Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

EGY HÉT a világpolitikában Előrelépés a realitások elfogadásában A szovjet űrprogram kereté­ben a Luna—17 holdjáró jár­műve, a Lunahod—1 mintegy 100 méteres útra indult, sike­resen folytatja a tervezett program végrehajtását. Egy „szürke” hír közölte a hét derekán, hogy a szovjet ipar az év első tíz hónapjában 8,2 százalékkal növelte összter­melését és 7 százalékkal ter­melékenységét. E tíz hónap alatt több acélt és hengerelt árut gyártott, mint amennyit annak idején az első két öt­éves terv idején tíz esztendő­re előirányoztak. Ezen a héten valamennyire előrehaladtak a békés egymás mellett élés megvalósításának irányában a politikai tanács­kozások is. Varsóban beérett egy hosszú politikai küzdelem gyümölcse: parafálták a lengyel— nyugatnémet szerződést, Bonn rákényszerült az Odera—Neisse-határ rea­litásának tudomásulvéte­lére. A szóvivők a tárgyalások fo­lyamán autós kifejezéssel szá­moltak be az eszmecsere ala­kulásáról: magasabb sebesség­be kapcsoltak-e vagy vissza­váltottak. A tervek szerint jó két hét múlva maga Brandt kancellár utazik az aláírásra a lengyel fővárosba. A jelek szerint a nyugatnémet kor­mány helyzete megszilárdult, különösen a Geldner-ügy ki­pattanása, Straussék balul si­került képviselővásárlási bot­ránya nyomán. Természete­sen nyugatnémet reakció­­ aligha fogja letenni a fegyvert, de ma kétség­kívül a realitások elfoga­dásának hívei kerültek jobb helyzetbe a bonni államban is. Begyújtották a motort — hogy folytassuk a járműha­sonlatot — a két német ál­lam párbeszédéhez is, de a fordulatszám egyelőre még alacsony. A hónap végén ál­lamtitkári szinten találkoznak Berlinben az NDK és NSZK képviselői, hogy — a Kassel óta érvényben lévő „gondol­kodási szünet" leteltével — megvizsgálják a továbblépés lehetőségeit. Az eredményes­ség a bonni féltől függ: va­jon hajlandó lesz-e realitáso­kat a Német Demokratikus Köztársaság vonatkozásában is elfogadni. Tárgyalnak Nyugat-Berlin­­ben is: a négy nagyhatalom nagykövetei. A sebesség né­mileg felgyorsult: a korábbi egy-két hónapos szünet he­lyett szinte rendszeressé vál­tak a hétfői összejövetelek. (Holnap lesz egyébként a 11. találkozó.) Három diplomáciai hír ugyancsak osztatlan érdeklő­dést keltett a szocialista fővá­rosokból. Az új pekingi szov­jet nagykövetet fogadta Csou En-laj, s a megbeszélésen a Moszkvában akkreditált új kínai nagykövet is részt vett. Szovjet—kínai érintkezésfel­vétel történt a kétoldalú ke­reskedelem növelése érde­kében is. Ezek a jelentések arra mutatnak, az államközi viszonyban bizonyos ment végbe, normalizálódás ami külön­ . «• . táiSlW­­i»­ Az ENSZ-közgyűlésen a szavazók többsége a tajvani klikk kizárása mellett foglalt állást. Képünkön: A tajvani dele­gátusok a szavazás után. Arckifejezésük azt árulja el: „Előbb-utóbb valami más állás után kell nézniük .. (Képtávírón érk. — AP—MTI—KS) AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA. Hétfő: Változások a szíriai ve­zetésben. Négyhatalmi tárgyalás Nyugat-Berlinnűl. Kedd: A Lunahod—1, az első­­ holdjáró megkezdte mun­káját. A török külügyminiszter Budapestre érkezett. Szerda: A lengyel—nyugatnémet szerződés parafálása. Csütörtök: Szadat programnyilatko­zata a nemzetgyűlés előtt. Az NDK—NSZK közti esz­mecsere folytatásának bejelentése. Péntek: Szavazás az ENSZ kínai vitájában. A Nixon-kormány növelni akarja a hadiköltségvetést. Szombat: A »Koreai kérdés» vitája az ENSZ-ben. A t­rabzoni törvényszék banditákat pártfogol? A törökországi Trabzon vá­ros törvényszéke szombaton egy döntésben »politikai bűn­­cselekménynek« minősítette annak a két litván származá­sú géprablónak