Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-22 / 274. szám

4 Somogyi Néplap Illetékesek írják az oktatásban ÁLDOZATOK Nemrég Sarkadi László tol­lából az általános műveltség kialakításához elengedhe­tetlen alapok lerakásáról ol­vashattunk. Az alapkészsé­gek maradéktalan elsajátí­tása terén az általános isko­la alsó tagozatában lát a szerző fellelhető okokat. Mint írja: „Az általános mű­veltség kialakítása ma na­gyon problematikus és en­nek oka az alapműveltség hiányossága. Ezek pedig az általános iskola alsó tagoza­tának hibáira vezethetők vissza. Mindezzel természetesen egyetértve el kell, hogy is­merjük: egyszerűen az új tantervek nívója miatt nincs elegendő idő a készségkép­zésre, bár a nevelői szabad­ság néhol erre lehetőséget biztosít. Igaz viszont az is, hogy a ma (és a régmúlt) tanítójának egyszerre több terület alapműveltségével kell (kellene) rendelkeznie, több tantárgyat kell taníta­nia. Ráadásul igazuk van azoknak is, akik azt mond­ják: kissé felhígult a taní­tói pálya, kevesebb az elhi­vatott nevelő. Ám az is tény, hogy az alsó tagozat élte és éli át a legkevésbé sikerült tanterveket. Magyar nyelv és irodalomból számos kísérlet zajlott le és zajlik az olva­sástanítás megvalósítására, a 3. osztályban pedig egy­szerűen tankönyvet kellett cserélni. Nem is szólva a matematikáról, ahol például 4. osztályban az anyag mennyisége alig hagy időt gyakorlásra, készségképzésre. A felső tagozat is küszkö­dik például a magyar tan­terv elsajátíttatásával, vala­mint a matematika komoly ismeretszintjével. Úgy gondolom, az okok boncolásánál és a gondok orvoslása érdekében tovább lehet menni az általános is­kola alsó tagozati hibáinál, és meg kell vizsgálni a ta­nítók kezét helyenként meg­kötő tantervek követelmé­nyeit, a fölmérő lapok és szakfelügyelői elvárások kö­telmeit. Vélem és vallom: a tanítók épp oly áldozatai a jelen gondjainak, miként valamennyi pedagógus. Olyan áldozatok, akiknek a megértést nélkülöző „bebif­­lázás” elérése is erőn felüli tevékenységet takarhat. Hi­szen a bipoláris kapcsolatból adódóan a befogadó tanulók értelmi képességei nem fel­tétlenül igazodnak a tovább­lépéshez elengedhetetlen tananyaghoz. A képzést, az alapok lerakásának hiányos­ságait nem oldja meg a he­ti egy óra szakkorrepetálás. A folyóiratokban és a napi sajtóban egyre gyakrabban olvashatunk olyan cikkeket, amelyek az új tantervek be­vezetésének, vagy az új tan­terv szerint tanuló gyerme­kek teljesítményének prob­lémáira mutatnak rá. E cik­kek rendszerint jelzések az illetékesek felé, ezeken kel­lene segíteni. Ilyennek lá­tom Góz Mihály buzsáki pe­dagógus írását is. Megállapí­tásai alapján igazak, bár a pedagógusok — a vitathatat­lanul megnövekedett felada­tok és gondok ellenére — azért aligha tekintik magu­kat az új „áldozatainak”. dokumentumok Ezért ki­egészítésképpen néhány do­logra kel utalnom. A tantervek végrehajtha­tóságát különböző felmérések alapján vizsgálja az Orszá­gos Pedagógiai Intézet. A tapasztalatokat — köztük a cikkben felvetett alsó- és felsőtagozatos problémákat is — részletes elemző szak­cikkekben tárják folyamato­san az oktatásügy irányítói, a pedagógusok és minden érdeklődő elé. (Pedagógiai Szemle 1984. 9. sz.