Soproni Napló, 1918. július-szeptember (22. évfolyam, 148-225. szám)

1918-09-21 / 218. szám

, a vásár, az utazás, a hajsza az egyetlen cél: a meggazdagodás után. Az elfajulás utolsó szakasza azok­nak a tudatoknak lassú kialvása, amelyek itthon az ország érdekeivel, a hazafi­kötelességekkel kapcsoltak össze ben­nünket. Mögöttünk és előttünk csont­vázak táncolnak: a tél, az éhség. Kicsirázott gabona és szénhiány. Fű­­tetlen lakások, ruhátlan didergések, miknek egyetlen fűtőanyaga lenne a mai fekete kenyér. Gondos, szent adagok­ban, mint az oltári kenyér, mely egy­formán, egyenlő jogon és egyenlő mér­tékkel jár ki minden éhező szájnak. Ha nincs, ha elfogy, jön a katasztrófa. És a közvélemény nem képes erre a tudatra fölemelkedni. A pénz után való őrület végső tobzódása ez. Urak és hölgyek nap­nap után útrakelnek. Mennek ki előkelően, mint egy főhercegi szalonkocsi. Vajjal, liszttel, zsíros bötönnel, miket itthon sások szájától oroztak el. feltr Antal gyári negyespü­spök( Mraaatja VínnagylnKticn. Fetser Antal győri megyéspüspök szeptember elsején kezdte meg bérmautját. Első napon Kópházán, 2-án Sopronikerestu­­ron­ 3-án Sopronnyéken, 4-én Lókon, 5-én Veperden, 6 án Sopron­szentmárto­nban, 7-én Császárfaluban, 8-án Répcebányán, 9-én Felsőlászlón, 10-én Répcekethelyen, 11-én Szabadbárándon, 12-én Malomházán, 13-án Káptalanvisen, 14-é­n Völcsejben, 15-én Csep­­regen, 16-án Bükön, 17­-én Sajtoskálon, 18-án Újkéren volt. Tegnap, 19-én, Sopronköves­­den részesített a bérmálás szentségében 1000 lelket, köztük elsőnek pellerdi Brázay Ist­ván huszárhadnagyot, aki mellett második bérmálandóinak annak nővére, ilici, állott. A fárasztó itt minden nehézsége, a leg­jobb kedélyben teszi meg ,méltósága s gyö­­nyörű beszédeivel híveinek felejthetetlenné teszi az ünnepségeket. Tegnap Sopronkövesden Rupf Sándor plébános adott rá püspök tiszteletére ebé­det, amelyen résztvett Széchenyi Dénes gróf volt koppenhágai követ is. Hivatalosak voltak még Blaschek Vilmos főszoga­­biró, Polgár Dénes Ferenc csajtai jav. apát, Major Gergely a Ferenc József-réni lovagja, Baán Jenő esperes-plébános, N­é­­meti Rudolf peresztegi plébános, Mura­közi Károly nagylózsi plébános és B­r­ázay István huszárhadnagy. A püspök egyéni szeretetreméltósága kedves családias összejövetellé avatta az ebédet s a társaság a legjobb kedvben szóra­kozott. Mulatságos történetekkel, latomiák­­kal szórakoztatták egymást, amelyekből ket­tőt ide is jegyzünk. "( Széchenyi Dénes gróf mondta el­­az alábbi jellemző esetet. Hogy hol történt, az mellékes. Monnjik, h­a régen vált, ámbár vannak, akik azt állítják, hogy m­a is­ meg­történhetne. Tanfelügyelő látogatás vol egy falusi iskolában. Kérdezi a tanfelügyelő az egyik fiúcskától: — Megtudnád­ nekem mondom, fiiam, miért van behajolva a két földgömbnek a vége? Mire előugrik a kántor és mentegetőzve mondja: — Kérem, mi nem csináltunk vele Sem­mit, azt már úgy küldtek Budapestről. Délben a plébános vendége a tanfel­ügyelő és ebéd alatt elmondja a kis epizódot. A lelkiatya dühösen csap az asztalra: — Hányszor megmondtam ezeknek, hogy zsidótól ne rendeljenek. A tanfelügyelő nem feszegette többé a kényes kérdést, hanem a­ kalotindeán elmon­dotta rá főispánnak, hogy járt a jó vidéken. A főispán a legkomolyabb arccal hallgatja végig a történetet s a v­égén azt mondja: SOPRONI NAPLÓ Szeptember 21. — De nem mondanád meg, hogy