Somogyi Ujsag, 1902. július-december (9. évfolyam, 26-52. szám)

1902-07-01 / 26. szám

IX. évfolyam, hármas koporsóba zárt Atilláét, soha fel nem találná senki sem. A közoktatásügyi kormány ezidő­­szerinti kormányférfia, dr. Wlassics Gyula bölcsessége teljes fontosságában megérti a magyar nyelvnek e nemzet fentartó lényegét. Ennek a megértésnek a nyomán, amely intuitive él a leg­utolsó magyar embernek is a lelke mé­­lyén, rendeletet adott ki a kultusz­­miniszter, amelynek az a czélja, hogy a magyar nyelv védelmét biztosítsa és használatát elősegítse. Ez a rendelet a magyar tanfel­ügyelőkhöz szól és az 1879-iki köz­­oktatásügyi törvénynek szigorú végre­hajtását, amely a magyar nyelv általá­nosan kötelező oktatását szabályozza, teszi kötelességgé. Ma a nemzetiségi fészkelődések és túlkapások korszakában ez a rendelet, amely voltaképpen nem más, mint egy 23 év óta élő törvény végrehajtásának a szorgalmazása, igen fontos jelenség. Ebben a rendeletben benne van a köz­tudat hitvallása, amely a magyar nyelv szerepét a maga jelentőségéhez méri. Mi, akik itt élünk és küzdünk a létfentartásunkért s nehéz bajainkban a Magyarok Istenéhez fordulunk segítségért mi, magyarok, ennek a véráztatott föld­nek a záporvert, naplesütött árva fiai a nyelv összekapcsoló, egybeforrasztó erejénél fogva állhatunk szembe csupán, mint egy test és egy lélek, a ránktörő, ellenséges áramlatokkal. Ez a nyelv a mi fegyverzetünk és pánczélzatunk, amelyen nem vesz erőt semmi nemzetiségi orvtámadás Ennek a nyelvnek lelke és szelleme a Rákóczy-induló előtörő hangrohamában viharzik s a Hymnusz szelíd, imádsá­­gos harmóniájában csillapul meg. Ez önti szivünkbe a hitet, reményt, az erőt, az indulatot s a béke csöndjét, nyu­galmát. A mi erő e nemzetben él, az nyelvében birja gyökerét, ami álmot a magyar szív megtermel, annak színe, kivirágozása, fénye a magyar nyelvben kifejezésre talál. A magyar nyelv a mi végvárunk, amelyet feladni, lerombolni nem lehet és nem szabad soha! Erre segítsen meg minket a Magyarok Istene ! a­­ ti in­­k. — Előfizetési felhívás. Tiszte­lettel figyelmeztetjük­­. előfizetőinket, hogy kiknek előfizetésük lejárt, azt megújítani szívesek legyenek, nehogy a lap küldésében akadályok merülje­nek fel. Tisztelettel A kiadóhivatal. — Vörös László ünneplése. A közlekedési tanfolyamok tanári tes­tülete, szokásaihoz híven az idén is megünnepelte Vörös László ny. államtitkár, a kaposvári választókerület országgyűlés képviselőjének névnapját. Az, ez idém »László« napi, ünnepi vacsora június hó 26-án este 8 órakor volt Budapesten, az István főherczeg szálloda emeleti dísztermében, a­hol is a »Vörös László serleggel« járó ünnepi beszédet Rácskay Gyula hajózási és vasúti biztos, a hajóstiszti tanfolyam tanára mondott szeretve tisz­telt képviselőnkre. Nagy volt a jó kedv, de még nagyobb volt a tisztelet és szeretet, melylyel az ünneplő társaság Vörös Lászlót körül rajongta. Adja Isten, hogy az ünneplő tanári testülettel együtt, mi is még nagyon sok évekig megemlékezhessünk Vörös Lászlóról, úgy is mint választó kerüle­tünk szeretett képviselőjéről becses név­ünnepén. Tartsa Isten őt meg n­ekünk igen sokáig. — Eljegyzés. Tokaji Nagy Imre mérnök, eljegyezte Bstnai Irmát Kapos­várott. Gratulálunk az eljegyzéshez. — Hivatal vizsgálat. Kulin Lajos kir. főügyész június hó 2- án este Csurgóra ér­kezett, hol másnap a királyi járásbíróság ügyészi osztályát vizsgálta meg, majd pedig a megye részéről kiküldött bizott­sággal együtt a fogházvizsgálatot ejtette meg. — Értesítés: A kaposvári m. kir. pénzügyigazgatóság hivatalos órái f. évi július és augusztus hónapokban köznapokon reggeli 7 órától délutáni 1 óráig vasárnap és ünnepnapokon d. e. 8—11 óráig tar­tatnak. — Hajójárat a Balatonon. Mint már egy ízben frn­tettük e lap hasábjain, Somogy és Veszprém vármegyék megta­gadták a Balaton gőzhajózási társaság részére eddig évenkint adott subvencziót,a­mire a kereskedelemügyi miniszer azt ez évre megadta a társaságnak , így e hónap 15-től kezdve a Balatonon a hajók éppen úgy közlekednek mint a múlt évben. — Öngyilkosság A Csurgón keresztül robogó délutáni gyorsvonat 1 hó 26 án Kaproncza és Gyékényes állomások között elgázolt egy 11—12 éves fiút s testét da­rabokra marczangolta. A megejtendő vizs­gálat fogja kideríteni, hogy ki az a fiatal öngyilkos, ki a hirtelen arra robogó vonat elé vetette