Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1878

m Petőfi költészetének nemzeti idomairól. Be­vezetés. A nemzeti, vagy helyesebben népiesen nemzeti irány az első és eredeti irány költészetünkben, a­mint ez a dolog természete szerint nem is lehetett és lehet másképen. A magyar dalos előtt nem lebeghetett más, mint saját nemzetének élete és története, híre és dicsősége, fájdalma és öröme. A magyar dalos nem dalolhatott másképen, mint saját nyelvén, és saját nyelvének természetéből önkényt szülemlő rhithmuszban, ido­mokban. E tárgya és idomai szerint korlátozott költészet a népekkel való tartósabb érintkezés következtében, a költői lélek sajátos fogékonysá­gánál fogva, először is a szép tárgyat fogadta el kívülről, így kü­lönösen már az Anjouk korában. A nemzeti idom ekkor még alakulóban, fejlődőben volt ; a nemzeti rhithmusz az önszervezkedés stádiumában. A nem teljesen kiképzett, még nem tökéletes nemzeti idomokkal szemközt a bevégzett teljesség, a tökéletes szépség példáiképen csak a klasszi­k­a­s idomok tűnhettek föl. Ezeket átvenni, költészetünk részére meghó­dítani az iskola föladata lett volna, ha ugyan eszékbe jut az iskola embereinek nyelvünket a ma bevégzett költői idomok szerint alakítani. Az irodalom­történet említ ugyan egy klasszikai műiskolát, mely Mátyás korában létezett, de műveit teljesen elveszetteknek állítja , s a „Régi magyar költők tára" csakugyan nem ad egyetlenegy da­rabot sem, melynek olvastára fölkiálthatnánk : íme az első mértékes költemény! Mert verset a sort, azt még­ lehetne találni, pl. a „De patre verbum" himnusz fordítása így kezdődik: Atyától ige ihleték, Anyától testbe öltözék. S e két sort ma sem lehetne szebb, szökellőbb jambusokban adni; de a sztrófa másik fele bezzeg rögös útra tér: Jánosnak tanúságával. Ez ige volt kezdetben­ ­*

Next