Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-10 / 188. szám

1992. augusztus 10., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Erdély kincsei Tusnádfürdő és környéke Erdély kincsei: a hegyvonu­latok fenyveserdői, a hegyek, a suhogó folyók, a csendes ki­ránduló- és üdülőhelyek. S az emberek barátsága: Tusnádfürdő kisváros — 650 méterrel a tengerszint fe­lett —, híres gyógyfürdő és üdülőközpont, festői környe­zetben. Fenyvesek és lomb­hullató erdők között, ahol­­ az Olt áttöri a Hargita déli hegy­vonulatát. Szinte csak magya­rok laknak itt, valamivel több mint kétezren. A város szállo­dáiban (Csukás, Olt, Tusnád), illetve a 14 villájában és az üdülőházakban (kempingben) manapság 3000 vendéget tudnak elszállásolni. Tusnád­fürdő területén üdítő ásvány­víz (borvízforrások) fakadnak. Nagy részük szénsavas, de gyógyvízk­ént is használható. (Jelenleg 47 gyógy-ásványví­­zük van nyilvántartásban.) 1977-ben mélyfúrással feltár­tak egy 63 fokos forrást is. A tusnádi fürdőt — tudatja ve­lünk Orbán Balázs a Székely­föld leírásában — Éltes Lajos tusnádi birtokos alapította, aki „az azelőtt Beszéd-mezőnek nevezett, teljesen vadon elha­­gyatottságában levő helyet 1845-ben a falutól (Tusnádtól) haszonbérbe véve részvé­nyeket gyűjtött e fürdő beren­dezésére”... Forgalmát nö­velte, hogy a Csíkból a Szent­györgyre vezető út vonulatába esett. A fürdő forrásai a Szent Anna-tó hegykaréját képező Nagy-Csomag alján fakadnak. E források vizét ivásra és für­désre is használják. A vadre­gényes vidéken, a fürdőváros központjában található a me­­zotermális fürdőmedence és a Csukás-tó. Ezen csónakáznak is. Az Olt suhogó vizén át­kelve, az­ egykor nagyfor­galmú kemping mellett elha­ladva, turistaúton juthatunk a 840 méter magas Sólyomkő csúcsára... Ha már Tusnádfürdőre és környékére látogat az idegen, érdemes megnézni — az Olt jobb partján — a száraz szén­­dioxidos gázömléseket, az úgynevezett mofetákat. S a fürdővárostól alig kétórás gya­logtúra után elérhetjük a kör­nyék legvonzóbb látványos­ságát a „tengerszem”-ként emlegetett Szent Anna-tavat. A régi várak közül, Hargita megye egyik legszebb és leg­nagyobb építménye található a hegytetőn. Tusnádfürdőtől kissé távolabb, a Gyer­­gyói-havasokban nevezetes kirándulóhely a Békás-szoros és a Gyilkos-tó. Krutek József Gyilkos-tó Nevezetes kirándulóhely a Békás-szoros A mongoliai caatanok nagyasszonya Dr. Tatár Mária Magdolna orientalista, az oslói egyetem professzora Mongolia északi részén élő nyelvrokonaink, a caatanok (ejtése szatén) életvitelét, hitvilágát tanulmá­nyozza. Az UNESCO megbízásából több alkalommal is fel­kereste a törzset; tagjai mindig szeretettel fogadták, való­sággal bálványozzák, nagyasszonyuknak tekintik. Kislá­nyával, Saroltával ismét hosszú útra indult, így, mondhatni útközben Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban ké­szült vele az alábbi beszélgetés. — Nomádként érkeztem, tudniillik én sosem várok meghívásokra. Csíkszereda csak egy tranzitállomás, a hosszú út előtt... Budapesten születtem 1946-ban, dunántúli magyar családban. A magyar főváros apácaképzőjében érettségiz­tem, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem mongol­­szakán végeztem, ugyanott doktorál­tam. Aztán férjhez mentem Norvégiába, egy indológus­­hoz. Tudok mongolul, két évig éltem Ulan Bátorban, sokat jártam a vidéket, így jutottam el a cantanok földjére. — Kérem mutassa be fur­csa nevű rokonainkat. Öröm­mel vennénk, ha arról is szólna, hogy milyen, velünk is közös szálak bogozhatóak ki az eddigi kutatások nyomán.