Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1925

Lóskay Fidél 1846. okt. 30. — 1925. okt. 29. Egy emevöltővel ezelőtt (1871—85.) volt már intézetünk tanára, de mint szerzetestanári házunknak azóta 40 éven át való (1885—1925.) főnöke, méltán rászolgált arra, hogy emléke e helyen is megörö­kíttessék. Lóskay Fidél a régi magyar bencés tanárvilág tiszteletreméltó tagjai közül való, azok közül, akik mint a magyarság apostolai a nemzeti ügy szolgálatával méltán emlékezetessé tették nevüket. Mikor a Rend kormánya mint fiatal kezdő tanárt a soproni gimná­zium tanári testületébe osztotta be, Sopron akkor, a múlt század hetvenes éveinek elején, még nagyrészben német város volt. A ma­gyarságot a megye urain s a hivatalnoksereg lelkesebb tagjain kívül inkább csak a vidékről beözönlött tanuló ifjúság képviselte benne Maga gyakran emlegette későbbi éveiben, mennyire idegen volt lelkének a város német társadalma. Csak az iskolában, a lelkes magyar gyermeksereg között érezte magát igazán otthon. Itt öröm­mel, pazar kézzel hintette színmagyar lelkének kincseit. Tanítványai, a közéletnek ma számosan előkelő egyéniségei közöttük, a soha el nem múló hála és szeretet hangján emlékeznek meg a fiatal tanárról, akitől tanulták áldozatos lélekkel szeretni a hazát és a magyar fajt. Emlékezetére nevét viselő deáksegélyző alapítványt létesítettek: be­szédes emléke a tanítványi hálának, bizonysága, mily mélyen s állandósúlva gyökeredzett a lelkekben szellemének hatása. Finom, úri modora, szellemes társalgása, mindig készséges elő­zékenysége sok tisztelőt és hű barátot szerzett neki. Ezek körében, majd mikor kiterjedt összeköttetései a társadalom minden számot­tevő egyesületébe és testületébe utat nyitottak neki, mind szélesebb körben folytatta a magyar szellemnek térfoglalására irányuló török-

Next