Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1887
TANULMÁNYOK a rómaiak erkölcseiről, mindennapi foglalkozásai és szokásairól. Jelen értekezés közrebocsátásával kizárólag ama czél lebegett szemeim előtt, némileg közreműködni azon nehézségek elhárítására, melyek a római remekirók műveinek olvasásánál kezdőknél nem ritkán előfordulnak, mert tagadhatatlan, hogy valamely iró irodalmi termékeinek helyes megismerésére azon körülményeket is kell számba venni, melyek nélkül azoknak keletkezése egyáltalán lehetetlen. Erkölcs, mindennapi foglalkozás és szokások oly tényezők, melyek az iró lelkéből sem törölhetők ki ; szükséges tehát, hogy műveiben is úgy szerepeljenek, mint amelyek nélkül sem önmagát meg nem értheti, sem pedig mások által kellőleg megértetni nem képes. Így magából folyik ama világos következés , miszerint a remek irodalom olvasásával foglalkozó főtörekvése oda irányuljon, magát azon népnek, melynek irodalmi termékeivel közelebb megismerkedni szándékozik, meggyőződése, gondolkozása és foglalkozásaiba mindinkább beleképzelni. Rövidre terjedő közleményeim ezúttal nem fognak a rómaiak mindennapi életének minden ágaira kiterjeszkedni, mely hiányt más alkalommal egy teljesebb egész előállítására szívesen pótolnék ; mindazáltal még sem tekinthetők azok oly csonkáknak, mintha azokból egyelőre a latin auktorok olvasására vonatkozó felvilágosító útbaigazítást a tanulónak ne nyújthatnának. Tárgyalom tehát a rómaiak foglalkozásait a délelőtti időszakban. Az ember foglalkozásai közönségesen erkölcseihez hasonlítanak, és az erkölcsök a körülményekhez szoktak alkalmazkodni. Mindkettő a rómaiaknál változandóságnak volt alávetve. A királyok uralkodása alatti 244 évi időközben (754—510) a római nép egyedüli gondja az életszükségletek megszerzésére, valamint a háború veszélyeinek elhárítására irányult. A consulok korszakában, midőn a külső háborúktól félni nem kellett, benn az ellenségnél sokkal veszélyes, nyarala nyugtalanntá az államot. Ugyanis a patríciusok