­­ Csupán néhány ezren élnek, Mongólia északi ré­szén, ahol rénszarvast te­nyésztenek. Soha sem voltak sokan. Eredetileg Dél-Szibéri­­ában laktak, tulajdonképpen délszamojédok, de már ők is elmongolosodott kumiszivók. S mert finnugorok, evégből rokonaink. Mitológiájukban, hitvilágukban még most is tet­­tenérhető eredeti származá­suk. — Nyelvemlékeinkből mi­lyen, ránk nézve is tanulságos következtetéseket lehet le­vonni? Ezek esetleg igazolhat­ják a rokonságot? — Lehet bizony! Méghozzá egész biztos nyomokat föl­fedni. Véleményem szerint legkevesebb nyolc olyan szó található a székely nyelvjá­rásban, amely igazolja, hogy nem törökországi török, ha­nem annál jóval keletibb török eredetű szavakkal van dol­gunk. De akár helynevekkel is példálózhatnék... — Bár egy példa erejéig, ha pontosítaná... — Én nagyon jellemzőnek tartom azt, hogy a bivalyborjat Bibarcfalva (Székelyföld) kör­nyékén botokának hívják. A botoka mindenütt máshol a magyar nyelvjárásban kicsi botot (szerszámot) jelent. Ott kimondottan csak(!) bivalybor­jat értenek alatta. Ez pedig egy ősi török szó. A bocok te­veborjú, bivalyborjú jelentésű. A törökben a boto igéből származik, ezen pedig olyan cselekvés értendő, amely az elléssel kapcsolatos, tevék, bivalyok esetében. A Bibarc­falva környékieknek soha olyan török nyelvjárással kap­csolatuk nem lehetett, hiszen ez (már) a kun nyelvjárásban sincs meg. A török hódoltság korában sem­ tanulhatták tö­rökországi törökből, mert ott sem fordul elő. Következés­képpen mi voltunk a legdélibb finnugorok, nálunk viszont nem maradt fenn a rénszarvas tenyésztésének kultusza, hi­szen olyan korán, délen lak­tunk már vagy délre mentünk. — Ezek szerint mondhatni a rénszarvas tartja egybe a mongóliai kisebbséget, a can­­tanokat. — Igen! Sokat írtam a mon­gol mitológiáról, e nép vallás­­történetéről, hitvallásukról, a sámánizmusról. A cantanoké nagyon is kapcsolatban van a magyar táltoshittel. Íme, újabb bizonyítéka rokoni kapcsolata­inknak! — Mit jelent magyarnak lenni Norvégiában? — Bár 14 éve élek ebben az államban, de még mindig ide­gennek érzem magam. Ma­gyarnak tartom magam, s ezért Norvégiában senki nem neheztel rám. Viszont tartóz­kodóak a norvégok, egymással szemben is, még , mert mindezt jól tudom róluk, ez alkalmassá tesz arra, hogy nekem se legyenek velük szemben fenntartásaim. Nyolc nyelven beszélek, mindez méltánytalan dicsekvésnek hat. Mert mi az, hogy beszélek egy nyelvet? Lényegesebb az, hogy nem felejtettem el anya­nyelvemet! Norvégiában élek, nem mondtam le magyar ál­lampolgárságomról, járom a cantanok földjét, ez a kutatási területem. Lányom, Sarolta most 14 éves, mindig velem tart. Ivott kumiszt, aludt jurtá­ban, gyakorolta szőrén meg­ülni a lovat, de mindemellett tudatában van annak, hogy ő is magyar állampolgár. Ez nem jelenti azt, hogy ne ta­lálná fel magát a norvég tár­sadalomban. De már alig vár­juk, hogy újból találkozhas­sunk nomád ismerőseinkkel. — Jó utat kívánunk Tatár Mária Magdolnának, a canta­nok nagyasszonyának! S kí­vánjuk, hogy számunkra is újabb tanulságokkal, bizonyí­tékokkal térjenek haza. Kristó Tibor 5 Koltai filmet rendez „Sose halunk meg!” címmel új magyar filmkomédia forga­tása kezdődik augusztus 13-tól; a forgatókönyv írója Nógrádi Gábor. Az alapötletet adó Koltai Róbert ezúttal nem csupán színészként, hanem a film rendezőjeként is bemutat­kozik. Főbb szereplők: Koltai Róbert, Szabados Mihály, Máté Gábor, Jordán Tamás, Gathy Kathy, Pogány Judit, Blaskó Péter és Lukáts Andor. Az operatőr Halász Gábor, a dramaturg Fábry Sándor. A díszletet és a jelmezt Pauer Gyula tervezi, a gyártásvezető Rutkai Péter. A történet, amelynek valóságalapja van, egy vállfaárusról szól, aki na­gyon szerette a lovakat, és az unokaöccsét. Gammák az űrből Az amerikai Whipple csil­lagvizsgálóban egy nemzet­közi kutatócsoport minden eddig ismertnél erősebb, ga­laxisunkon kívülről érkező gamma-sugárzást észlelt — jelentette a felfedezést az UPI, a Nature magazin írása alapján. A Föld légkörének felső régióját érő, rendkívül magas energiájú gamma-su­garak csaknem egy trillió elektrovoltosak. Kitüntetések Csenki Imre Kossuth-díjas zeneszerzőt és karnagyot 80. születésnapja alkalmá­ból, az Állami Népi Együttes énekkarának létrehozásá­ban