Somogyi Ujsag, 1933. június (15. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

XV. évfolyam * 125. szán Ara L fillér Maposvár, 1933. junius 1. csütörtök Slőüzetési ártól Nagyedén. . ... « pengő — ... — 3£jjy hónapra . . . . 2 pengő Hirdetések árai m­^zs­zint 10 fül.. —i . ■ i — i . novegrémben lő fillér. — Hi- Mtalo» hirdetések milliméterenként lő fillér POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kapcsér­r, Koron­a­ u­tca 7. szám Interurban telefon: 5. sz. Emlékezzünk ! Irta: Sztranyovszky Sándor dr a Nemzeti Egység Pártjának országos elnöke A kormánnyal szemben minden­áron való ellenzékieskedés — mert ilyen is van — nem akarja meglátni a kormány működésének eredmé­nyeit. Eltüntetni ezeket kép­ben, te­hát kacagja, noha a tények kacag­ják. Mit tett Gömbös Gyula és kormá­nya rövid hét hónap alatt? Azonkívül, hogy visszaadta nemzete bizalmát és ezzel felfokozta már elcsüggedt el­lenállóképességét? Tett-e valamit és arányban áll-e ez az elmúlt fél esz­tendővel? A múlt ősz végén, különösen a téli hónapokra — most már elmondhat­juk — valósággal ínség fenyegetőz bennünket. Ennek bekövetkezését a kormány, emlékezzünk, sikerre! meg­akadályozta! Részben közvetlen se­gélyezéssel, részben munkaalkalmak nyitásával. A telet átéltük megráz­kódtatás nélkül. És ezt az akcióját a kormány olyan szociális átérzéssel és igazságérzettel hajtotta végre, hogy sorompóba tudta állítani azokat, akiknek feleslegeik vannak, azokért, akiknek semmijük nem volt és úgy, hogy nem munkátlnságra nevelt, ha­nem a munkáskéznek adott kenyeret. Szociális és pénzügyi szempont­ból is­ kifogástalan eljárással meg­szüntette a költségvetési deficitet, oly belső kölcsönt véve fel arányos matkedvez­ményt biztosított rendeleti úton egyrészt a záloglevelek adósok számára, másrészt a rövidlej­áram­ adósságok után, a kataszteri tiszza­­jövedelem tizenötszörösét meghaladó adóssággal terhelt gazdák számára, ami nagy enyhülést jelent egy na­­gyobb arányú rendezés bekövetkeztéig is. Az erre irányuló munkákat szintén folyamatba tette. A Gömbös-kormány komoly körül­tekintéssel kidolgozott beruházási programmjának bevezető gondolata az volt, hogy ennek révén az ipar és a mezőgazdaság arányosan jusson munkához. Ezért a 15 millión felül, a gyáripar foglalkoztatása céljából megalapította az Ipari Munkaszerve­ző­ Intézet 15 millió pengő alaptőké­vel, amely intézet a gyáriparnál be­ruházásokat finanszíroz és a közüz­leteknek is fix kölcsönt nyújt beruhá­zásokra és közmunkákra. Az eddigi megállapítások szerint a Munkaszer­vező Intézet mintegy 25 millió pen­gő értékű beruházásra fog módot adni és így a transzferalapból köl­csönvett 15 millóval együtt, 40 mil­lió pengő lesz az az öss­zeg, amely a magyar mezőgazdasági és ipari munkások foglalkoztatását fogja biz­tosítani.­­ Nem volt tehát ígéret csupán, nem volt puszta szó — amint elhitetni szeretnék — Gömbös Gyula Nem­zeti Munkaterve, mert egyebek közt ez a része is valóság és kenyér lesz munkás magyarok kezében, félszeg mozdulattal megemeltem kas lapomat.­­ — Kérem uram, szíveskedjék át­adni a botomat — szólítottam­ meg­ a botos fiatalembert. A megszólított végigmért tekintetével, aztán elmo­solyodott. — Talán az én botomat gondolja ugyebár? — kérdezte némi iróniával. Megvallom, kezdtem zavarba jön­ni. A fiatalember elegáns öltözéke­s modorának választékossága nem igen engedett bottolvajra következtetni. — Nem kérem, azaz jelenleg... de már... mégis csak — akadoztam —­­adja vissza a botomat! — követeltem’, eszembe jutott, hogy sok gazember, elegánsul öltözködik és sima modor­­ra van. — Ha nem cssalódom, ön azt ál­lítja, hogy ez a bot az öné? Igaz?, —­­ kérdezte botom ura nyugodtan. — Igen. Ezt a botot... — Magyarázza meg nekem kérem, hogy mi módon jutottam az ön bot­jának birtokába — vágoit szavamba keményen.