Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-10 / 188. szám
1992. augusztus 10., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Erdély kincsei Tusnádfürdő és környéke Erdély kincsei: a hegyvonulatok fenyveserdői, a hegyek, a suhogó folyók, a csendes kiránduló- és üdülőhelyek. S az emberek barátsága: Tusnádfürdő kisváros — 650 méterrel a tengerszint felett —, híres gyógyfürdő és üdülőközpont, festői környezetben. Fenyvesek és lombhullató erdők között, ahol az Olt áttöri a Hargita déli hegyvonulatát. Szinte csak magyarok laknak itt, valamivel több mint kétezren. A város szállodáiban (Csukás, Olt, Tusnád), illetve a 14 villájában és az üdülőházakban (kempingben) manapság 3000 vendéget tudnak elszállásolni. Tusnádfürdő területén üdítő ásványvíz (borvízforrások) fakadnak. Nagy részük szénsavas, de gyógyvízként is használható. (Jelenleg 47 gyógy-ásványvízük van nyilvántartásban.) 1977-ben mélyfúrással feltártak egy 63 fokos forrást is. A tusnádi fürdőt — tudatja velünk Orbán Balázs a Székelyföld leírásában — Éltes Lajos tusnádi birtokos alapította, aki „az azelőtt Beszéd-mezőnek nevezett, teljesen vadon elhagyatottságában levő helyet 1845-ben a falutól (Tusnádtól) haszonbérbe véve részvényeket gyűjtött e fürdő berendezésére”... Forgalmát növelte, hogy a Csíkból a Szentgyörgyre vezető út vonulatába esett. A fürdő forrásai a Szent Anna-tó hegykaréját képező Nagy-Csomag alján fakadnak. E források vizét ivásra és fürdésre is használják. A vadregényes vidéken, a fürdőváros központjában található a mezotermális fürdőmedence és a Csukás-tó. Ezen csónakáznak is. Az Olt suhogó vizén átkelve, az egykor nagyforgalmú kemping mellett elhaladva, turistaúton juthatunk a 840 méter magas Sólyomkő csúcsára... Ha már Tusnádfürdőre és környékére látogat az idegen, érdemes megnézni — az Olt jobb partján — a száraz széndioxidos gázömléseket, az úgynevezett mofetákat. S a fürdővárostól alig kétórás gyalogtúra után elérhetjük a környék legvonzóbb látványosságát a „tengerszem”-ként emlegetett Szent Anna-tavat. A régi várak közül, Hargita megye egyik legszebb és legnagyobb építménye található a hegytetőn. Tusnádfürdőtől kissé távolabb, a Gyergyói-havasokban nevezetes kirándulóhely a Békás-szoros és a Gyilkos-tó. Krutek József Gyilkos-tó Nevezetes kirándulóhely a Békás-szoros A mongoliai caatanok nagyasszonya Dr. Tatár Mária Magdolna orientalista, az oslói egyetem professzora Mongolia északi részén élő nyelvrokonaink, a caatanok (ejtése szatén) életvitelét, hitvilágát tanulmányozza. Az UNESCO megbízásából több alkalommal is felkereste a törzset; tagjai mindig szeretettel fogadták, valósággal bálványozzák, nagyasszonyuknak tekintik. Kislányával, Saroltával ismét hosszú útra indult, így, mondhatni útközben Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban készült vele az alábbi beszélgetés. — Nomádként érkeztem, tudniillik én sosem várok meghívásokra. Csíkszereda csak egy tranzitállomás, a hosszú út előtt... Budapesten születtem 1946-ban, dunántúli magyar családban. A magyar főváros apácaképzőjében érettségiztem, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem mongolszakán végeztem, ugyanott doktoráltam. Aztán férjhez mentem Norvégiába, egy indológushoz. Tudok mongolul, két évig éltem Ulan Bátorban, sokat jártam a vidéket, így jutottam el a cantanok földjére. — Kérem mutassa be furcsa nevű rokonainkat. Örömmel vennénk, ha arról is szólna, hogy milyen, velünk is közös szálak bogozhatóak ki az eddigi kutatások nyomán. Csupán néhány ezren élnek, Mongólia északi részén, ahol rénszarvast tenyésztenek. Soha sem voltak sokan. Eredetileg Dél-Szibériában laktak, tulajdonképpen délszamojédok, de már ők is elmongolosodott kumiszivók. S mert finnugorok, evégből rokonaink. Mitológiájukban, hitvilágukban még most is tettenérhető eredeti származásuk. — Nyelvemlékeinkből