Somogyvármegye, 1906. július-szeptember (2. évfolyam, 149/323-200/374. szám)
1906-07-11 / 156. (330.) szám
s helyette magánlaksértés, becsületsértés és életveszélyes fenyegetés miatt bűnvádi följelentést tett Gallovich Jenő ellen. Ebből ügyből kifolyólag Csányi László baranyamegyei képviselő holnap meginterpellálja Apponyi Albert gróf kultuszminisztert és kérni fogja, hogy rendeljék el a vizsgálatot Gallovics János főreáliskolai igazgató ellen. — Az elemi iskolák javítása. Mivel az iskolai év befejeződött és a tanítás szünetel, az elemi iskolák igazgatósága értesítette a várost, hogy a szokásos tisztogatást és az esetleges javításokat meg lehet kezdeni. Ennélfogva az igazgatóság egyenesen kéri a várost, hogy a tisztogatási és kijavítási munkálatokat rendelje el. A polgármester megbízta a mérnöki hivatalt, hogy a szükséges teendők iránt intézkedjék. — Az alibi. Sokkal megfelelőbb volna a cím: »Ártatlanul elítélve«, mert elítéltek egy asszonyt, egy oly bűnért, amelyet soha életében nem követett el. Nem légből kapott história ez, megtörtént. Varga Zsuzsannára ráfogta a szomszédnője, hogy gyalázatos, sértő szavakkal bántotta őt, sőt azzal is fenyegetőzött, hogy rágyújtja a házát. Egy betű sem igaz ebből, de a szomszédasszonynak tanúi is voltak erre, hogy hallották ezt. Varga Zsuzsána szaladt a fiskálishoz, hogy megvédje a a maga igazát. Ki sem mozdult ő ez este a házból, lehetetlen, hogy őt ezért elítéljék. És elérkezett a végtárgyalás napja. Varga Zsuzsanna könnyezett, sírt, szemébe mondta a tanuknak, hogy hazudnak, ez volt az ő védekezése, egyéb semmi. És ez kevés, de mást nem tudott fölhozni, a törvény azonban csak alapos bizonyítékokat fogad el és Varga Zsuzsanna nem hivatkozhatott senkire, aki azt bizonyíthatná, hogy azon a bizonyos estén tényleg nem ment ki szobájából. Az ura kinn volt a szőlőben. — Ítélethozatalra vonultak vissza a bírák és ekkor Varga Zsuzsánna oda ment az ügyvédjéhez. — Mi lesz fiskális úr ? — Hja, itt már nem lehet segíteni. — Elitélnek ugye ? — Es bizony. — De esküszöm az üdvösségemre, hogy csúf hazugság ez az egész vádaskodás. — Tanuk vannak, eskü alatt vallottak. — Hamis tanuk, megfizetett emberek — fakadt ki szenvedélyesen a menyecske. — Bizonyítsa ezt be, úgy fölmentik. — Bizonyítsam, bizonyítsam, hiszen tudnám, de nem lehet, nem szabad, megölne az uram. — Az ura ? .. . — Persze, mert hisz azon az estén ott volt nálam hét órától tizenkettőig — a huszár, a szeretőm. Ezt csak nem mondhatom el itt a bíró urak előtt. És Varga Zsuzsánnát elitélték ártatlanul, mert nem lehetett, nem igazolhatta az alibijét. — Lakodalom pénz nélkül. Tegnap délután egy fiatal ember beállított egy Zrinyi utcai vendéglőbe és nagy hangon parancsolt enni, inni valót. Nagy készséggel szolgálták ki őt. A fiatal ember később előtte teljesen idegen embereket is odahívott asztalához és szívesen megvendégelte őket. Persze ezek kapva-kaptak rajta, nemsokára harsogott az énekléstől a vendégszoba. Legjobban fújta a vendéglátó fiatalember, hanem mikor a fizetésre került a sor, csak annyit mondott: — Nincs egy fillérem se! Aztán hallgatott mélyen, de nem így a vendéglős. Előbb jól kiadta rajta nagy haragját, azután rendőrt hivatott. Az asztalkompánia tagjai is oldalon simogatták a csaló gavallért, ki koldus létére ennyire hencegett. Grundruck Béla foglalkozás nélküli péklegény volt a híres gavallér. A rendőrségnél se többet, se kevesebbet nem mondott. — Éhes voltam, lopni nem akartam, arra számítottam, hogy csak elvernek és ezzel vége. Másként történt, nem segíthetek már rajta. Egyet rándított a vállán, többet egy szót sem szólt. Lezárták. — Kaposvári tolvaj a vidéken. Nagyon jó gyerek volt már idehaza Puspán János 19—20 éves suhanc, aki még az apját is meglopta. Újabban aztán ez a szenvedély még jobban kifejlődött benne. Mikor több csekélyebb