­­ — Éppen azt akartam az imént. Ön ezt a botot ,arr­ól a fáról — mu­tattam alkalmi ruhatáram felé —, akasztotta le. — Micsoda rejtélyes dolgokat me­sél ön, csak nem képzeli, hogy a fák sétabotokat teremnek? Annyira még nem fejlődött a kultúra, de ha úgy lett volna is, ez a fa nem az öné, hanem tudomásom szerint a város­ tulajdona. Ami pedig a botomat is- A­­Somogyi Újság* eredeti tárcája. Az alkalmi ruhatár írta: Halmos József Egy barátom mesélte a következő rendkívül érdekes történetet: — Egy koraőszi estén, amidőn már befejeztük arra a napra a látás­­futást, amelyet az álláskeresés je­lent, Háry Jancsi barátommal le-fel sétálgattunk a kisvárosi utcán, hogy a korzó gyér örömeivel szórakozási vágyainkat legalább némileg elcsi­­títgassuk. Már éppen hazafelé készü­lődtünk, amidőn Nagy Pista bará­tunk életvidám piros arcát láttuk fe­lénk lobogni az utca túlsó oldaláról. Mindhárman együtt jártunk a kö­zépiskolába, sok közös emelket őri­zünk együtt és nyolc évi kipróbált barátság fűz egymáshoz. Matura után Pistának sikerült elhelyezkednie, mi ketten azonban »könnyűek« marad­­jtun­k, a budget különbözet miatt nem­­tarthattunk tovább együtt, s csak néha-néha találkoztunk. A közös üdvözlések után megkér­dezte, nem használnánk-e fel színházi jegyeit? Neki ugyanis hallaszthatat­­lan sürgős ügyben el kell utaznia és a jegyeket nem tudja értékesíteni. Természetesen örömmel kaptunk az alkalmon, hogy ezt a nem minden­napi szerencsét kiaknázhassuk. Bol­dogan elfogadtuk a jegyeket s utána, mivelhogy a kezdet ideje közeledett, a színház elé siettünk. Itt sok gondot okozott a halom, elosztás alapján a nagyipari és ke­reskedelmi tőkétől és a még teher­mentes nagybirtokoktól, amelynek 45 milliónyi összege a transzferalapból a Népszövetség engedélyével felvett 50 milliós kölcsönnel együtt, valamint a költségvetésben elért 30 milliós megtakarítással és a bevételnek igaz­ságtalanul senkit nem sújtó emelésé­vel biztosította a deficit eltüntetését és megszerezte a mun­kanélkü­lség megszüntetésére irányuló közmun­kákhoz, hasznos beruházá­skhoz szükséges 15 milliót is. Ezzel a meg­fontolt pénzügyi művelettel valóra váltotta a Nemzeti Munkaterv négy programmpontját: helyreállította a költségvetés egyensúlyát, biztosítot­ta a pengő értékét, megakadályozta az inflációt és enyhítette a munka­­nélküliséget. A külföldi adósságok rendezését és a külföldi hitelek ellenőrzését il­e­­lőleg a Nemzeti Munkaterv valóra­­váltása érdekében lépéseket tett a kormány a külföldi adósságok kamat­terheinek oly szabályozása iránt, hogy a jövő évi költségvetés keretében jelentkező tényleges pénz­szükséglet további jelentős csökkenést mutass­­son, lehetőleg körülbelül 720 mili­móig. . Az előző kormánynak azzal a helytelennek bizonyult rendelkezése­in­elyet ez az álommal magammal hoz­tam és amelyet az idő rövidsége miatt, az elég távoleső laká­snkra haza­vinni nem tudtam. Ez még ma­gában nem lett volna nagy baj, de azzá avatta az a körülmény, hogy sem nálam, sem Jancsi barátomnál egy fillér nem sok, annyi sem volt. Növelte a balsikert az is, hogy a színházba igyekvő ismerősök között sem volt olyan, akitől kölcsönt kér­hettem volna. Már­pedig köztudomá­sú, hogy a nézőtérre — Isten tudja, miért — nem lehet botot