a­­ tettét, aki október 15-én fegyveresen Törökországba kényszerítették az Aeroflot egyik Antonov-24- es gépét, és megölték N. Kurcsenko légikisasszonyt. A döntés azzal a következ­ménnyel járhat, hogy a török kormány nem ad helyt a Szovjetunió kiadatási kérel­mének. Ismeretes, hogy a szovjet kormány közönséges bűncse­lekményként kezeli az esetet, és ezen az alapon kérte a két gyilkos géprabló kiadatását. A török ügyész most fellebbezhet a trabzoni esküdtszékhez. A kiadás csak akkor történhet meg, a két bűnöző akkor nyer­heti el megérdemelt bünteté­sét, ha az esküdtszék köztör­vényes bűncselekménynek mondja ki a géprablást és légikisasszony meggyilkolását a­z MXD 2 30N00T1 IfCPlAP Vasárnap, 19% november ben szovjet részről régen kifejtett óhaj volt. A múlt heti lengyel—román a eszmecsere után ezen a héten bolgár—román barátsági szerződést írták alá. Budapes­ten a világpolitikai és euró­pai kérdésekről, valamint kétoldalú kapcsolatokról esett a szó a magyar—török külügy­miniszteri tárgyalásokon, s a magyar kormányfő törökor­szági meghívása a párbeszéd folytatását jelzi. A soron következő hét természetesen rendkívüli eseményt tartogat főváro­sunkban, hiszen a párt­­kongresszus tanácskozása az érdeklődés homlokteré­be állítja Budapestet. A Közel-Keleten a helyzet változatlan, legalábbis ami tá­gyalások huzavonáját illeti a Az ENSZ-közvetítő, Jarring svéd nagykövet — a hagyo hiányokhoz híven — továbbra sem nyilatkozik, de az­ az el­határozása, hogy visszatér moszkvai állomáshelyére egyenlő az eredménytelenség bejelentésével. Igen fontos fejlemények történtek viszont az arab or­szágok belső életében. Az új egyiptomi kormány, valamint a tizenegy tagú nemzetvédel­mi tanács kialakítása arra utal, hogy a Nasszer utáni EAK új szervezeti, személyi feltételeket teremtett a Nas­­­szeri politika folytatására. En­nek a vezetési stílusnak az a lényege, hogy az elhunyt el­nök távoztával keletkezett űrt a fokozott együttműködéssel és a munka megosztásával töltse be. A konszolidáció első jelei mutatkoznak a szíriai katonai hatalomátvételt követően is, amelyet ugyancsak korai len­ne még véglegesen értékelni. Miközben a Baath-párt különböző csoportjai éles hadjáratot folytatnak egy­más ellen, Asszad tábor­nok a korábbi vezetőknél nagyobb érdeklődést lát­szik tanúsítani a politikai rendezés ügye iránt, ame­lyért a többi haladó arab rendszerrel együtt lépné­nek fel. Személyi változásokról és bi­zonyos nyugtalanságról­­ érkez­­­tek hírek Srakcból, Szudánból s különösképpen Jordániából, ahol a héten két alkalommal is fellángoltak a harcok. Ezek a körülmények aláhúzzák vi­szont annak fontosságát, hogy Kairóban határozottan és gyorsan megszilárdult a hely­zet az EAK kedvező fejlődé­se ily módon alapvetően ki­hatással lehet az egész arab világ belső viszonyainak meg­szilárdulására. Merényletek a VDK ellen (Folytatás az 1. oldalról.) bati bombázásait a legheve­sebbnek minősítik a legutóbbi hét hónap alatt. Laird hadügyminiszter rövid nyilatkozatban »korlátozott időtartamúnak« minősítette a VDK bombázásának felújítását és »védekező reagálásnak« ne­vezte a VDK ellen elkövetett újabb légi agressziót. A hanoi rádió ismertette a VDK külügyminisztériumának nyilatkozatát, amely »határo­zottan és hivatalosan tiltako­zik az amerikaiak agresszív akciói ellen és követeli, hogy az Egyesült Államok azonnal állítsa le kalóztámadásait«. A VDK külügyminisztériu­mának nyilatkozata emlékez­tet a hanoi kormány állás­pontjára, mely szerint az ame­rikaiaknak nincs joguk felde­rítő repüléseket végrehajtani a VDK területe felett. Ennek el­lenére 1970 májusától kezdő­dően az amerikaiak repülőgé­pei rendszeresen megsértették a VDK légi terét. A vietnami helyzet rendezé­sét célzó párizsi tárgyalásokon részt vevő VDK-delegáció kü­­lönnyilatkozatban ítélte el az amerikai bombázások felújítá­sát. A nyilatkozat , amely beje­lentette, hogy szombaton dél­­­­után az amerikai bombázógé­­­­pek ismét támadták Quang­ Binh körzetét — hangsúlyozta, hogy az amerikai akció nyil­vánvalóan súlyosan fogja befo­lyásolni a párizsi értekezlet kilátásait. