Somogyi Ujsag, 1931. március (13. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

2 va. Szinte megdermedve állottam meg s "bámultam a kavargó fehér­ségbel... Nem tudtam tájékozódni, minden fehér volt s minden örvény lett. A süni fehér fátyol láttán a háta­mon bizsergést éreztem, milyen szép halotti szemfedő lesz a hármunk ré­szére. Az eltévedt ember bolyong mindaddig, amig bírja, aztán elta­karja a hó és ráboml a szép fehér szemfedő.... Mintha álmos volnék... . De nem lehet, nem szabad fel­adni a harcot. Az állati ösztön csal­hatatlan.­" Még csak még, egyenesen szem­ben a szélnek, arra van a helyes irány. Ott kell lenni valahol a ré­vészháznak. Csakhogy odáig... Újból meg újból kezdődött a bir­kózás. A vihar, mint millió őrült, dühöngött tovább. Tépte, szaggatta a ruhámat, kucsmámat, mindenáron fezeket szerette volna letépni ró­lam. Tovább, tovább. Most úgy rémlett, mintha völgy­nek haladnánk, a szánkó is mintha könnyebben futna. Mintha jobb­ra és balra valami sötétebb szín a sűrü fátyolon áttörne. Hála Isten­nek! Ott bóklászik a nyires. Mind­járt fedél alá jutunk. Balra, jóval lejebb kellett lenni­­a révészháznak. Itt az iut sokkal rosszabb volt, mint fent a síkon, mert a h­avat itt már felfogta a dombhát és olyan mély, süppedékes tömegben gyűjtötte össze, hogy megértünk rajta átvergődni. Mégis csak jó dolog az a szerály: szánkóstól, lovastól együtt beállhat az ember. Örült is neki Kitajci, ta­lán még jobban, mint mi: megrázta magát és vidáman nyerített. A vi­dám nyerítésre három másik ló vá­laszolt: Limasonék három táltosa. Ott álltak a szetályban. Nem mondhatnám, hogy én is örültem a találkozásnak, sőt úgy éreztem magam, mint az első ta­lálkozáskor. Legjobban­­szerettem volna visszafordulni. Megvallom, fél­tem ettől az embertől. Hogy miért, h jó Ég tudja. Igaz, párszor már megharapott... Na, de hát ilyenkor a legharapó­­sabb kutya is behúzza a­ farkát s fedél alá húzódik. Csak nem mar ki innen... Majd én is harapok... Mindegy már, lesz, ami lesz. Végre mi is beszélhettünk. — Na kedvesem — szóltam Si­monhoz, lerázva magamról a­ havat — mi most az egyszer eltaláltuk. Mégis csak a varjakra kellett vol­na hallgatnunk s visszafordulnunk. De mikor nincs otthon se zsír, se disznóhús, tudod, hogy mindig zúg­nak az olajra­, meg a sózott marha­húsra. Aztán egyéb is kellett. Simon nem felelt. Azt hittem, hogy rosszalja a dolgot, hát én is segítek).. — Hát most majd t ehetnek azt,­­ami van. Aligha itt nem hetelünk. Simon még mindig hallgatott. Ej, de haragszik, békítsük még. '■— Még jó, hogy itt vagyunk, Simonom lés nem a hó alatt. Majd csak lesz valahogy. Fő, hogy fedél­­alatt vagyunk. Csak körülbelül 10 vesz ide Limasova. Majd ha nem megyünk, keresni fognak. Enni, in­ter­való van, széna, abrak, fa is van. Mi kell még? A félhomályban nézem Simont, de nem mozdul, nem is szól, nem is mosolyog, a derű, a kedély oda volt fagyva az arcára... Megijedtem­. — Mi bajod, Simonkám? Nem fáztál meg nagyon? Mutasd a ké­pedet. — Jaj! Hamar havat neki az or­modnak is, így, csak erősen. Még csak. Na, most gyere, birkózzunk egyet. Ej, de nehéz, de gyámoltalan­­vagy..