jelentőségű cselekmény elkövetése után az apjától 240 koronát lopott el, nyomtalanul eltűnt a háztól. Megszökött Kaposvárról. A károsult apa persze panaszra ment a rendőrséghez, amely megindította a nyomozást. Hosszabb keresés után a rendőrség a Budapesten szolgáló Puspán fiútól megtudta, hogy Puspán János egyik tolna megyei községben szolgálatba állt, mint urasági inas. Mikor a rendőrség odasürgönyzett, az ottani csendőrségtől az a válasz érkezett vissza, hogy Puspán a gazdájától nagymennyiségű ékszert és pénzt lopott el, aztán megszökött. Most egy darabig ismét nyoma veszett, míg végre újra életjelt adott magáról. A rendőrség ma táviratot kapott a baranyamegyei Bellyéről, hogy Puspán János a gazdájától 3 db. 100 koronást ellopott és megszökött. A bellyei csendőrség kéri a nyomozást. A fiú persze idehaza nincs. Nem mer hazajönni, mert itt is sok van a rováson. Valószínű tehát, hogy a vidéken bujdokol. A kaposvári rendőrség ennélfogva megkeresi a vármegyében az összes csendőrőrsöket, körjegyzőségeket és községi elöljáróságokat, mint nyomozó hatóságokat és kéri, hogy Puspán Jánost a saját területükön kerestessék. Puspán János urasági inas személyleirása a következő: Termete közép, arca gömbölyű, szeme kék, bajusza pelyhedző. — A szerelmes bosszúja. Pécsi levelezőnk írja: Rettenetes módon akart bosszút állni ellenségén Pécsbányatelepen tegnap éjjel egy bányászlegény. Juhász István bányász régóta szerelmes már Jelenszky Vilmos bányász leányába. A legény már többször meg is kérte a leány kezét, Jelenszky azonban mindannyiszor elutasította őt. A fiatalok dacára ennek, titokban találkoztak egymással Jelenszky házánál, mikor az nem volt otthona. Juhász vasárnap délután is elment kedveséhez. Jelenszky azonban rajta csípte őket a találkán. Kikergette a legényt házából és tudtára adta, ha még egyszer ott találja a lakásán, leüti a derekát. Juhászt nagyon elkeserítette a dolog. Elhatározta, hogy megbosszulja magát Jelenszkyn. A boszszúnak rettenetes módját választotta ki elkeseredésében. Éjjel fölgyújtotta Jelenszky lakóházát, amelyben az hatod magával aludt. A tüzet szerencsére még kellő időben észrevették és igy emberéletben nem esett kár. A ház teljesen leégett. A bosszúálló szerelmest a rendőrség letartóztatta. — Ellopott ékszerek. Nagyobbszabásu betörést követtek el a napokban Pécsen. Azonban erős a gyanú, hogy a betörést kaposvári betörők követték el, akiknek a lelkét már annyi kasszafúrás terheli. Ennélfogva a pécsi rendőrkapitányság táviratilag megkereste a kaposvárit, hogy nyomozzon az ismeretlen tettesek után. Egyben megküldte az özv. Galba Lajosné kárára elkövetett lopásnál eltűnt ékszerek leírását, amely a következő: Egy női arany óra, egyik oldalán kék zománc dísszel; egy sodrott arany női nyaklánc; rajta egy sima arany medaillon, egy ezüst tulipán és egy aranyszélű üveglap; egy pár ezüst kézelő gomb; egy pillangó alakú arany melltű, kék zománc dísszel. A rendőrség a vizsgálatot megindította és az ékszerek leírását úgy a zálogháztulajdonosokkal, mint az órás és ékszerészekkel tudatta, de a nyomozás eddig még nem vezetett eredményre. — Tolvaj anyós. Régi dolog, hogy az anyósok nem valami kellemes személyek. Sőt legtöbb esetben kellemetlenek. A szóban forgó anyós az utóbbiak sorába tartozik. Anyagilag megkárosította a menyét. Ez az anyós özv. Tiki Ádámné jelenleg vámosi lakos, akit Czentgráf Edéné Árok utca 1. szám alatti lakos jelentett föl lopás miatt. Már jóideje együtt lakott az anyós Czent- »nUiViuuy VAKMIÜYt« 1906. julius 11. Fekete Lajos július 1-től szalmakalapok, napernyők, ingek, gallérok, nyakkendők, a következő cikkek kerülnek leszállított áron eladásra: ÁRUHÁZÁBAN/annc.,i. pollfka , Kemény, kötött harisnyák, Turul gyártmányú cipők, gyermek- I Kaposvar, 1. utca 6., palota trikók, fürdő-öltönyök, kalapok. .....1—