tulaj­donképpen hol van vicc a dologban? A másik jóízű dolgát maga a püspök mondta el a társaságnak. Most történt vele Moson vármegyében. Kedve telik benne, hogy fiatal apácákat váratlan kérdésekkel lepjen meg. Egyik mo­­sonmegyei faluban egy még csaknem gyer­mekapácától azt kérdezte: — Hát kedves tisztelendő nővér, szok­tak-e én értem is imádkozni? — Hogyne, — felelte a nővér — mi imádkozunk az ellenségünkért is Még négy községet látogat meg a püs­pök. Ma Fertőszentmiklóson van. Holnap Süttörön, 22-én Nagycenkén, 21-án Fertő­­szergényben lesz. Mire befejezi az útját, 14.000 hívet bérmál meg. Megvádolt főorvos. Még mindig Bécsújhelybe küldik a be­tegeket! — A háttér: spanyol­nátha. —­ A támadás retorzió akart lenni. A „Sopronvármegye,, mai számában azt a vádat emeli Gerzonay Kossov Imre dr. a Zita-kórház vezető főorvosa ellen, hogy egy súlyos beteget, akin csak gyors műtét segíthetett, Király Jenő dr. létezésének elhallgatásával egyenesen Bécsújhelybe kül­dött, holott tudhatta volna a főorvos ,az, hogy a betegre­­az utazás esetleg végzetes lehet. Erre a támadásra Kossoly dr. főorvos, a Zita-kórház rendelő szobájában, ahol mun­ ■­katársunk felkereste, s a következőkben nyi­­l­­atkozott: „Való az, hogy én a beteg rokonai- s nak ,azt ajánlottam, hogy Bécsújhelybe vi- I gyék a beteget a műtét végrehajtására, mert magam az operációra nem vállalkozom. Mi­kor ezt a tanácsot adtam, abb­a­n hitben voltam, h­gy Király Jenő dr. Erzsébet­­i kórházi főorvost a család nem óhajtja kon­­­­zultálni, mert hisz, ha ez a szándéka meg­­ lett volna, úgy nélkülem is rágond­ol­tak­­ volna A család egyik közvetlen hozzátarto- s zója ugyanis előkelő állású városi tisztviselő,­­ aki Király Jenő dr. Sopronban való idé-­­ zéséről vagy megtelepedéséről tudott. Egyebekben pedig megegyezhetem, noha ez tanácsadásomnál nem játszott s­e­­repet, hogy én Király Jenő dr. főorvos­­ urat nem ismerem. Még soha nem láttam. Csak hallomásból értesültem, hogy itt idő­zik.­­ t _­j. : Valótlan a „See”-nek az az állítása, hogy én írásban érintkeztem a családdal. Én igenis személyesen kerestem fel a csa­ládot és ott élőszóval közvetlenül mondot­tam meg, hogy a műtétre nem vállalkozom. A „Sopronvármegye” támadá­sa különben, el voltam készülve. Tudtam, hogy valamit megint ellenem szegeznek. A magyarázata az­­nérzetemnek az, hogy pár nappal ez­előtt telefonon hívott fel a nevezett kp szerkesztősége. A spanyol influenza terje­déséről érdeklődött. Én röviden csak eny­­nyit válaszoltam: A „Sopronvármegye” rész­ére nem adok információt — és letettem a kagylót. A „See” már ismételten támadott meg igaztalanul, tehát egészen jogos az az egyéni, elhatározásom, hogy az olyan lap, amely­nek folytonosain szálka vagyok a szemében, akkor se törődjék velem, mikor szívességre, információra van szüksége. Az igazság teljessége érdekében még ki kell jelentenem, hogy mihelyst meg­tudtam, hogy a család Király Jenő dr. segítségéhez óhajt folyamodni, egy szóval sem elleneztem, sőt helyeseltem ezt a megoldást. Jogtalan volt tehát engem oly színben tüntetni fel, mintha én orvosi lelkiismeretemet mögéje helyezném kartár­saimmal való versenygésnek. Kenyér­irigységről talán egészen más vonatkozás­ban és másokról lehetne beszélni...