-ban Bá­thory Zoltán — Vajó Péter, Zátonyi Sándor, Vladár Er­vin cikkei, A Tanító 1984-es évfolyam­számai.) A Műve­lődési Minisztérium a szük­séges korrekciókat végrehaj­tatja, de valóban elhibázott lenne ennek kapkodó, végig nem gondolt elrendelése. Ta­pasztaltuk, hogy a bevezetés során gyakran a pedagógu­sok véleménye is változik a tantervi anyaggal kapcsolat­ban. Ami első évben szinte sokkolta őket, az a másod­szori, harmadszori tanítás­nál megvalósíthatónak lát­szik. Az is tény, hogy a ma­­ximalizmust gyakran nem a tanterv írja elő, hanem a tankönyvek, a munkafüze­­tek, egyéb segédeszközök, esetleg a magas osztálylét­­számok, és nem ritkán a ne­velő ... differenciált órai munka. Egyedül a fontos ismeretek kiemelése, az anyag lerövi­dítése kecsegtet eredménnyel, a amelyhez azonban szükséges felmérő feladatok (köz­ponti) iskolavezetés, valamint s szakfelügyelői elvárások megbonthatatlan, követke­zetesen betartott egysége is. Góz Mihály Buzsák, általános iskola Az új dokumentumok egyik sajátossága, hogy az a eddigi gyakorlattól eltérően követelmények részlete­sebb kidolgozását adják a tananyag részletezése he­lyett. Sok nevelő viszont még ma is a tankönyv tan­anyagát akarja megkövetel­ni, vagy a tanterv kiegészí­tő anyagát törzsanyaggá lép­tetik elő, így sokszor való­jában a gyermek válik a kö­vetelés „áldozatává”. Góz Mihály is utalt arra, hogy a „tanári szabadság” alapján bizonyos problémák már a jelenlegi körülmények között is kiküszöbölhetők lennének. Pedagógusaink­nak határozottabban kell súlypontozniuk a­dandó tananyagot; feldolgo­témakör feldolgozása minden előtt pontosan tisztázniuk kell a maguk számára az elérendő követelményeket, és sokkal bátrabban alkalmazkodni a helyi adottságokhoz, tanít­ványaik készség- és tudás­szintjéhez. Ugyanakkor valóban szük­ség van arra is, hogy az is­kolavezetés és a szakfelügye­let munkája legyen össz­hangban a fentiekkel. Ezt szolgálja az a várható intéz­kedés is, amely már a kö­zeljövőben a szakfelügyele­tet szakmalzodikus jellegűvé szervezi át, munkájukban a szakmai tanácsadói oldalt erősítve. Vitathatatlan, hogy az 1978-as tantervek bevezeté­se rendkívül nagy munkát jelentett a gyakorló pedagó­gusoknak, s az­­ átálláshoz még több tapasztalatra és gyakorlati segítségre van szükség. De gyermekeink ér­dekében az is fontos, hogy pedagógusaink mielőbb vis­­­szanyerjék hitüket az új, szükség esetén korrigált do­kumentumok végrehajtható­ságába. Sótonyi Sándor a megyei tanács művelődési osztályvezetője SÚLYPONTOK 1984. november 22., csütörtök Postahivatal épül Igaiban Tizenkétmillió forintos beruházás kezdődött Igai központjában. Ú­j postahiva­tal és tíz szolgálati lakás épül. Az alapokat a Tanép készíti el, a további mun­kákat pedig az igazi tanács gazdasági-műszaki ellátó szervezete. A­­ ház a jövő év végére készül el Nagyban meg­könnyíti az építkezést, hogy a nagybereki Gamesz mun­kásai is segítenek az iga­­liaknak. A most kapott se­gítséget jövőre viszonozzák Nagyberkiben. Magyar partizánok Szlovákiában „A gyűrű szoros..." A Szlovák Nemzeti Felke­lés harcaiból jelentős részt válalt a Vaszilij Mihajlovics Kozlov partizánegység pa­rancsnoksága alatt tevé­kenykedő, Petőfi Sándor ne­vét viselő partizánosztag. Parancsnoka Grubics Zol­tán, komisszárja Fábry Jó­zsef volt, az osztag létszáma pedig meghaladta a két­százötven embert. Hogy mi­ként erősödött egy partizán­osztag? Jó példa erre Fábry József akciója, amit Lucska faluban hajtott végre. A partizánok a lakosság­gal állandó összeköttetésben voltak, így tudták meg Fáb­­ryék, hogy Lucskára magyar katonák érkeztek a frontról, és a