Katolikus leánygimnázium, Sopron, 1917
Emlékezés Városy Tivadarról. Szép, bensőséges, meleg, harmonikus élet lobbant ki sejtette mély, igaz szomorúságba a győri tankerület tanárait és tanulóit 1917. júl. 15-én Városy Tivadar, győri tanker. kir. főigazgató elhunytéval. Ez az élet, amely 1855. május 25-én kezdődött a Bácskában, Zomborban, mindenképen méltó arra, hogy példának állíttassék a jövő nemzedék szeme elé, mint ékesen szóló bizonysága annak, hogy az „ora et labora“ elve alapján öntudatosan megélt élet az igazán bensőséges, összhangzatos és a szerencsés sors minden változása között boldogságot adó élet. S Városy Tivadarnak életelve volt az „ora et labora", az „imádkozzál és dolgozzál“. Már a szülői házból, mely testvérében egy érsekkel ajándékozta meg az egyházat, hozta magával mélységes vallásos érzését, mely meg nem fogyatkozott lelkében élete utolsó percéig s a munka nagy szeretetét, melynek rabszolgája maradt mindvégiglen. Csak még jobban megerősödött s öntudatossá vált benne e két nagy eszme a buzgó jezsuita tanárok áldásos munkája következtében a kalocsai érseki főgimnáziumban, hol középiskolai tanulmányait végezte s hol e két megerősödött nagy eszmén kívül még az iskolának a szeretete is kitörölhetetlenül szivébe vésődött. Itt érlelődött meg lelkében a cél, hogy életét a középiskolai tanítás szép és terhes hivatásának oltárán hamvasztandja el. E magasztos életfeladatának teljes átérzésével lépett a budapesti Tudományegyetem megszentelt falai közé és a történelem s földrajz tudományában magát alaposan kiképezvén, 1878. május 24-én tanári oklevelet szerzett. Tanári működését a zombori állami főgimnáziumnál kezdette meg 1878-ban s 1881-ig mint h. tanár, 1890-ig pedig ugyanezen intézetnél mint rendes tanár s igazgatóhelyettes mintaszerűen működött. Tanítványainak igazi nevelőatyja volt, ki atyai szeretettel s megértéssel, lelkesen nevelte életével, munkájával egyaránt növendékeit. Közben irodalmi téren is működött. Nagyobb méretű önálló munkája: „Lengyelország felosztásának külső és belső okai“. Áldásos munkásságának méltó elismeréseképen 1891. nov. 27-én az újvidéki kir. kath. főgimnázium igazgatóságát nyerte el. mint igazgató tanártársainak irányító, vezető szelleme, megértő munkatársa, gimnáziumának lelke, növendékeinek pedig lekópiázni való mintája volt.