milyen, ránk nézve is tanulságos következtetéseket lehet levonni? Ezek esetleg igazolhatják a rokonságot? — Lehet bizony! Méghozzá egész biztos nyomokat fölfedni. Véleményem szerint legkevesebb nyolc olyan szó található a székely nyelvjárásban, amely igazolja, hogy nem törökországi török, hanem annál jóval keletibb török eredetű szavakkal van dolgunk. De akár helynevekkel is példálózhatnék... — Bár egy példa erejéig, ha pontosítaná... — Én nagyon jellemzőnek tartom azt, hogy a bivalyborjat Bibarcfalva (Székelyföld) környékén botokának hívják. A botoka mindenütt máshol a magyar nyelvjárásban kicsi botot (szerszámot) jelent. Ott kimondottan csak(!) bivalyborjat értenek alatta. Ez pedig egy ősi török szó. A bocok teveborjú, bivalyborjú jelentésű. A törökben a boto igéből származik, ezen pedig olyan cselekvés értendő, amely az elléssel kapcsolatos, tevék, bivalyok esetében. A Bibarcfalva környékieknek soha olyan török nyelvjárással kapcsolatuk nem lehetett, hiszen ez (már) a kun nyelvjárásban sincs meg. A török hódoltság korában sem tanulhatták törökországi törökből, mert ott sem fordul elő. Következésképpen mi voltunk a legdélibb finnugorok, nálunk viszont nem maradt fenn a rénszarvas tenyésztésének kultusza, hiszen olyan korán, délen laktunk már vagy délre mentünk. — Ezek szerint mondhatni a rénszarvas tartja egybe a mongóliai kisebbséget, a cantanokat. — Igen! Sokat írtam a mongol mitológiáról, e nép vallástörténetéről, hitvallásukról, a sámánizmusról. A cantanoké nagyon is kapcsolatban van a magyar táltoshittel. Íme, újabb bizonyítéka rokoni kapcsolatainknak! — Mit jelent magyarnak lenni Norvégiában? — Bár 14 éve élek ebben az államban, de még mindig idegennek érzem magam. Magyarnak tartom magam, s ezért Norvégiában senki nem neheztel rám. Viszont tartózkodóak a norvégok, egymással szemben is, még , mert mindezt jól tudom róluk, ez alkalmassá tesz arra, hogy nekem se legyenek velük szemben fenntartásaim. Nyolc nyelven beszélek, mindez méltánytalan dicsekvésnek hat. Mert mi az, hogy beszélek egy nyelvet? Lényegesebb az, hogy nem felejtettem el anyanyelvemet! Norvégiában élek, nem mondtam le magyar állampolgárságomról, járom a cantanok földjét, ez a kutatási területem. Lányom, Sarolta most 14 éves, mindig velem tart. Ivott kumiszt, aludt jurtában, gyakorolta szőrén megülni a lovat, de mindemellett tudatában van annak, hogy ő is magyar állampolgár. Ez nem jelenti azt, hogy ne találná fel magát a norvég társadalomban. De már alig várjuk, hogy újból találkozhassunk nomád ismerőseinkkel. — Jó utat kívánunk Tatár Mária Magdolnának, a cantanok nagyasszonyának! S kívánjuk, hogy számunkra is újabb tanulságokkal, bizonyítékokkal térjenek haza. Kristó Tibor 5 Koltai filmet rendez „Sose halunk meg!” címmel új magyar filmkomédia forgatása kezdődik augusztus 13-tól; a forgatókönyv írója Nógrádi Gábor. Az alapötletet adó Koltai Róbert ezúttal nem csupán színészként, hanem a film rendezőjeként is bemutatkozik. Főbb szereplők: Koltai Róbert, Szabados Mihály, Máté Gábor, Jordán Tamás, Gathy Kathy, Pogány Judit, Blaskó Péter és Lukáts Andor. Az operatőr Halász Gábor, a dramaturg Fábry Sándor. A díszletet és a jelmezt Pauer Gyula tervezi, a gyártásvezető Rutkai Péter. A történet, amelynek valóságalapja van, egy vállfaárusról szól, aki nagyon szerette a lovakat, és az unokaöccsét. Gammák az űrből Az amerikai Whipple csillagvizsgálóban egy nemzetközi kutatócsoport minden eddig ismertnél erősebb, galaxisunkon kívülről érkező gamma-sugárzást észlelt — jelentette a felfedezést az UPI, a Nature magazin írása alapján. A Föld légkörének felső régióját érő, rendkívül magas energiájú gamma-sugarak csaknem egy trillió elektrovoltosak. Kitüntetések Csenki Imre Kossuth-díjas zeneszerzőt és karnagyot 80. születésnapja alkalmából, az Állami Népi Együttes énekkarának létrehozásában