vinni. (Ta­lán azért, mert fél az igazgatóság, hogy rossz játék esetén megverik a színészeket). Kétségbeesetten kóbo­roltunk közvetlenül már az előadás előtt, anélkül, hogy a botot bizton­ságba helyezhettük volna. Amint így rohanunk alá és fel, hirtelen eszem­be jutott az, ami az utolsó pillanat­ban színházba igyekvő embernek jut­hat csak eszébe. Köztudomású dolog, hogy a színház mögött néhány fe­nyő szomorkodik. — Ejnye — gon­doltam —d e fák alkalomadtán nagy­szerű — ha nem is ruha — de bot­tárul szolgálhatnak. Éppen ekkor hangzott el az utolsó csengetés, mely az előadás kezdetét jelezte. Nem volt már sok idő a gondolkozásra, hir­telen körültekintettem , a botot a minden elrejtő lombok közé akasz­tottam, a­zaz Siettünk az előadásra. Épen idejében érkeztünk, mert alig hogy elfoglaltuk helyeinket, kezdő­dött az előadás. Felvonásközökben vel szemben, amely a késedelmes, rossz adófizetőknek nyújtott kedvez­ményeket, miáltal az adózók részé­ről az adók­­rendetlen fizetését tette kívánatossá, Gömbös Gyula és kor­mánya azt a helytállói elj­ár­ást, vezette be, hogy a pontos adófizetőt, vagy azt, ki adóját előre befizeti, része­síti kedvezményején. A borfogyasztási adót felére szál­lította le, amivel a sz­ellősgazdák régi kívánságát teljesítette. A segéd nél­kül dolgozó kézművesek forgalmi adó­mentességét kiterjesztette olyan,­­leg­feljebb két tanoncolt tartó k­isparos­­ra is, aki legalább egy 50 százalékos hadirokkantat alkalmaz. Adókedvez­ményt adott a kormány a hadisrokkan­­taknak, hadiözvegyeknek és hadiár­váknak, lényeges enyhítést biztosí­tott a többgyermekes családapák szá­m­ár­a is. A kis haszonbérleteknél a kereseti adó és illetékszabályokat egy­szerűsítette. A késedelmi kamatokat fáz adófizetésnél 12 százalékról 5, illetőleg 9 százalékra mérsékelte. A Nemzeti Munkaterv, köztudo­más szerint egyebek közt hitelellátá­­sunk javítását, a belső tőkeképződés elősegítését is felöleli. Nos, ennek megfelelőleg, a Nemzeti Bank a ka­matlábat 4 és fél százalékra mérsé­kelte. A gazdaadósságok rendezésé­nek kérdése homlokterében áll a kor­­mány munkásságának és addig is, amíg­ a külső és belső pénzügyi hely­zet lehetővé teszi a végleges rende­zést, olyan — 2 százalékos — ,a­ki-ki néztem botomat őriző fa felé, de nem észleltem semmi gyanúsat. Előadás után nyugodtan sétá­lunk a színház mögé, hogy »alkalmi ruha­társamból magamhoz vegyem­ a jo­gos tulajdonomat képező ingó ágat. Mekkora lett azonban meglepetésem, midőn botomnak hűlt helyet találtam. Először azt gondoltam, hogy talán másik fára akasztottam, de hiába turkáltam a lombok között, az eltűnt jószág sehogy sem akart előkerülni. Szomorú gondolatok közepette abba kellett hagynom a keresést s már kezdtem belenyugodni a megváltoz­­hatatlanba, amidőn botom ügyében szenzációs fordulat ál­ott be. Amint ugyanis elszontyolodva kifelé sétá­lunk a szinházparkból, két szemlesé­­táló fiatalember egyikénél botomnak szakasztott mását fedeztem fel. Mi­kor elkerültük, meglöktem Jancsit s halkan odasugtam­: — Nézd azt az »alakot«. Jancsinak ámulatában majdhogy­­a kalapja is leesett, midőn megismer­te ,az elvesztett botomat. Nem­ volt sok idő a gondolkozásra, tehát meg­kerültem a színházat, hogy embe­reimmel szemközt találkoztam. Jan­csi barátom tisztes távolságból fi­gyelte a kifejlődő eseményeket. Már meglehetősen közel voltam hozzá­juk, midőn edigi elszántságomat vesz­ni éreztem és nagyfokú tétovázás lett úrrá rajtam. Most már mindegy — gondoltam — folytatni kell, nincs idő a visszavonulásra. Hozzájuk érve

Next