­­ Nesze, itt a lapát, hagydd el a havat gyorsan. A ház körül, meg az útról. De gyorsan mozogj, mint a villám. Neked is mozogni kellett volna. Persze, ott nem érezted­ a a megyeházzal szemben hideget. Gyorsabban mozogj, do­báld el a havat a kútig, hogy vizet menthessek. Főzök gyorsan jó for­ró teát. Úgy, úgy, ne állj meg, míg ki nem melegszel. Be ne jöjj addig a melegre. Jaj, Istenem, de nagy marha voltam, hogy nem szál­lítottalak le a szánról, összecsomagoltam fa takarókat, élelmet, gyertyát (az u­tóbbira a gyári villamostelep gyakori Üzem- Zavara miatt volt szükség) s meg­indultam a szoba felél. Az ajtót zárva találtam. Néztem az ablakra, nem láttam senkit. Gyengén kopogtam az ajtón, az­után az ablakon. Azután erősen meg­vertem mindkettőt. Senki sem mozdult. Nem értettem a dolgot.­­ De hisz­en bent kell nekik lenni, belülről sohasem szokott e hajlék zárva lenni. Ez nyitva áll mindenki előtt. Tűnődve dobtam le a batyut. Vagy... vagy... — szörnyű sejté­sem támadt — nem akarnak be­ereszteni... Odakünn tágasabb... Lerogytam a batyura... A terjeszkedt­­esthomály lassan­­kint ráborult az örvénylő fehérségre s eltakarta előlem, még a­zt a keveset is, amit könnyeim látni engedtek... (Folytatjuk.) SOMOGYI UJSÁG 1931 március 1 Borzalmas Biz puszlított az éjszaka Nagyatádon Leégett a nagyatádi Mez-Vater és Fia selyemfonógyár hetven méter hosszú áruval tömött raktára — A kár egymillió pengő — A megyei tű­zren­delészeli fel­­ügyelő ma délben kiutazott Nagyatádra Kaposvár, február 28. Ma reggelre virradóra láng­nyelvek csapta­k fel a nagyatádi M­ez- Vater és Fia selyemfonógyár hatal­mas raktáraiból. A lángok mindin­kább magasabbak lettek és szinte pillanatok alatt oly magasra csaptak, hogy bevilágították az egész közsé­get. S csak ekkor vették észre a tüzet­­és alarmirozták a gyár munkásait, később pedig az egész községet. Vitéz dr Kovács Dénes főszolgabíró kelte át az oltás irányítását Száz és Száz ember dolgozott, hogy a folyton harapódzó tüzet továbbter­jedésében meg lehessen akadályozni.­­Rövid fél óra múlva a hatalmas gyár, mely állandóan 200 magyar munkást foglalkoztat, már úgy lát­szott, hogy a tűz martalékából nem menthető meg. A 70 méter hosszú raktár égett le rövid órák alatt s hogy magát a gyár épületét meg lehetett menteni, az csak az oltók lankadatlan és ön­­kadatlan munkájának volt köszön­hető­. A reggeli szürkületben borzalmas kép tárult az oltók elé, a nagy rak­tárhelyiség szinte porrá égett. Sely­mek, selyemfonalak, nyersanyagok váltak töméntelen mennyiségben a tűz martalékaivá. 1.000.000 pengő a­kár Reggel vizsgálóbizottság szállt ki a helyszínre, melyben részt vett az egész éjjel dolgozó vitéz dr Kovács­­Dénes főszolgabíró is. A bizottság egyelőre azt állapította­ meg, hogy a katasztrófát és tüzet öngyulladás okozta. A főszolgabíró még a dél­előtti órákban telefonon jelentette feletteseinek a Mez—Water-gyár raktárának pusztulását. Ma délben Nagyatádró­ kiutazott Gundy János, Somogy vármegye tűzrendészeti fel­ügyelője, hogy lefolytassa a vizsgá­­lálatot és véleményt mondjon a tűz keletkezéséről. Gyújtogatás? A déli órákban az a hír terjedt el Nagyatádon, hogy a tüzet gyújtoga­tás okozta. A csendőrség a