lakosságtól élelmiszert igyekeznek rekvirálni. A Petőfi-partizánegység egyik csoportja Fábry József vezetésével nem sokkal ké­sőbb megjelent a települé­sen. A lakosság közvetíté­sével, később pedig szemé­lyesen is felvette a kapcso­latot a magyar frontkato­nákkal, aminek eredménye­ként öt magyar honvéd le­tette a fegyvert, és beállt a partizánosztagba, a többiek pedig elrejtőztek a közeli erdőkbe anélkül, hogy a ka­pott parancsot végrehajtot­ták volna. A Petőfi-partizánosztagot egy alkalommal váratlanul közrefogták a németek egy magaslaton, Revucától észak­ra. Adler Károly osztagpa­rancsnok negyedórás heves tűzharc után úgy határozott, hogy kitör az ellenség gyű­rűjéből. A gyors döntést si­ker koronázta: megsemmisí­tettek tizenhat németet, a partizánok pedig négy se­besülttel vonultak el. Adler Károly lőcsei fogtechnikus volt. Négygyermekes család­ban nevelkedett. A szlovák nemzeti felkelés győzelmét követően otthagyta jólmenő üzletét, és csatlakozott a partizánokhoz. A szlovák és a magyar antifasiszták érdekeinek ös­­­szefonódását bizonyítja, hogy minden akciót — tekintet nélkül arra, hogy a szlovák hegyekben, a határ közelé­ben, vagy magyar területen hajtottak végre — a közvet­len kölcsönös segítség csele­kedeteként fogták­ fel. Ami­kor Kozlov őrnagy csoportja brigáddá gyarapodott, a ma­gyar partizánok többsége a Petőfi Sándor egységbe tö­mörült. A Szlovák Nemzeti Felkelés elleni elsöprő né­met támadás idején, 1944 októberének végén a Petőfi­­egység a csetneki völgybe vonult át. Ez a völgy a par­tizánköztársaság életét élte, és a faluban Besztercebánya eleste után is csehszlovák zászló lobogott. — A stábom tudomáséra jutott, hogy magyar kato­nák állnak át hozzánk, buj­dosnak, és az a gondolat is felmerült, hogy nekünk kel­lene közeledni hozzájuk, be­szervezni őket a partizán­­mozgalomba. Később egy tíztagú csoportba verődtünk, szovjetek, magyarok vegye­sen. Akkor kezdtük el tevé­kenységünket, megtudtuk, hogy az ózdi kohómunkások Losoncon keresztül nyugat felé tartanak. Kiválasztot­tunk egy csoportot, amely­nek tagjait alkalmasnak ta­láltuk a kapcsolat if felvéte­­lére. Körülbelül magyar katonát és százötven polgári személyt sikerült meggyőz­nünk. Később még többen csatlakoztak hozzánk. De­cember közepén Kysuca nad Rimavicou községben ala­kult meg brigádunk — me­sélte Alexander Simkó, aki ma a Zdroj vállalat nyugat­szlovákiai kerületi igazga­tóságának személyzeti veze­tője. A felkelés leverését köve­tően sok magyar partizán maradt Keleti Ferenc veze­tésével a Magas-Tátra he­gyeiben és folytatta a küz­delmet a németek ellen. A Scors-egység keretében egy másik magyar csoport hol Szlovákia, hol Magyarország területén tevékenykedett fasizmus ellen , az interna­a­cionalista szolidaritás nemes példáit mutatva. „ ... Nehéz a búcsú. Én még nagyon szerettem volna élni. Még érzek magamban sok-sok tetterőt. Két hete kergetnek a kutyák, már sokszor úgy volt, hogy itt a vég. Ma sikerült még ötünk­nek egy nagyon jószívű em­berhez betérni és egy kicsit megszáradni, megpihenni, jólakni. De mi lesz holnap? — írta Adler Károly köz­vetlen halála előtt családjá­nak. A németek elfogták, kegyetlenül megkínozták és kivégezték. Búcsúlevelét Banska Byst­­ricán a Felkelés Múzeumá­ban őrzik. Gotyár Gyula és M. Szabó Gyula Æ% Partizánok a hegyekben SfUj típusú bérlemény, új típusú perek Szerződéses üzletek— bírósági ügyek Három év alatt tízezerre szaporodott