Somogyi Ujsag, 1933. június (15. évfolyam, 123-145. szám)
1933-06-01 / 123. szám
XV. évfolyam * 125. szán Ara L fillér Maposvár, 1933. junius 1. csütörtök Slőüzetési ártól Nagyedén. . ... « pengő — ... — 3£jjy hónapra . . . . 2 pengő Hirdetések árai m^zszint 10 fül.. —i . ■ i — i . novegrémben lő fillér. — Hi- Mtalo» hirdetések milliméterenként lő fillér POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kapcsérr, Korona utca 7. szám Interurban telefon: 5. sz. Emlékezzünk ! Irta: Sztranyovszky Sándor dr a Nemzeti Egység Pártjának országos elnöke A kormánnyal szemben mindenáron való ellenzékieskedés — mert ilyen is van — nem akarja meglátni a kormány működésének eredményeit. Eltüntetni ezeket képben, tehát kacagja, noha a tények kacagják. Mit tett Gömbös Gyula és kormánya rövid hét hónap alatt? Azonkívül, hogy visszaadta nemzete bizalmát és ezzel felfokozta már elcsüggedt ellenállóképességét? Tett-e valamit és arányban áll-e ez az elmúlt fél esztendővel? A múlt ősz végén, különösen a téli hónapokra — most már elmondhatjuk — valósággal ínség fenyegetőz bennünket. Ennek bekövetkezését a kormány, emlékezzünk, sikerre! megakadályozta! Részben közvetlen segélyezéssel, részben munkaalkalmak nyitásával. A telet átéltük megrázkódtatás nélkül. És ezt az akcióját a kormány olyan szociális átérzéssel és igazságérzettel hajtotta végre, hogy sorompóba tudta állítani azokat, akiknek feleslegeik vannak, azokért, akiknek semmijük nem volt és úgy, hogy nem munkátlnságra nevelt, hanem a munkáskéznek adott kenyeret. Szociális és pénzügyi szempontból is kifogástalan eljárással megszüntette a költségvetési deficitet, oly belső kölcsönt véve fel arányos matkedvezményt biztosított rendeleti úton egyrészt a záloglevelek adósok számára, másrészt a rövidlejáram adósságok után, a kataszteri tiszzajövedelem tizenötszörösét meghaladó adóssággal terhelt gazdák számára, ami nagy enyhülést jelent egy nagyobb arányú rendezés bekövetkeztéig is. Az erre irányuló munkákat szintén folyamatba tette. A Gömbös-kormány komoly körültekintéssel kidolgozott beruházási programmjának bevezető gondolata az volt, hogy ennek révén az ipar és a mezőgazdaság arányosan jusson munkához. Ezért a 15 millión felül, a gyáripar foglalkoztatása céljából megalapította az Ipari Munkaszervező Intézet 15 millió pengő alaptőkével, amely intézet a gyáriparnál beruházásokat finanszíroz és a közüzleteknek is fix kölcsönt nyújt beruházásokra és közmunkákra. Az eddigi megállapítások szerint a Munkaszervező Intézet mintegy 25 millió pengő értékű beruházásra fog módot adni és így a transzferalapból kölcsönvett 15 millóval együtt, 40 millió pengő lesz az az összeg, amely a magyar mezőgazdasági és ipari munkások foglalkoztatását fogja biztosítani. Nem volt tehát ígéret csupán, nem volt puszta szó — amint elhitetni szeretnék — Gömbös Gyula Nemzeti Munkaterve, mert egyebek közt ez a része is valóság és kenyér lesz munkás magyarok kezében, félszeg mozdulattal megemeltem kas lapomat. — Kérem uram, szíveskedjék átadni a botomat — szólítottam meg a botos fiatalembert. A megszólított végigmért tekintetével, aztán elmosolyodott. — Talán az én botomat gondolja ugyebár? — kérdezte némi iróniával. Megvallom, kezdtem zavarba jönni. A fiatalember elegáns öltözékes modorának választékossága nem igen engedett bottolvajra következtetni. — Nem kérem, azaz jelenleg... de már... mégis csak — akadoztam —adja vissza a botomat! — követeltem’, eszembe jutott, hogy