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány delegáció­ja »példa nélkül álló súlyos bűntett«-nek minősítette a VDK elleni amerikai bombá­zások felújítását. A DIFK nyi­latkozata rámutat, hogy bombázások világosan megmu­a­tatják: az amerikaiak Nixon minden békeszólama ellenére az indokínai háború folytatása és kiszélesítése mellett vannak. Jól tájékozott washingtoni források szerint Nixon elnök személyesen adott felhatalma­zást a támadás végrehajtására. A támadás időzítésével a Ni­xon-kormány ismét kész hely­zet elé állította az amerikai törvényhozást, s — tekintettel a kongresszus hét végi szüne­tére — még arra sem adott le­hetőséget a törvényhozóknak, hogy a szenátusban és a képvi­selőházban reagáljanak a viet­nami háború újabb eszkaláció­jára. A Lon Nol rezsim csapatai kegyetlen módszereket alkalmaz­nak. A kormánykatonák egy állítólagos partizánt hurcol­nak kihallgatásra. Járványveszély J J Kelet-Pakisztánban Kelet-Pakisztánban a szom­bati jelentések szerint tovább­ra is a megfelelő szállítóesz­közök hiánya és a járványve­szély okozza a legtöbb gon­dot. Eddig 166 000 halottat szám­láltak össze. Az AP hírügynökség tudó­sítója megrázó szavakkal fest képet a szinte tökéletesen el­pusztult területek lakóinak szenvedéseiről. Mint írja: hallatlanul magas a gyermek­áldozatok száma, mivel nem voltak képesek gyorsan elme­nekülni vagy megfelelő mene­déket találni a nagy sebesség­gel rohanó, több méter ma­gas vízfal elől. (MTI) Laird és a költségvetés Katonai segélyek vezettek a vietnami vérontáshoz is Melvin Laird amerikai had­ügyminiszter a szenátus kato­nai költségvetési albizottsága előtt követelte, hogy a katonai költségvetést olyan hagyják jóvá, ahogy formában azt kormány a kongresszus elé ter­­­jesztette (azaz 68,7 milliárd dolláros összegben). Laird új­fent azzal érvelt, hogy a költ­ségvetés bármilyen mértékű csökkentése »súlyos következ­ményekkel járna az Egyesült Államok nemzetbiztonságára nézve«. A hadügyminiszter kérte azt is, hogy 354 millió dollárra nö­veljék az »előre nem látható költségek« fedezésére szánt összeget. Mint a TASZSZ tudósítója rámutat: a vietnami háború következtében súlyos nehézsé­gekkel küzdő Amerika gazda­sági helyzete számos kong­resszusi képviselőt arra kész­tet, hogy kritikus módon vizs­gálja a kormány újabb és újabb követeléseit. Ezt tanúsít­ja az a tény is, hogy a képvi­selőház a költségvetés terveze­tét csak 66,8 milliárd összeg­ben hagyta jóvá. Több szenátor élesen bírálta az egymilliárd dolláros — Iz­raelnek, Dél-Vietnamnak, Kambodzsának és más orszá­goknak nyújtandó — katonai segély tervét. Ezzel kapcsolat­ban Frank Church demokrata­párti szenátor emlékeztetett arra, hogy »a katonai segélyek vezettek a vietnami vérontás­hoz«. (MTI) ' " ... ... A Rudé Právo cikke a nyugati híresztelésekről A „vértanúság“ nimbusza szertefoszlott Az ellenséges propaganda is­mét konstrukciós politikai pe­rek előkészítéséről terjesztett híresztelésekkel igyekszik za­vart kelteni — állapítja meg szombati vezércikkében Miros­lav Moc, a Rudé Právo főszer­kesztője, a CSKP KB titkársá­gának tagja. — Legelőször 1969 áprilisában folyamodtak ehhez a módszerhez, amikor a párt élére új vezetés került. Az idén is több