“ £(pjSnK b' * Mtt­MsoK Gyemekfiarít £gyt$filttfbe!!! A soprcm­trgyú fiatalkornak erkölcsi Ildi a háboru alatt. Országos veszedelem a fiatalkorúak er­kölcsi­ züllése a háború lallatt. Az apai fe­gyelem nélkül növő gyermekek, a háborús izgalmiakkal telített levegőben, olyan ferde irányban fejlődnek, hogy a törvénnyel ösz­­szeütközésbe kerülő fiatalkorúak száma egyre növekszik nemcsak a fővárosban,­­ ahol ijesztő képét mutatják a jövőnek , hanem a vidéki városokban is. Ebben a tekintetben Sopron sem kivétel. Érdekelt bennünket, milyen "társadalmi állású szülők gyermekei azok, akik növelik ezt a szomorú­­ számot, milyen korúak leginkább s milyen­­ arányban emelkedtek a bűnözések a háború óta? Barczia R. Béla kir. ügyész, akihez­­ felvilágosításért fordultunk, körülbelül az­­ alábbiakban adta meg a feleletet: A soproni kir. törvényszéken a háború­­ óta i a fiatalkorúak bűnözése rend­kívül meg-­­ szaporodott. A fegyelem hiánya, izgat­ó ol­vasmányok, detektív regények, mozi, a meg­­i­élheted nehézségek, kifejlesztetik a fiatal­­ lelkekben a bűncselekményekre való hajlan­­­­dóságot. A bűnözők között vannak általában­­ mindenféle társadalmi­ állású fiatalkorúak, de az eltévedteknek nagy része mégis in­kább a szegényebb sorsú munkásosztály gyermekeiből kerülnek. Soproni, vagy sop­­­­ron megyei föl­dm­íves vagy gazdapol­­g­á­r gyermekei nem igen nö­ve­tt­é­k­­ a háborús arányt. Hogy mégis ijesztően­­ megnőtt, annak az Ausztriával való­­ szomszédságnak az oka. Az ottani , szegényebb sorsú fiatalkorúak tömegesen jönnek át munkakeresés ürügye alatt , s minden alkalmat felhasználnak, hogy lop- t járnak. A határszéli községek, sőt a megye­­ belső területe is­ telve van ilyen gyerekekkel, akik csak az alkalomra várnak, hogy idegen jószághoz nyúlhassanak. A csendőrség kény­­v tésén őrizetbe venni tettenérés esetén őket s­s egyenesen, behozni a törvényszékre,­­ahol ha­­­­marosan kiszabják rájuk a büntetést, mert a hosszabb javító nevelésre nincs alkalom, mi­­­­vel a fiatalkorúak ausztriai illetőségűek. A­­ törvény elé állítottak kor­a 12—18 év. A soproni vagy megyeiek közül szintén­­ többen kerülnek a­z utóbbii években a ször-­l vény szigorával ismeretségbe. Különösen­­ testi sértés, becsületsértés miatt sok a fel­­j­­elentés. A súlyos durvaság napirenden van.­­ Ezekkel szemben züllöttségük foka szerint­­ alkalmazzuk a rendelkezésre álló eszközö­­i­két. Ha szükség van reá javító nevelésbe vagy a fiatalkorúak fogházába utaljuk őke­t, de ismétlem, hogy bennszülött megyei gaz­­dapolgár családból kikerülő bűnözők száma nem igen haladja túl a háború előtti mér­téket . . . Ez megnyugtató. A földművelő ember józansága benne van a fiatalság vérében s részint ennek s talán főképpen a független s jó anyagi helyzetnek tulajdoníthatjuk, hogy nem kezdte ki erkölcseiket a háború de­moralizáló hatása. ]Új HÍREK.D Naptár-tÁjékoztató ] Szombat, szeptember hó 21. Máté aps. (Gör.­­kath. naptár, fodrát.) Sopron, szeptember 21. Szmrecsány­i kormánybiztos kitüntetése. A király a hadiékitményes Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki Szmrecsányi Györgyöt, Pozsony vármegye és Pozsony szab. kir. város főispánját, közélelmező kormánybiztost, ez utóbbi minőségében szerzett érdemei elismeréséül. Vajda dr. előadása a Soproni Takarék­­pénztárban. Ma délután 4 órakor Vajda dr. a vidéki takarékpénztárak gazdasági központ­jának igazgatója az összes soproni pénz­intézetek delegáltjainak előadást tartott. A pénzintézetek szerepe az átmeneti gazda­ságban cím alatt.

Next