sok gazember, elegánsul öltözködik és sima modorra van. — Ha nem cssalódom, ön azt állítja, hogy ez a bot az öné? Igaz?, — kérdezte botom ura nyugodtan. — Igen. Ezt a botot... — Magyarázza meg nekem kérem, hogy mi módon jutottam az ön botjának birtokába — vágoit szavamba keményen. — Éppen azt akartam az imént. Ön ezt a botot ,arról a fáról — mutattam alkalmi ruhatáram felé —, akasztotta le. — Micsoda rejtélyes dolgokat mesél ön, csak nem képzeli, hogy a fák sétabotokat teremnek? Annyira még nem fejlődött a kultúra, de ha úgy lett volna is, ez a fa nem az öné, hanem tudomásom szerint a város tulajdona. Ami pedig a botomat is- ASomogyi Újság* eredeti tárcája. Az alkalmi ruhatár írta: Halmos József Egy barátom mesélte a következő rendkívül érdekes történetet: — Egy koraőszi estén, amidőn már befejeztük arra a napra a látásfutást, amelyet az álláskeresés jelent, Háry Jancsi barátommal le-fel sétálgattunk a kisvárosi utcán, hogy a korzó gyér örömeivel szórakozási vágyainkat legalább némileg elcsitítgassuk. Már éppen hazafelé készülődtünk, amidőn Nagy Pista barátunk életvidám piros arcát láttuk felénk lobogni az utca túlsó oldaláról. Mindhárman együtt jártunk a középiskolába, sok közös emelket őrizünk együtt és nyolc évi kipróbált barátság fűz egymáshoz. Matura után Pistának sikerült elhelyezkednie, mi ketten azonban »könnyűek« maradjtunk, a budget különbözet miatt nemtarthattunk tovább együtt, s csak néha-néha találkoztunk. A közös üdvözlések után megkérdezte, nem használnánk-e fel színházi jegyeit? Neki ugyanis hallaszthatatlan sürgős ügyben el kell utaznia és a jegyeket nem tudja értékesíteni. Természetesen örömmel kaptunk az alkalmon, hogy ezt a nem mindennapi szerencsét kiaknázhassuk. Boldogan elfogadtuk a jegyeket s utána, mivelhogy a kezdet ideje közeledett, a színház elé siettünk. Itt sok gondot okozott a halom, elosztás alapján a nagyipari és kereskedelmi tőkétől és a még tehermentes nagybirtokoktól, amelynek 45 milliónyi összege a transzferalapból a Népszövetség engedélyével felvett 50 milliós kölcsönnel együtt, valamint a költségvetésben elért 30 milliós megtakarítással és a bevételnek igazságtalanul senkit nem sújtó emelésével biztosította a deficit eltüntetését és megszerezte a munkanélkülség megszüntetésére irányuló közmunkákhoz, hasznos beruházáskhoz szükséges 15 milliót is. Ezzel a megfontolt pénzügyi művelettel valóra váltotta a Nemzeti Munkaterv négy programmpontját: helyreállította a költségvetés egyensúlyát, biztosította a pengő értékét, megakadályozta az inflációt és enyhítette a munkanélküliséget. A külföldi adósságok rendezését és a külföldi hitelek ellenőrzését ilelőleg a Nemzeti Munkaterv valóraváltása érdekében lépéseket tett a kormány a külföldi adósságok kamatterheinek oly szabályozása iránt, hogy a jövő évi költségvetés keretében jelentkező tényleges pénzszükséglet további jelentős csökkenést mutassson, lehetőleg körülbelül 720 milimóig. . Az előző kormánynak azzal a helytelennek bizonyult rendelkezéseinelyet ez az álommal magammal hoztam és amelyet az idő rövidsége miatt, az elég távoleső lakásnkra hazavinni nem tudtam. Ez még magában nem lett volna nagy baj, de azzá avatta az a körülmény, hogy sem nálam, sem Jancsi barátomnál egy fillér nem sok, annyi sem volt. Növelte a balsikert az is, hogy a színházba igyekvő ismerősök között sem volt olyan, akitől kölcsönt kérhettem volna. Márpedig köztudomású, hogy a nézőtérre — Isten tudja, miért — nem lehet