és az énekkar művé­szeti vezetésében szerzett elévülhetetlen érdemeinek elismeréseként „Az Együtte­sért” kitüntetésben részesí­tették. Ezt a kitüntetést kapta Szabó József cselló­művész is. Magyarország Kanadában Thaiföld, Spanyolország és Svájc után idén három héten keresztül Magyarország lesz a vendége a Torontóban au­gusztus 19-én megnyíló, ha­gyományosan két-három mil­lió embert érdeklő Kanadai Nemzeti Kiállításnak. Ha­zánkból húsz vállalat szerepel a kiállításon, többek között olyan termékekkel, mint a méz, a bor, a konfekcióruhák, a szőnyegek, az ólomkristá­lyok és a hímzések. Az érdek­lődők a kulturális programok sorából is választhatnak. A BÉRBŐL ÉLŐ SZÍNÉSZ Reviczky Gábor az árulkodó mozivászonról, a tévéjátékokról és a „piszkos” anyagiakról Jóval közelebb van a negyedik, mint az ötödik X-hez, színészi önélet­rajza mégis hosszabb, mint jó néhány veterán pályatársáé. Bőven volt része nemcsak a fővárosi, hanem a vidéki művészéletben is. Rangos szerepek egész sorát állította minden „állomáshelyén” színpadra, tel­jesítményeit magas elismerés (1986 - Jászai Mari díj) honorálta, szerep­lője a népszerű bolondos család, a Família Kft életének... — Reviczky Gábor belekóstolt mindenbe, ami a színészet asztalán megtalálható. — A látszat csal. Heltai-darabban például soha nem játszottam, sőt a Néma leventét még színpadon sem láttam. Legalább is eddig... — Most azonban a Játékszín nyári felújításában bőven pótolja a mu­lasztást. Ön formálja a csatlós Bep­­pót is, a király Mátyást is. — Az én ötletem volt a duplázás; azt hiszem, így sokkal érdekesebb az előadás, amelyet a rendezők egyébként is alaposan megújítottak: ez a darab eltér az eredetitől. — Az „átigazolások” során vissza­került a Víg­be, ahol 10 esztendőt már játszott. Ilyen erős a kötődés? — Igen... Gondolom, ez alkati kér­dés. Pedig a mai idők szelleme nem kedvez az efféle hűségnek. Gondolja meg: a szabadúszó szabad vagy le­galábbis szabadabb ember. S a na­gyobb szabadsághoz — ez sem mel­lékes — kedvezőbb adózási feltéte­lek társulnak. Szóval a „piszkos anyagiak” egyáltalán nem a kötő­dést, az egy-egy társulathoz tarto­zást díjazzák. Mi, bérből és fizetés­ből élő színészek keményen adó­zunk év közben, aztán rendszerint még egyszer, a jövedelmek összesí­tésekor. Mit mondjak? Cudar dolog, és mégis... A vígszínházi egy évtized után két évet a Nemzetiben voltam, de úgy éreztem és érzem, az csak egy rossz kanyar volt a pályámon. — A színház, a színpad az egyet­len szerelem? — Sokat vagyok, s talán ha min­den lehetőséggel élni tudnék, még többet lehetnék színpadon. Ezért vagy ennek ellenére — ki tudja? — a film áll igazán közel a szívemhez. Meggyőződésem, hogy a felvevőgép előtt nem lehet hazudni. A filmvászon leleplező; aki ott elhi­tető erejű, meggyőző és jó, az a színpadon is az. Fordítva nem biz­tos... — Tévé-szereplések? — A korábbi években sokkal töb­bet álltam a kamerák előtt, mint mos­tanában. Akkoriban tudniillik a mai­hoz képest rengeteg tévéjáték ké­szült. Félreértés ne essék, nem ha­zabeszélek, de ha agyonütnek, sem értem, miért vesznek el annyi pénzt a Televíziótól. Hogy lehet így jó mű­sort, műsorokat csinálni? Politika, beszélgetés... Az van, minden mennyiségben. Ez érdekelné az em­bereket? — Az obligát kérdésre, hogy hogy van, mit válaszol? — Megint a „piszkos anyagiakkal” kezdve: nincsenek különösebb gond­jaim, OTP-adósságaimat letudtam. Próbálok kiegyensúlyozottan élni, de nehéz, mert körülöttem rossz közér­­zetű a világ. Néha attól is fázom, hogy sétálgassak az utcán... Valami­kor ott éltem Tatabányán, az erőmű alatt, s ha felnéztem az égre, megtelt a szemem korommal. Most Pesten kívül lakom. — Tervei, reményei? Vannak, és nem is akármilyenek. Hamarosan próbálni kezdjük Víg­ben a remek komédiát, a Bolha a a fülben-t. A főszerepet játszom. Úgy akarom megformálni, hogy tíz évig le se lehessen venni a műsorról. (Szémann)

Next