magát. — Szocialista gyűlés. F. hó 29-én városunkban délután 4 órakor a bazatéren szocialista gyűlés volt. A rendőrség és katonaság már előre kivonult, hogy a rend fentartása végett a kellő óvintézke­déseket megtegye. Mintegy 2 óráig tartó szónoklat után az elvbarátok minden­ben bontás nélkül szép csendben oszlotak széjjel. — Véletlen szerencsétlenség Schmelár József tótkereszturi lakos 4 éves kis leányát f. hó 27-én szénahordás közben a kidőlő rozoga kapu oly szerencsétlenül ütötte le, hogy az ártatlan csecsemő nyomban kimúlt. — Elfogott gyujtogatónő, Kolompár Rozi mint most számunkban már emlí­tettük felgyújtotta Kolompár Teréz satvándi lakók házát, és megszökött. A rendőrség hosszas nyomozásának végre sikerült múlt csókjuk zárta le, s életemet boldogságomat reggel és este imába zárták el. A hitvesi hűség példaképe volt az asszony ; a gyer­mekei szeretet lángoló érzetével vett körül a gyermek, de én eltaszítottam őket tőlem. Durva, nyers szavaim, bűnös életem, átkos tetteim, s szeretni nem tudó gonosz szívem elidegenítette őket. •Sírtak ők sokat,s szenvedtek borzasz­tón ; a fájdalom barázdákat szántott a hitvesi arczon, rettegő, félénk, néma ajkú lett a gyermek­­ . . . Öröm, jókedvben nem volt részük, a boldogságot s békét álmukból ismerték, a szerető jó apát csak másutt tanulták ismére­i. Meg volt az atya, a férj, mégis árvák voltak, hisz nem volt számukra atya, ki bűn szerető szivére vonta őket, ki atyai csókjával vigasztalta é­s szeretetteljes bánásmóddal bátorította volna őket . .. De volt egy meggyötört, egy meg­kínzott anya, egy fájdalmas Madonna, kinek bőven kijutott mindenből mi fáj, mi keserít ,a ki életét, örömét, boldogságát feláldozta értem s gyermekéért oda dobta magát lábaim alá, kiszolgáltatta magát durvaságomnak .. . Szerelem, mélységes nagy szerelem fűzte hozzám s mi volt a jutalma : szen­vedés, üldözés nyomor ... Óh borzasztó évek, kínos emlékes, miért üldöztök, miért gyötörtök folyton ! ? . . . Te lelkiis­meret, miért nem hagysz el, vagy gyilkos érzeted miért nem öl meg ? Hát nem, nem lehet meghalnom ? !. .. S feldúlt arczát elforditja a lelkésztől s üvegesedő szemeit ráveti a falon függő, porlepett képre a felesége képére. S cso­dálatos a pap jóságos szelid szeme is azt a képet nézi nézi, mig elöntik a könnyük a visszaemlékezés édes-fájó könnyei. S megindul egy fonó, remegő gyöngyszem, mely lágyan, simán végig foly a tejfehér arezon, az atyai, anyai csókot alig élvezet ajkon ; foly lejebb, lejebb, s a haldokló homlokán megpihen. S ez a köny össze­fűzte a rég elszakadt kapcsot . . . A haldokló megremegett s foly­tatja vallomását. — Meggyűlöltettem velük az életet, az embereket, mig én az élet minden örö­méből bőven kivettem a részem. S az a jóságos angyali nő nem panaszkodott ; mártyr élete ellen nem zúgolódott ; s mi­dőn álkos karomat durva ütés érte, nem szólít, nem könyörgött csak girt, tűrt, mint a keresztre feszitett Isten-ember. Kitárta ilyenkor gyenge karját s zokogó gyermekét keblére ölelve térdelt előttem s én ahelyt, hogy térden csúszva bocsánatért könyörögtem volna, szétsza­kítottam a védő anyai kart s letéptem az anyai kebelről a magzatot. A lelkész reszkető ajkáról egy só­haj lebbent, mely elszáll messze, messze, túl a csillagokon fel a menyországba a kedves anyához . . . — ... Egyszer, midőn átkot szór­tam az ég felé kis 8 éves gyermekem hozzám jött s fülembe súgta. — Atyám, édes jó atyám­, a jó Isten megbünteti ! ... — Elöntött az epe. Többé nem vol­tam ura érzelmemnek, s megfogtam azt a gyenge, erőtlen testet, kihajítottam ajtó­mon , szétzúzva az összekötő szent kapcsot megtagadva az atyai­­ szív létezését s ki­taszítottam a világba . .. Ettől kezdve nem volt többé nyug­tom. Folyton üldözött kitaszított kis gyer­mekem hófehér arcza, s erőtlen gyenge, kis karját mindig ölelésre kitárva láttam. Megdobban akkor a kemény atyai szív. Kerestem, kutattam, s nem találtam sehol. Az igazságos Istent kértem, mutassa meg az utat gyermekemhez. De hiába ! Inkább elvette feleségemet is, hogy ne legyen közülem szerető szív, gondozó, ápoló, vi­gasztaló nő . . . Megölte a fia utáni bánat. Sorvadt fonnyadt, mig egy nap elköltözött egy boldogabb hazába. Hófehér liliom nyílik sírján szomorú fűz öleli át keresztjét. Huszonöt év óta nyugszik drága teste a nehéz hant alatt. Elmentem azóta »SOMOGYI ÚJSÁG« 1962. július hó 1.

Next