Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1929
A mi tanítványunk. A mi tanítványunk volt fiával együtt az édesatya! Az új magyar glóbuszon minden forrott, minden izzott és lángolt. Az ifjú fejedelem karja bizonytalanul ingadozott a kormánykeréken. Ekkor szembejött vele szent Benedek, aki a népvándorlás apokalyptikus zűrzavarában szilárd rendet teremtett s e renden, mint sziklabázison, megkezdte a dicsőséges keresztény középkor fölépítését. Szent István töprengés nélkül Benedeknek, az utolsó nagy rómainak nyomába lép s a Krisztus szellemében alkotó örök tevékenységnek lesz fejedelmi apostola, a magyarországi actio catholica-nak született patrónusa. Árpád a futó szállásokról új hazába, István Ázsia pogányságából új világba, a keresztény Európába, a halál árnyékából egy dicsőséges évezredbe vezette népét! Az atya a küzdelmes élet ideális harcosa. És a fiú? A fiú, a legendák szépséges és szent királyfia pedig a Krisztusban tökéletes élet kialakításának győzedelmes, örökké ifjú mintaképe. Cseng a kupa, hevít az ital, gyújt a dal, vadul száguld a vér, kést ád a bűn és az új haza nyers magyar ifjúsága éli a maga ázsiai, vad ösztönéletét. Imre pedig... Imre pedig egy szent életű család puha, meleg tűzhelyénél növekedik val a bölcseségben és kedvességben Istennél és embernél. És íme, midőn benne is feltámad a tavasz hulláma, benne is megindul a minden ifjak legkeményebb küzdelme: szembejő vele az önfegyelmezésnek, az életszentségnek nagy mestere, a nagy Szent Benedeknek szent tanítványa, Gellért, a velencei Szent György monostor apátja. És míg annyi ifjú társa önnön vérét bűnben pocsékolja, és míg a pogány örömökbe vércsevijjogás-