feltevé­sek alapján azonnal bevezette a nyo­mozást, eddig azonban semmi pozi­tívum nincs. Egyesek­­azt hiszik, hogy az­­utóbbi időben elbocsátott munkások bosszúműve volt a tűz. A csendőrség most ebben az irány­­ban is kiterjesztette a nyomozást. Vitéz Kovács Dénes főszolgabíró is mindent elkövet, hogy az üzemét egyelőre megszüntetni kénytelen gyár munkásai segélyezhetők legye­nek. A Somogyi Újság tudósítója a helyszínen A Somogyi Újság munkatársa je­lenti : Megdöbbentő képet nyújt a le­égett raktárépület és az irodahelyi­ség. A csupasz falakon kívül csak­­az iroda Wertheim­-szekrénye ma­radt úgy, ahogy épen.. Még az egész falu aludt, amikor a harangok bele­­zúgták a levegőbe vészes kongá­­sukkal a veszélyt. Mint egy ember ébredt a nagy­község lakossága és a vöröslő lángok irányába szaladt. A főszolgabíró és Gorinszky főjegy­ző vette át az irányítást. Asszonyok, gyermekek is segédkeztek az oltás­iban. Lajtokban kellett a vizet hor­dani, mert a közeli kutak nem tud­tak megfelelő mennyiségű vizet ad­ni. Délelőtt féltizenegy órakor is füs­tölgött még a romhalmaz. A gyár munkásai még akkor is dolgozta­k s a bizottság még mindig vizsgál, hol keletkezhetett a tűz. Egy ember azt adta elő, hogy a nagy raktárépület keleti részén csap­tak fel legelőször a lángnyelvek és szinte pillanatok alatt lobbant láng­ra az egész raktár, majd pedig az irodahelyiségek épülete. Egyelőre az a helyzet, hogy a rsnk árakb­a fe halmozott ít kooi­ás leltára is a tűz martaléka lett, így csak feltevéseken és kombinációkon k­­aps­zik az egymillió pengős kár. Hogy ez a kárösszeg később való­ságban is ennyi lesz-e, azt még nem lehet tudni. Biztosítva volt a kár Telefonon beszéltünk az Első Ma­gyar Biztosító Rt. főnökével, Biró Ákossal. A következő nyilatkozatot kaptuk: — Úgy tudom, hogy a gyár Bu­da­pesten lett biztosítva és Kapos­várott csak szavatossági biztosítást kötöttek egyes intézetek. Lényegé­ben csak annyit mondhatok, hogy majdnem az összes intézetet érinti a kár, mert ahogy tudom, ebben a nagyobb biztosításban minden na­gyobb intézetünk "érdekelve van. Egy órakor jelentik: A raktárépület és az irodaépület h­amutömege már teljesen kialudt. Már sehol sem füstöl, úgy, hogy a tűz teljesen lokalizáltnak tekinthető. Szuronyos csendőrök állnak a le­égett épületeknél és senkit sem en­gednek a közelbe, m­íg Kaposvárról Gundy tűzrendészeti felügyelő meg nem érkezik. A Zeppelin Magyarországon Friedrichshafeni jelentés szerint a »Graf Zeppelin« magyarországi út­jára vonatkozólag a tárgyalások be­fejeződtek. Most már teljes a pro­gramúi­­és a léghajóóriás márc. 28-án hajnalban startol Friedrichshafenben magyarországi útjára. A startolás napján délben érkezik meg Buda­pestre, ahol máris nagy előkészü­letek folynak arra, hogy kellő ün­­nepeltetéssel fogadják a Graf Zep­pelint. Budapestre érkezése után való na­pon, március 29-én ismét felszáll a Graf Zeppelin és megkezdi a kör­repülést Magyarország felett. Ez a körülmény adja azt a szerencsés helyzetet, hogy Kaposvár közönsége ismét megcsodálhatja a németek óriás-léghajóját. Szőnyegek, utcáig Vászonáruk, Saját készítésü A PAPLANOK a legkiválóbb minőségben ertesz Manónál

Next