alkalommal éltek ezzel a fogással. Amikor azonban mégsem ke­rült sor az előre beharangozott konstrukciós perekre — írja Miroslav Moc —, néhány ka­landor saját tervet kovácsolt. Arra törekedtek, hogy egy pamflet terjesztésével pert erő­szakoljanak ki. Vizsgálat va­lóban indult az ügyben, s ek­kor maguk kezdték híresztelni, hogy szörnyű politikai per vár rájuk. Ezt át is vette a burzsoá sajtó, s újabb nyugati sajtótu­dósítók kérték akkreditálásu­kat Prágában. Ám a csoport belsőleg meghasonlott: tagjai egymást kezdték vádolni. Akadt olyan is, aki kijelentet­te, hogy provokáció áldozata lett, s nem vállal közösséget a többiekkel, mert nem ellensé­ge a rendszernek. A vértanúság nimbusza te­hát időben szertefoszlott — hangoztatja a cikk írója. Nem sikerült az állam és­­ a kommunista párt lejáratása. Egyáltalán nem deklaratív jel­legű annak a szándéknak a hangsúlyozása, hogy felszámol­juk a régi hibákat, és szavatol­juk, hogy a jövőben meg ne ismétlődjenek. Senki ne vegye azonban félvállról, hogy a vál­ságot következetesen politikai eszközökkel oldjuk meg! Senki ne minősítse ezt a gyengeség jelének, s ne tegye próbára tü­relmünket, ne zavarja meg a konszolidáció folyamatát. (MTI) Malaysia megsértődött A Daily Mail singapore-i tu­dósítója közli, hogy Malaysia fontolóra vette a tervezett öt­hatalmi (Anglia, Ausztrália, Új-Zéland, Singapore és Malay­sia) paktumból való kilépését, s ezzel veszélyezteti az angol kormány távol-keleti katonai terveit A malaysiai hadügyminisz­ter a tudósítóval folytatott be­szélgetésben kijelentette: or­szága különösen azért csaló­dott az angolokban, mert nem hajlandók repülőgépekkel tá­mogatni a malaysiai hadsere­get. Malaysiát bosszantja az is, hogy az angolok összes szá­razföldi csapataikat Singapo­­re-ban akarják állomásoztatni, és így a támaszpontokkal járó pénz is singapore-i zsebekbe vándorolt (MTI) RÖVIDEN A Német Kommunista Párt nyilatkozatában üdvözli a Len­gyel Népköztársaság és az NSZK között megkötött szer­ződést Könnygázgránátokkal osz­latta szét a szicíliai rendőrség a tüntetőket. A munkások a három legnagyobb szakszerve­zeti szövetség felhívására 24 órás általános sztrájkot támo­gatva vonultak Palermo utcái­ra. Élesen ellenzik indiai hiva­talos személyiségek az ameri­kai vagy más támaszpontok építését az Indiai-óceán térsé­gében. Az indiai külügymi­niszter már tiltakozott az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormányánál. A halottak száma — a Fü­löp-szigeteki kormány bejelen­tése szerint 105-re emelkedett a »Patsy« nevű hurrikán pusz­títása nyomán. 1012 ember se­besült meg, 23 ezer maradt hajléktalan. • A tory kormány Párizsra kacsingat Sokasodó jelek mutatják, hogy a tory kormány Bonnhoz fűződő viszonya rosszabbodik, az angol—francia együttműkö­dés pedig — még katonai kér­désekben is — egyre szívélye­sebbé válik. Szombaton minden angol lap közölte, hogy a nyugatné­met kormány sajnálkozását fe­jezte ki Ahlers kormányszóvi­vő csütörtöki megjegyzései miatt, angolellenes a Daily Telegraph azonban vezércikk­ben támadja a bonni kor­mányt. A vezércikk írója felháboro­dik Ahlers ama kijelentése miatt, hogy Anglia »nem euró­pai« módon foglal állást, ami­kor nem hajlandó pénzzel hoz­zájárulni a NATO-nak java­solt, új pénzügyi alaphoz, hogy ez veszélyeztetheti a szi­­­getország közös piaci csatlako­zását. A cikkíró érezhetően hi­degháborús éllel veti fel a kér­dést: »Lehet, hogy ez Brandt-féle Ostpolitik részege­­­tő borának első eredménye?« Ugyanez a vezércikk »Pá­rizsban viszont jobb a hely­zet« című második részében dicséri a »francia—brit meg­békélést«, amely a nyugat-eu­rópai unió ülésén már teljessé lett (MTI)

Next