Somogyvármegye, 1906. július-szeptember (2. évfolyam, 149/323-200/374. szám)

1906-07-11 / 156. (330.) szám

s helyette magánlaksértés, becsületsértés és életveszélyes fenyegetés miatt bűnvádi föl­jelentést tett Gallovich Jenő ellen. Ebből ügyből kifolyólag Csányi László baranya­­megyei képviselő holnap meginterpellálja Apponyi Albert gróf kultuszminisztert és kérni fogja, hogy rendeljék el a vizsgálatot Gallovics János főreáliskolai igazgató ellen. — Az elemi iskolák javítása. Mi­vel az iskolai év befejeződött és a tanítás szünetel, az elemi iskolák igazgatósága ér­tesítette a várost, hogy a szokásos tiszto­gatást és az esetleges javításokat meg lehet kezdeni. Ennélfogva az igazgatóság egye­nesen kéri a várost, hogy a tisztogatási és kijavítási munkálatokat rendelje el. A pol­gármester megbízta a mérnöki hivatalt, hogy a szükséges teendők iránt intézkedjék. — Az alibi. Sokkal megfelelőbb volna a cím: »Ártatlanul elítélve«, mert el­ítéltek egy asszonyt, egy oly bűnért, ame­lyet soha életében nem követett el. Nem légből kapott história ez, megtörtént. Varga Zsuzsannára ráfogta a szomszédnője, hogy gyalázatos, sértő szavakkal bántotta őt, sőt azzal is fenyegetőzött, hogy rá­gyújtja a házát. Egy betű sem igaz ebből, de a szomszédasszonynak tanúi is voltak erre, hogy hallották ezt. Varga Zsuzsána szaladt a fiskálishoz, hogy megvédje a a maga igazát. Ki sem mozdult ő ez este a házból, lehetetlen, hogy őt ezért elítéljék. És elérkezett a végtárgyalás napja. Varga Zsuzsanna könnyezett, sírt, szemébe mondta a tanuknak, hogy hazudnak, ez volt az ő védekezése, egyéb semmi. És ez kevés, de mást nem tudott fölhozni, a törvény azon­ban csak alapos bizonyítékokat fogad el és Varga Zsuzsanna nem hivatkozhatott senkire, aki azt bizonyíthatná, hogy azon a bizonyos estén tényleg nem ment ki szobájából. Az ura kinn volt a szőlőben. — Ítélet­hozatalra vonultak vissza a bírák és ekkor Varga Zsuzsánna oda ment az ügyvédjéhez. — Mi lesz fiskális úr ? — Hja, itt már nem lehet segíteni. — Elitélnek ugy­e ? — Es bizony. — De esküszöm az üdvösségemre, hogy csúf hazugság ez az egész vádas­kodás. — Tanuk vannak, eskü alatt vallottak. — Hamis tanuk, megfizetett emberek — fakadt ki szenvedélyesen a menyecske. — Bizonyítsa ezt be, úgy fölmentik. — Bizonyítsam, bizonyítsam, hiszen tudnám, de nem lehet, nem szabad, meg­ölne az uram. — Az ura ? .. . — Persze, mert hisz azon az estén ott volt nálam hét órától tizenkettőig — a huszár, a szeretőm. Ezt csak nem mond­hatom el itt a bíró urak előtt. És Varga Zsuzsánnát elitélték ártatla­nul, mert nem lehetett, nem igazolhatta az alibijét. — Lakodalom pénz nélkül. Teg­nap délután egy fiatal ember beállított egy Zrinyi­ utcai vendéglőbe és nagy hangon parancsolt enni, inni valót. Nagy készség­gel szolgálták ki őt. A fiatal ember később előtte teljesen idegen embereket is oda­hívott asztalához és szívesen megvendégelte őket. Persze ezek kapva-kaptak rajta, nem­sokára harsogott az énekléstől a vendég­szoba. Legjobban fújta a vendéglátó fiatal­ember, hanem mikor a fizetésre került a sor, csak annyit mondott: — Nincs egy fillérem se! Aztán hallgatott mélyen, de nem így a vendéglős. Előbb jól kiadta rajta nagy haragját, azután rendőrt hivatott. Az asztal­kompánia tagjai is oldalon simogatták a csaló gavallért, ki koldus létére ennyire hencegett. Grundruck Béla foglalkozás nél­küli péklegény volt a híres gavallér. A rendőrségnél se többet, se kevesebbet nem mondott. — Éhes voltam, lopni nem akartam, arra számítottam, hogy csak elvernek és ezzel vége. Másként történt, nem segíthetek már rajta. Egyet rándított a vállán, többet egy szót sem szólt. Lezárták. — Kaposvári tolvaj a vidéken. Nagyon jó gyerek volt már idehaza Puspán János 19—20 éves suhanc, aki még az ap­ját is meglopta. Újabban aztán ez a szen­vedély még jobban kifejlődött benne.