Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1876
A latin magán hangok átlágyulásának rövid vázlata. Corssen nyomán. Nem szándékozunk a latin hangok eredetiségét és keletkezések mimódját vitatni, hanem csakis azok átlágyulásának kimutatására szorítkozunk az összehasonlító nyelvészet nyomán és pedig térszűke miatt azon átlágyulásra, melyet a mássalhangzók befolyása idéz elő a szomszéd hangokban. E téren a tudósok összhangzó véleménye ez : a magánhangok átlágyulása, tekintve ama rokonságot, melyet a mássalhangzókhoz tanusítanak, gyakrabban történik a rövid, mint a hosszú magánhanggal, sokkal gyakrabban a törzs végén álló képző hangjával vagy köthangjával, mint a gyökével, végre egyátalán csak mély hangok lágyulnak át. A tiszta és teljes hangzatu a a mássalhangzók befolyása folytán soha nem áll más magánhang helyett. Az ehez igen közel álló o is némely — csak a Y által meghatározott esetekben ; ellenben e három: u, e, i gyengébb hang a mássalhangzókhoz határozott rokonságot mutat, és pedig u az l-hez, e az r-hez, i az 11 és s-hez, mely rokonság az őket egyformán kiejtő beszéd szervek hasonló mozgásában áll. A magánhangoknak a találkozó mássalhangzók befolyása fontán keletkezett átlágyulása abban áll, hogy azok a találkozó mássalhangzókhoz többé kevésbbé hasonulnak ; így, minthogy az l-ben bizonyos u mellékhang hallható az i előtt lévő hang n-ra lágyul ; az r mellékhangja e lévén, az előtte álló hang e-re lágyul ; végre az n és s-nek i mellékhangja következtében az előttök álló hang i-re lágyul. Hasonló átlágyulásnak van alávetve a nyelv fejlődése történetében az o és e hang is. Az ó latin nyelv a syriai háborúig e és o hangot használt a képző szótagok azon helyein, hol a római irodalom virágzásának korában a tudósok nyelve i és u t használt; míg az újabb népnyelv a régi e és o hangot használó, mit öröklenek a belőle sarjadzott nyelvek is. A zárt szótagban és az összehalmozott mássalhangzók előtt a latin nyelv főleg kedveli az e és u hangot ; de minthogy a magánhangok közül az i és e hang állhat meg leginkább a találkozó mássalhangzók mellett, azért sokszor állhatnak a szakképző szótagjaiban is teljesebb és nemesebb hangok