botot vinni. (Talán azért, mert fél az igazgatóság, hogy rossz játék esetén megverik a színészeket). Kétségbeesetten kóboroltunk közvetlenül már az előadás előtt, anélkül, hogy a botot biztonságba helyezhettük volna. Amint így rohanunk alá és fel, hirtelen eszembe jutott az, ami az utolsó pillanatban színházba igyekvő embernek juthat csak eszébe. Köztudomású dolog, hogy a színház mögött néhány fenyő szomorkodik. — Ejnye — gondoltam —d e fák alkalomadtán nagyszerű — ha nem is ruha — de bottárul szolgálhatnak. Éppen ekkor hangzott el az utolsó csengetés, mely az előadás kezdetét jelezte. Nem volt már sok idő a gondolkozásra, hirtelen körültekintettem , a botot a minden elrejtő lombok közé akasztottam, azaz Siettünk az előadásra. Épen idejében érkeztünk, mert alig hogy elfoglaltuk helyeinket, kezdődött az előadás. Felvonásközökben vel szemben, amely a késedelmes, rossz adófizetőknek nyújtott kedvezményeket, miáltal az adózók részéről az adókrendetlen fizetését tette kívánatossá, Gömbös Gyula és kormánya azt a helytállói eljárást, vezette be, hogy a pontos adófizetőt, vagy azt, ki adóját előre befizeti, részesíti kedvezményején. A borfogyasztási adót felére szállította le, amivel a szellősgazdák régi kívánságát teljesítette. A segéd nélkül dolgozó kézművesek forgalmi adómentességét kiterjesztette olyan,legfeljebb két tanoncolt tartó kisparosra is, aki legalább egy 50 százalékos hadirokkantat alkalmaz. Adókedvezményt adott a kormány a hadisrokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak, lényeges enyhítést biztosított a többgyermekes családapák számára is. A kis haszonbérleteknél a kereseti adó és illetékszabályokat egyszerűsítette. A késedelmi kamatokat fáz adófizetésnél 12 százalékról 5, illetőleg 9 százalékra mérsékelte. A Nemzeti Munkaterv, köztudomás szerint egyebek közt hitelellátásunk javítását, a belső tőkeképződés elősegítését is felöleli. Nos, ennek megfelelőleg, a Nemzeti Bank a kamatlábat 4 és fél százalékra mérsékelte. A gazdaadósságok rendezésének kérdése homlokterében áll a kormány munkásságának és addig is, amíg a külső és belső pénzügyi helyzet lehetővé teszi a végleges rendezést, olyan — 2 százalékos — ,aki-ki néztem botomat őriző fa felé, de nem észleltem semmi gyanúsat. Előadás után nyugodtan sétálunk a színház mögé, hogy »alkalmi ruhatársamból magamhoz vegyem a jogos tulajdonomat képező ingó ágat. Mekkora lett azonban meglepetésem, midőn botomnak hűlt helyet találtam. Először azt gondoltam, hogy talán másik fára akasztottam, de hiába turkáltam a lombok között, az eltűnt jószág sehogy sem akart előkerülni. Szomorú gondolatok közepette abba kellett hagynom a keresést s már kezdtem belenyugodni a megváltozhatatlanba, amidőn botom ügyében szenzációs fordulat álott be. Amint ugyanis elszontyolodva kifelé sétálunk a szinházparkból, két szemlesétáló fiatalember egyikénél botomnak szakasztott mását fedeztem fel. Mikor elkerültük, meglöktem Jancsit s halkan odasugtam: — Nézd azt az »alakot«. Jancsinak ámulatában majdhogya kalapja is leesett, midőn megismerte ,az elvesztett botomat. Nem volt sok idő a gondolkozásra, tehát megkerültem a színházat, hogy embereimmel szemközt találkoztam. Jancsi barátom tisztes távolságból figyelte a kifejlődő eseményeket. Már meglehetősen közel voltam hozzájuk, midőn edigi elszántságomat veszni éreztem és nagyfokú tétovázás lett úrrá rajtam. Most már mindegy — gondoltam — folytatni kell, nincs idő a visszavonulásra. Hozzájuk érve