a szerződéses üzletek száma. A kiskeres­kedelmi boltoknak tíz szá­zaléka, a vendéglátóipari üzleteknek pedig egyharm­a­­da szerződéses. Megjelené­sükkel jó hatást gyakorol­tak a gazdasági életre, de a bírósági eljárásokban ezzel egyidőben új ítélkezési és jogalkalmazási problémák is keletkeztek. A perek többségét felpe­resi pozícióban a gazdálko­dó szervezetek indítják az üzletvezetők, valamint melléjük kötelezett kezesek a — tehát a bérlők ellen. Azt követelik, hogy teljesítsék a szerződésben foglalt fizetési kötelezettségüket, kár az alperesek. Ugyanak­tehát a bérlő üzletvezetők megpró­bálnak kibúvót keresni, és támadják a szerződés érvé­nyességét. Rendelet írja elő, hogy a szerződéskötéskor a bérbeadót megelőző év ér­tékesítési forgalmára vonat­kozó tájékoztatási kötele­zettség terheli. Előfordul, hogy a bérlőt nem tájékoz­tatják kellően, illetve pon­tatlan adatokat adnak neki Ezért a peres eljárás során bírósági szakértő segítsé­gével derítik ki, vajon gazdálkodó szervezet a ver­­­senytárgyalás előtt valósá­gos adatokat közölt-e? A valóság : viszonylag csekély azoknak a béreknek a szá­ma, amelyekben bebizonyo­sodott, hogy a bérbeadó valótlan adatokat nyújtott. Az irányadó szempontokat a Fővárosi Bíróság Polgári Kollégiumának ülése a kö­vetkezőkben összegezte: szakértő bevonásával tisztá­zandó, hogy a korábbi mű­ködés ideje alatt mennyi volt az üzlet reálisan elér­hető forgalma, milyen ös­­­szeget jelent a társadalom­­biztosítási és a nyugdíjjáru­lék, az állóeszközök érték­­csökkenése és használati dí­ja, valamint a helyiség bér­leti díja. Végül meg kell határozni a gazdálkodó szer­vezet nyereségéhez az álta­lános költségeihez való hoz­zájárulás mértékét. Olyan helyzetet semmiképpen nem szabad teremteni, hogy teljes nyereség a bérbeadó a gazdálkodó szervezetnek jus­son. De érvénytelen szerző­dés ellenére is köteles az üzletvezető a jövedelemadó fizetésére. Sokkal bonyolultabb a helyzet akkor, ha a már szerződéses üzletet ismét szerződésbe adják, más üz­letvezetőnek. Ebben az eset­ben a tájékoztatási kötele­zettség a jelenlegi jogi sza­bályozás mellett nem egé­szen egyértelmű. Itt az kérdés, melyik év értékesí­­­tési forgalmát közölje a bér­beadó gazdálkodó szervezet az új szerződő féllel. Ilyen­kor ugyanis a bérbeadó az előző évben elért tényleges forgalmat nem ismerheti. Hiszen a szerződésben sze­replő úgynevezett tervezett forgalmat a bérlő lehet hogy elérte, esetleg túlszárnyalta, de lehet, hogy meg sem kö­zelítette. A bérbeadó gaz­dálkodó szervezettől elvár­ható, hogy a szerződéskor az új partnerral közölje: az üzlet korábban milyen for­mában működött. Amennyi­ben szerződéssel, akkor is­mertetni kell, hogy azt meg­előzően mennyi volt a tény­leges forgalma, hogy mikor szűnt valamint, meg a szerződéses viszony.­t. Annál is inkább elvárha­az alapos információ, mert a Polgári Törvény­­könyv szerint a szerződő felek a megkötendő szer­ződést érintő minden lénye­ges körülményről — kötele­sek egymást tájékoztatni. Ez a szabály általános. Ezért előfordulhat, hogy a bíróság — ennek betartása ellenére — tájékoztatási kötelezett­ség megsértését állapítja meg, és kártérítésre köte­lezi a bérbeadó gazdálkodó szervezetet. Mindezek azonban csak a problémák kis részét érin­tik. Végül is a szerződéses üzletek életképességét bizo­nyítja az a tény, hogy szá­mukhoz képest csekély a működésükkel kapcsolatos perek száma. Csik Ibolya

Next