Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1858
I. Értekezés. A német Irodalom rövid története kezdetétől fogva a Reformátióig. A német nyelv az összhasonlítási s történelmi nyelvészet szerint eredeti nyelv, mely az ázsiai ind-germán nyelvtörzseknek egy ágát képezi. Mostani nevezetét (deutsch) vette a régi góth szótól „thiuda“ mely az igével diuten (deuten) e névtől diut, diut, diet-től származik, és azt jelenti, „a népnek hozzáférhetővé tenni;“ szinte úgy diutisch eredetileg azt jelentette: a néphez tartozó. Mások a régi németek istenétől Teut, Tot, Theot, Tuisko vagy Tiusko-tól akarják származtatni. Germánok neve alatt a Rómaiaknál leginkább a Rajna s Duna mentében lakó német népek említetnek. Ezek nyelvi kiejtésre nézve két főágra szakadtak u. m. a keményebb kiejtésű (felsőnémet) délfelé, és a lágyabb kiejtésű (alsónémet) éjszak felé lakó németekre. A német irodalom története kezdetétől fogva legújabb korunkig körülbelül kétezer évre terjed, s némelyektől két főszakaszra t. i. az ős új irodalom történetére osztatik; e szerint az első az irodalom történetét a Reformatióig, a második szakasz pedig a Reformatiótól jelen korunkig foglalja magában, úgy, hogy a XVI. század a két korszak közti határt képezi. Mások pedig, hogy az irodalom történetét a világ egyetemes történetével összhangzásba hozzák, azt 7. korszakra osztják u. m.a az irodalom kezdetétől Nagy Károly idejéig, vagyis a germán-gothok stora (100. év k. e. egész 768. k. u.) b, Nagy Károlytól a Hohenstaufenekig, a frankok kora (768—1137) c, a Hohenstaufenek korától a német egyetemek felállításáig, a sváb költők vagy is a szerelemdalnokok kora (Minnesänger 1137—1348); d, a XIV. század közepétől Luther koráig, a mesterénekek kora (Meistersänger 1348 — 1534); e) Luthertól Opitzig, a tudományok felvirágzásának korszaka, (1534—1625); f. Opitztól Klopstockig, az eltérő vélemények korszaka (1625 — 1751); és g. végre Klopstocktól jelenkorunkig, a tudományok és az irodalom arany kora (1751 — 1859). Mi, kik a német irodalom történetének csak rövid vázlatát akarjuk adni, czélszerűbbnek tartjuk az általában bevett felosztás mellett maradni, mely szerint ó — közép — s új korszakot különböztetünk meg, s pedig: I. a német nyelv s irodalom kezdetétől a Hohenstaufenek koráig (100 év k. e. 1137-ig k. u.); II. a Hohenstaufenek korától a Reformátióig (1137—1534); és III. a Reformátiótól legújabb korig (1534—1859.) Ha pedig különös figyelembe vesszük a felső német nyelvet, (hochdeutsch) akkor az első korszak a VII. század kezdetétől a X. század végéig terjed; a második korszak pedig 1170—1300-ig; és a harmadik korszak a XVI. század kezdetétől jelenkorunkig. Ami pedig az I. és a II, a II. és a III. korszak közt fekszik, az átmeneti korszakot képez, melyben a nyelv bizonytalan s változó, vagy pedig hanyatló állapotban volt. I. Korszak (ó kor). A Hollenstaufenek koráig (1137-ig). Amit közönségesen a német nyelv nevezete alatt értünk, az szorosan véve elkülönözendő: 1 a Gothnyelv, mely korán kihalt; 2. az angolszász nyelv, melyből a római vagy a franczia nyelv befolyásával az angol-1*