­­ Mikor több csekélyebb jelentőségű cselek­mény elkövetése után az apjától 240 koro­nát lopott el, nyomtalanul eltűnt a háztól. Megszökött Kaposvárról. A károsult apa persze panaszra ment a rendőrséghez, amely megindította a nyomozást. Hosszabb keresés után a rendőrség a Budapesten szolgáló Puspán fiútól megtudta, hogy Puspán János egyik tolna megyei községben szolgálatba állt, mint urasági inas. Mikor a rendőrség odasürgönyzett, az ottani csend­őrségtől az a válasz érkezett vissza, hogy Puspán a gazdájától nagymennyiségű ék­szert és pénzt lopott el, aztán megszökött. Most egy darabig ismét nyoma veszett, míg végre újra életjelt adott magáról. A rendőrség ma táviratot kapott a baranya­­megyei Bellyéről, hogy Puspán János a gazdájától 3 d­b. 100 koronást ellopott és megszökött. A bellyei csendőrség kéri a nyomozást. A fiú persze idehaza nincs. Nem mer hazajönni, mert itt is sok van a rováson. Valószínű tehát, hogy a vidéken bujdokol. A kaposvári rendőrség ennélfogva megkeresi a vármegyében az összes csend­őrőrsöket, körjegyzőségeket és községi elöl­járóságokat, mint nyomozó hatóságokat és kéri, hogy Puspán Jánost a saját területü­kön kerestessék. Puspán János urasági inas személyleirása a következő: Termete kö­zép, arca gömbölyű, szeme kék, bajusza pelyhedző. — A szerelmes bosszúja. Pécsi levelezőnk írja: Rettenetes módon akart bosszút állni ellenségén Pécsbányatelepen tegnap éjjel egy bányászlegény. Juhász István bányász régóta szerelmes már Jelenszky Vilmos bányász leányába. A le­gény már többször meg is kérte a leány kezét, Jelenszky azonban mindannyiszor elutasította őt. A fiatalok dacára ennek, titokban találkoztak egymással Jelenszky házánál, mikor az nem volt otthona. Juhász vasárnap délután is elment kedveséhez. Jelenszky azonban rajta csípte őket a talál­kán. Kikergette a legényt házából és tud­tára adta, ha még egyszer ott találja a lakásán, leüti a derekát. Juhászt nagyon elkeserítette a dolog. Elhatározta, hogy megbosszulja magát Jelenszkyn. A bosz­­szúnak rettenetes módját választotta ki elkeseredésében. Éjjel fölgyújtotta Je­lenszky lakóházát, amelyben az hatod ma­gával aludt. A tüzet szerencsére még kellő időben észrevették és igy emberéletben nem esett kár. A ház teljesen leégett. A bosszúálló szerelmest a rendőrség letar­tóztatta. — Ellopott ékszerek. Nagyobbsza­­básu betörést követtek el a napokban Pé­csen. Azonban erős a gyanú, hogy a betö­rést kaposvári betörők követték el, akiknek a lelkét már annyi kasszafúrás terheli. Ennél­fogva a pécsi rendőrkapitányság táviratilag megkereste a kaposvárit, hogy nyomozzon az ismeretlen tettesek után. Egyben meg­küldte az özv. Galba Lajosné kárára elkö­vetett lopásnál eltűnt ékszerek leírását, amely a következő: Egy női arany óra, egyik oldalán kék zománc dísszel; egy sodrott arany női nyaklánc; rajta egy sima arany medaillon, egy ezüst tulipán és egy aranyszélű üveglap; egy pár ezüst kézelő gomb; egy pillangó alakú arany melltű­, kék zománc dísszel. A rendőrség a vizsgá­latot megindította és az ékszerek leírását úgy a zálogháztulajdonosokkal, mint az órás és ékszerészekkel tudatta, de a nyo­mozás eddig még nem vezetett eredményre. — Tolvaj anyós. Régi dolog, hogy az anyósok nem valami kellemes személyek. Sőt legtöbb esetben kellemetlenek. A szó­ban forgó anyós az utóbbiak sorába tarto­zik. Anyagilag megkárosította a menyét. Ez az anyós özv. Tiki Ádámné jelenleg vámosi lakos, akit Czentgráf Edéné Árok­ utca 1. szám alatti lakos jelentett föl lopás miatt. Már jóideje együtt lakott az anyós Czent- »nUiViuuy VAKMIÜYt« 1906. julius 11. Fekete Lajos július 1-től szalmakalapok, napernyők, ingek, gallérok, nyakkendők, a következő cikkek kerülnek leszállított áron eladásra: ÁRUHÁZÁBAN­­/annc.,i. po­llfka , Kemény, kötött harisnyák, Turul gyártmányú cipők, gyermek- I Kaposvar, 1. utca 6.­­, palota trikók, fürdő-öltönyök, kalapok. .....1—

Next