és az énekkar művészeti vezetésében szerzett elévülhetetlen érdemeinek elismeréseként „Az Együttesért” kitüntetésben részesítették. Ezt a kitüntetést kapta Szabó József csellóművész is. Magyarország Kanadában Thaiföld, Spanyolország és Svájc után idén három héten keresztül Magyarország lesz a vendége a Torontóban augusztus 19-én megnyíló, hagyományosan két-három millió embert érdeklő Kanadai Nemzeti Kiállításnak. Hazánkból húsz vállalat szerepel a kiállításon, többek között olyan termékekkel, mint a méz, a bor, a konfekcióruhák, a szőnyegek, az ólomkristályok és a hímzések. Az érdeklődők a kulturális programok sorából is választhatnak. A BÉRBŐL ÉLŐ SZÍNÉSZ Reviczky Gábor az árulkodó mozivászonról, a tévéjátékokról és a „piszkos” anyagiakról Jóval közelebb van a negyedik, mint az ötödik X-hez, színészi önéletrajza mégis hosszabb, mint jó néhány veterán pályatársáé. Bőven volt része nemcsak a fővárosi, hanem a vidéki művészéletben is. Rangos szerepek egész sorát állította minden „állomáshelyén” színpadra, teljesítményeit magas elismerés (1986 - Jászai Mari díj) honorálta, szereplője a népszerű bolondos család, a Família Kft életének... — Reviczky Gábor belekóstolt mindenbe, ami a színészet asztalán megtalálható. — A látszat csal. Heltai-darabban például soha nem játszottam, sőt a Néma leventét még színpadon sem láttam. Legalább is eddig... — Most azonban a Játékszín nyári felújításában bőven pótolja a mulasztást. Ön formálja a csatlós Beppót is, a király Mátyást is. — Az én ötletem volt a duplázás; azt hiszem, így sokkal érdekesebb az előadás, amelyet a rendezők egyébként is alaposan megújítottak: ez a darab eltér az eredetitől. — Az „átigazolások” során visszakerült a Vígbe, ahol 10 esztendőt már játszott. Ilyen erős a kötődés? — Igen... Gondolom, ez alkati kérdés. Pedig a mai idők szelleme nem kedvez az efféle hűségnek. Gondolja meg: a szabadúszó szabad vagy legalábbis szabadabb ember. S a nagyobb szabadsághoz — ez sem mellékes — kedvezőbb adózási feltételek társulnak. Szóval a „piszkos anyagiak” egyáltalán nem a kötődést, az egy-egy társulathoz tartozást díjazzák. Mi, bérből és fizetésből élő színészek keményen adózunk év közben, aztán rendszerint még egyszer, a jövedelmek összesítésekor. Mit mondjak? Cudar dolog, és mégis... A vígszínházi egy évtized után két évet a Nemzetiben voltam, de úgy éreztem és érzem, az csak egy rossz kanyar volt a pályámon. — A színház, a színpad az egyetlen szerelem? — Sokat vagyok, s talán ha minden lehetőséggel élni tudnék, még többet lehetnék színpadon. Ezért vagy ennek ellenére — ki tudja? — a film áll igazán közel a szívemhez. Meggyőződésem, hogy a felvevőgép előtt nem lehet hazudni. A filmvászon leleplező; aki ott elhitető erejű, meggyőző és jó, az a színpadon is az. Fordítva nem biztos... — Tévé-szereplések? — A korábbi években sokkal többet álltam a kamerák előtt, mint mostanában. Akkoriban tudniillik a maihoz képest rengeteg tévéjáték készült. Félreértés ne essék, nem hazabeszélek, de ha agyonütnek, sem értem, miért vesznek el annyi pénzt a Televíziótól. Hogy lehet így jó műsort, műsorokat csinálni? Politika, beszélgetés... Az van, minden mennyiségben. Ez érdekelné az embereket? — Az obligát kérdésre, hogy hogy van, mit válaszol? — Megint a „piszkos anyagiakkal” kezdve: nincsenek különösebb gondjaim, OTP-adósságaimat letudtam. Próbálok kiegyensúlyozottan élni, de nehéz, mert körülöttem rossz közérzetű a világ. Néha attól is fázom, hogy sétálgassak az utcán... Valamikor ott éltem Tatabányán, az erőmű alatt, s ha felnéztem az égre, megtelt a szemem korommal. Most Pesten kívül lakom. — Tervei, reményei? Vannak, és nem is akármilyenek. Hamarosan próbálni kezdjük Vígben a remek komédiát, a Bolha a a fülben-t. A főszerepet játszom. Úgy akarom megformálni, hogy tíz évig le se lehessen venni a műsorról. (Szémann)