár napon belül ismét napirendre tűzik a mindenkit érintő témát, és határozatokat hoznak az alapszervezet munkájának megjavítása érdekében. Kétségtelen, a fiatalok passzivitása elsősorban vezetőik — főleg a KISZ-titkár — nemtörődömségéből fakad. Ám a gépjavító állomás gazdasági vezetői sem tettek meg mindent a fiatalokért. Alig kezdeményeztek, és megnyugvással vették tudomásul, hogy egyre kevesebbet akar az alapszervezet. A gépjavító állomásnak is van tehát min változtatnia. Bukovics Józsefnek azonban már semmi tennivalója sincs. Ha menni akar — ahogyan mondta, belefásult —, hát ne erőltessék. Az alapjában véve jó képességű alapszervezetben minden bizonnyal nem okoz törést, ha rögtön leváltja alkalmatlan vezetőit. Nem tudni, Bukovics József átgondolta-e, amit az utóbbi hónapokban rossz példájával, káros megnyilatkozásaival előidézett . Tizenkét év után mindenesetre csúfosan köszön el az ifjúsági mozgalomtól, melynek személy szerint is sokat köszönhet. Pintér Dezső SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. szeptember 17,